" A bölcs farkas nem téved el, a bátor nem fordul vissza."
 

   Név: Sabio (jelentése: bölcs)
   Nem: hím
   Kor: 42
   Rang: Alfahím (idővel)
   Falka: Raen

Jellemzők

• Tulajdonságai: Sabio egy erős és határozott jellem. Bár lelkileg már többször is megingott, talpra tud állni akkor is, ha teljesen megcsonkítják. Az élet megtanította szinte mindenre, habár a túlzottan véres, életre-halálra menő harcoktól megkímélte a sors. Egy valakivel, és talán még kettő kisebb farkassal szemben megvédi magát, de nem mozog annyira otthonosan a vérontás terén ,mint egy eből élő társa. Először szóval és ésszel próbálja megoldani a konfliktusokat, utána vág bele a cselekvésbe. Akkor is inkább kitér a támadások elől és kifárasztja ellenfelét, már amennyiben az fáradékony, s csak utána támad. Mivel számára is az élete a legfontosabb, ha úgy látja akkor alázatot mutat, mivel veszteni valója nincs. Természetesen,ha van kit megvédeni-e akkor másként áll az ilyesmi dolgokhoz. Általánosságba véve szereti a humort és a jópofa tréfát, de túlzásba nem kell esni. Eredméynesen fegyelmez fiatalokat és időseknek is szívesen segít bármiben is kelljen, mert nagyon tiszteli a bölcseket. Ha el akar érni valamit, azt általában el is éri ,mert kitartó és nem adja fel. Agya szinte mindig pörgésben van, és mindenre kitalál valamit, csak, hogy ne unatkozzon. A vadászatban otthonosan mozog, bár nem a leggyorsabb egyed, de rövid távon nagy erővel támad. Önmagának könnyedén elejti a heti betevőt. Idegenekkel eleinte kedves, de nem annyira nyílt és bizalmas, idővel enged. Amilyen viselkedést tapastal a beszélgető pratnertől olyannal szolgál vissza, bár ha valaki nem rokonszenves a számára azt hagyja is a sunyiba. Szereti a társaságot, szívesen elcseveg, de ha úgy érzi akkor a magányt, a csendet sem veti meg néhány napra. A kölyköket nem bántja, de nem igazán van oda azok szeleburdiságért, rábízza őket a szukákra amíg elég nagyok nem lesznek. Nem egy puhaszívű farkas, igenis tud kemény lenni, és domináns, úgy érzi mostanára eléggé tapasztalt és készenáll egy összetartó falka vezetésére.
• Képessége: Kitartás
• Mit szeret: A békességet, a logikus észjárást és a határozottságot. Ha úgy adódik, szívesen kap össze másokkal.
• Mit nem szeret: A bugyutaságot, az ügyetlenséget, a lustaságot, meg a túlzott hangzavart.
• Előtörténet: Sabio egykeként született két tehetséges vadász fiaként. A születését követően mindössze két napon belül kiderült a nemes falkában a tény, hogy egyesek megszegték a vérparancsot, melyben az állt, hogy csak az alfáknak lehet kölykük. A falka hatalmas létszámmal és erővel bírt, de csapatmukával már kevésbé. A két vadász (Sabio szülei) inteligensek és tudatosak voltak. A kölyköt elrejtették egy biztos helyre, ami a falka területén kívülre esett, ez elég kockázatos volt, de nem volt választás. Harmadnap az alfahím elküdte a sas szemű őröket, hogy kutassák fel a kölyköt és hozzák ide. Amikor a parancsot kiadták, Sabio szülei nem voltak jelen, de számítottak a kölyök felkeresésére.  Anyja megpróbálta magára vonni és elterelni az őrök figyelmét amikor már közel voltak, de ez nem segített. Sokan voltak a felderítők és semmi nem állhatta útjukat, csakis az orruk után mentek, akárcsak egy sorfal, kisebb-nagyobb hézagokkal. Hamar meg is találták a kisfarkast, akinek még a szeme sem volt kinyílva ekkor. Természetesen senkinek nem esett meg rajta a szíve, felkapták és már mentek is vissza az alfához. Útközben viszont a vakmerő apa pár vándor legánnyel a háta mögött rajtukütött és megmentette fiát, ám saját életét elveszítette. A csata kegyetlen volt, de egyértelmű: az őrök többségben voltak, viszont a kis szedett-vedett csapat jó barátok voltak, és jobb volt a stratégiájuk. Sabio apja életét veszítette a csatában, mert őt támadták a legtöbben, de a megbeszélés alapján az egyik fiatal kan kimenekített a kölyköt a csatatérről. Pár nappal később Sabio anyja elszökött a falkától (mert fogva tartották) és utoljára meglátogatta egyetlen fiát. Tudták, hogy nincs ahová menekülni, hisz a falka képes elhagyni a területe, csakhogy megtisztitják alfájuk becsületét.   