|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 20:53 - |
 |
[55-36] [35-16] [15-1]
 Egy darabig Nithi előtt ügetett pár méterrel, majd lelassított, és a következő percben már mellette sétált.
- Nem hiszem, hogy el tudnánk húzni ketten a falkáig - sóhajtotta. - Ha belegondolok, nem is vagyok olyan éhes. - Jelentőségteljes pillantást vetett hátra, a sárga farkas és kis csapata felé, majd lehalkította hangját, úgy folytatta. - Ha akarják, ezek kettétörik a gerincünk, és körettel falnak fel vacsorára. Szerintem nem jó ötlet tovább maradni. Ha itthagyják a szarvast, úgyis tudjuk hol van, idehívjuk a többieket.
Azzal orrával megbökte falkatársát, jelezvén, hogy siessenek, és futásnak eredt.
//El// |
 Nem kellett többé aggódnia, mert Nihti és Cinder értettek a szóból. Thor még utánuk nézett, kissé bűntudatot érezve, amiért ilyen fogadtatásban kellett részesülniük. Na de mindegy! Van nekik jobb dolguk is, mint két halandó miatt parázni.
Loki szavait nem tudta miként fogja fel, szimpla véleménynyilvánításként, vagy esetleg ajánlatként, hogy tegyék el láb alól a két nőstényt, mert úgy a legbiztonságosabb. - Én is nagyon jól tudom, hogy apánk segítségre szorul - mondja most már komorabban. - Ezért azt ajánlom, kezdjünk neki a felkutatásának minden erőnkkel! Mehetnénk párokban - a többiekre nézett és várta a reakciókat. - Persze... - rázta meg a söré... szóval a bundát a nyakán. - Én egyedül is megbirkózom a feladattal - villantott egy colgate mosolyt. |
 Érezte, hogy a bundája itt veszélyben foroghat. Thor családja igen ellenségesen viselkedett, pedig ő nem igazán erre számított. Lesunyva füleit fordult meg, hogy Cinder után ballagjon, de amikor Freya utánaszólt, Nihti lecövekelt. Általában mindenkivel kedvesen viselkedett, de elég könnyű volt felhergelni. Felénk ilyesmit nem tanítanak? Ó, mifelénk tanítanak mást is. Megfordult, és a másik fehér farkasra nézett, készülve arra, hogy kikéri magának a megjegyzést. Ám pillantása a Thor mellett álló feketés bundájú farkasra siklott, és hirtelen az ösztönei menekülésre sarkallták. Ő sem tudta megmagyarázni, miért, de inkább hallgatott rájuk. Megfordult, és beérte Cindert.
-Menjünk a szarvasért- mondta halkan. |
 Micsoda egy ötlet! Még egy olyan óriás, mint Skadi, sem mert volna bemutatást kérni az istenektől csak úgy. Szótlanul figyelte az eseményeket, hisz nem tartozott a "családba", ő is csak egy olyan szerencsétlen volt, aki után Vidar leszakította azt a nyomorult hidat...
Egy utolsó, csendes pillantással kísérte a távozó halandókat. Ugyanekkor ráeszmélt, hogy talán nem velük kéne elsősorban foglalkozni.
- Lokinak igaza van - helyeselt. - Minél hamarabb hozzá kéne fognunk a kutatáshoz. Van valakinek terve? - Ugyan a többi istentől is várt választ, de szemei egy fürge pillanatra Thoron, majd Lokin állapodtak meg. Noha ő is istennő volt, nem mert először megszólalni, és nem csak az ötlethiány miatt. Sosem volt igazi vezér, és egyébként is, hivatalosan Thor a vezér, mint Odin elsőszülött fia. |
 Látta Sifen, hogy nem szimpatizál különösebben a halandókkal. Helytelenítően vonta fel a szemöldökét. Voltaképpen békepárti volt, és semmi veszély nem látott a sziget halandó farkasaiban. Amúgy is, ha Frey úgy akarta volta, abban a szent minutumban indák nyúlnak ki a földből, és fojtják meg a két szerencsétlent. Nem...nem voltak ellenfelek. Mikor a másik nőstény közelebb óvakodott, Frey felvetette a fejét. Fiatalka volt, de elég csinos. Ámbátor túl óvatosnak látszott, na meg okosnak is...Frey nem szívesen kezdett okos farkasokkal,annak nem volt jó vége. Na persze, ott volt Észlány...De a fehér farkas nem tudott határozni, hányadán is állnak. Kicsit mélán figyelte, ahogy a két farkas távozik. Thor védelme alatt álltak és Frey úgy gondolta, hogy ostoba az aki megpróbálná követni a halandókat. Ki lenne olyan eszement, hogy kihívja Odin fiát?