Így esett Sabio első hete. Vándorok nevelték fel és állandóan úton voltak, hogy életben maradjon. Ugyanis tartóztak a vándorok ennyivel Sabio apjának. Amikor már sizlárd táplálékot is fogyaszthatott, azon nyomban rábízták az vidék remetéjére: Haxe-ra. Haxe igen elzártan élt, ebből adódóan sosem voltak konfliktusai, így Sabio-nak itt már biztos volt a megélhetése. Az öregtől nagyon sok mindent tanult egy éves koráig. Szinte mindent tudott már a növényekről, a mérgekről és a vadon állatairól. Viszont fiatal volt és kalandvágyó. Sokszor elcsatangolt, és felfedezte a világot, megesett, hogy napokig nem tért vissza. Nem ismerte múltját, nem tudta, hogy mennyien is vadásznak rá. Mikor betöltötte harmadik életévét, már nem csak sok érdekes dologgal,hanem tapasztalattal is rendelkezett. Vadászni magától tanult meg, önmaga sajátította el a megfelelő pozicíókat és fogásokat. Haxe egy szép téli napon elmesélte Sabio-nak, hogy nagyon kell vigáyzzon magára, még akkor is ha erőteljes és szép farkas, mert ez meg ez történt vele korábban. Az eltelt évek alatt Sabio teljesen hozzánőtt az öreghez és nem kételkedett abban amit mond. Hitt neki, és így élete most célt kapott: megkeresi, hogy ki akar vele leszámolni. Merész húzásnak látszótt, mert az is volt. Bár voltak barátai meg ismerősei, de olyan akiben valóban megbízott az csak Hexa volt. Ám egy makacs kannak nem könnyű nemet mondani, így Hexa sem tudta visszafogni Sabio-t. Tudta, hogy a szép fehér hím a vesztébe igyekszik épp, de nem tudott semmit csinálni. Ő már megtanított neki mindent, és okos, bölcs farkast faragott belőle, még ha a fizikai tapasztalatszerzésben nem is mindig volt jelen. Sabio négy éves korában már túl volt kisebb-nagyobb összetűzéseken és vérontásokon, így bátran nekivágott az útnak. Viszont csak annyit tudott, hogy tartsa a déli irényt, mert régen ott volt a falka területe. Nagyon sok időbe telt mire leért, és természetesen e sok idő alatt sok minden átment. Szerelmes lett, de csak plátói volt, verekedett, megsebesült, madjnem éhenhalt, aztán megmenetett egy kiskölyköt és még sok minden ami lelkileg és testileg is egyaránt megerősítette. Több mint fél év múlva meg is érkezett arra helyre ahoáv tarott. Sok farkassal beszélt akik egy nagy odvas fát emlegettek, melyen régen az alfa foglalta el a helyét. Most azonban a fa üres volt és kihalt. Hamarosan megtudta, hogy a falka feloszlott az alfapár halála után. Írtózatosan magába omlott. Miután megtudta történetét, minden alma az volt, hogy hős legyen és leszámoljon ellenfelével, de a természet megelőzte. Eltöltött még pár napot a helyen, idősek akik tudtak túléléséről megmutatták neki, hogy szülei hova dugták el az őrök elől, és meghallgatott pár történetet az ottani bölcsektől. Aztán visszaindult Haxe-hoz. Fürge észjárásának és talpraesettsgének köszönhetően a visszaút már sokkal rövidebb volt, de hiába. Szívszorító eseményre kellett hazatérnie. Haxe a múlt éjszaka végelgyengülésben meghalt, elaludt és reggel nem kelt fel. Sabio-nak immár nem volt senkije aki közel állt volna a szívéhez. A fiatal, de már felnőtt hímben egy épülő világ omlott össze, viszont csak egy évre. Mert hamarosan feltűnt a láthatáron egy szuka, mely teljesen a mancsai köré csavarta. Szeretetével elárasztotta a kant, aki cserébe megnyílt előtte. Az isten is egymásnak teremtette őket, kiváló párost alkottak és boldogok voltak. Sabio-ba ismét visszatélt az életkedv és újból olyan volt mint régen. Idővel viszont a szuka csatlakozott egy falkához, ám Sabio nem, mert a falkában volt egy fiatal nőstény akivel régebben találkozott, aki akkor még nem engedte közel magához a kant. Most meg egyre közelebb került hozzá, így Sabio kereszttűzbe került, a legjobb megoldásnak az tűnt, ha egyiket sem választja. Teljesen meg volt elégedve ő a vándor élettel, így nem lépett be a falkába. Mindenki megértette döntését, s az ájszaka sötétje alatt elhagyta a területet. Viszont mindig is vágyott egy saját falkára. Ki tudja, talán most sikerül neki vagy elbukik?
• Rokonok: -

Kijátszó

• Neve: Nelo
• Elérhetőség: Nelohokavok@index.huu

Kép