Azonban Sif és Freya is a farkasok után szólt, és ilyen távolságról talán még hallották is. Ha Cinder és Nihti nem válaszolnak, az talán feldühíti az istennőket...De ők dacolnának Thorral? Sif talán.
Freya pillantását viszonozta, a szemét forgatva. Az biztos, hogy ő nem próbálkozna ilyen feszült helyzetben...A nővérének is tudnia kell, hogy Frey sem ostoba. Legalábbis nem annyira.
 Bemutatni a családnak...! Tyr teljes megdöbbenéssel meredt a fehér nőstényre. Ilyesmi igazán nem szokás, hiszen Asgardban csak válogatott személyek járulhattak a királyi család elé. Persze...Asgardban...Most minden más. Tyr megértette Odin fiát, amiért a helyi népekkel barátkozik, hiszen ő is azt az elvet vallotta, hogy inkább legyünk békében, mint háborúban. Csendben figyelte, ahogy Thor intézkedik, és Skadi pártján állt, aki a nyugalmat képviselte a csoportban. Csupán a harcistennő és az a veszedelmes hófehér nőstényördög szóltak a két halandóhoz. Tyr érdeklődve nézte Thort, aki egyenlőre védelmezőnek tűnt a két vadásszal szemben. Aztán Loki lépett előre...A költőlélek magában felsóhajtott. Hát persze, hogy Loki nem bír nyugton maradni.
 -Freyának igaza van, Thor -szólalt meg halkan Loki, és bátyja felé lépett. -Akár meg is hallhattak valamit...valami fontosat. Ki tudja, mióta lapultak itt? Elővigyázatosnak kell lennünk. Nem felejtheted el, hogy az apánk még a szigeten van valahol, és valószínűleg nagyon gyenge -mondta halk, figyelmeztető hangon és zöld szemei felvillantak. Nem kerülte el figyelmét Thor domináns viselkedése, és természetesen nem verekedett volna meg vele szemtől szemben, de ő maga is Odin fia. Neki is kijár a tisztelet, amit eddig senkitől sem kapott meg. Legkevésbé Tyr-től... Egyszer szívesen megtépte volna a költőfarkast, de nem volt a nyílt erőszak híve. |
 Összerezzent, mikor Frey "bájos hölgynek" titulálta a halandót. Mit képzelek magamról? Nem vagyok féltékeny. Főleg nem egy ilyen alakra, mint ez a Hófehérke.
-Akkor miért lopakodtál, Hófehérke?-kérdezte, nem is törődve Thor hebegésével.-Szeretnéd megismerni Thor családját? Rosszul teszed.-fordította oldalra a fejét.-Ha olyan kíváncsi vagy, Sif vagyok, eme behemót jó barátja. Most pedig ideje távoznotok.
Nem ártalmasak, ez biztos. Egyedül is elbánna ezzel a két törékeny földivel, ekkora csapat, és Thor ereje ellen pedig semmi esélyük. Éppen ezért nem akarta őket bántani. Viszont, ha meghallottak valamit, nagy gondban vagyunk. Időközben közelebb jött a másik nőstény is. Fiatalabbnak tűnt, és udvariasabbnak.
 Nem csak Sif érdeklődését keltette fel a "bájos hölgy" jelző, Freya is azonnal ott termett. Fenyegetően rápillantott bátyjára, azzal a tipikus, "meg ne próbáld, különben..." tekintettel.
-Nono, hallgatózni nem szép dolog, parányi farkasok. Felétek ilyesmit nem tanítanak?-billentette félre a fejét könnyed mozdulattal. |
Egy pillanatra elmélázott, hogyan szólítsa a többieket, mikor rájött, hogy Nithi, mint egy stalker, közeledik a kisebb falkányi farkashoz. - Nithi, ne csi... - akarta megállítani, de mikor Sif leleplezte, a mancsával a homlokára csapott, és valami olyat motyogott, hogy "késő". Kicsit közelebb ment, és el akart volna kezdeni egy félmondatot, mikor Thor úgy eltuszkolta, hogy majdnem elesett. Gyanakvóan és a lenyugvó nap fényétől szemeit összehúzta, és megpróbálta megvizsgálni az istenfarkas vonásait, valamit keresve. De nem találta.
- Ööö, üdv - erőltetett egy mosolyt az arcára, és kihúzta magát, mikor a sárga bemutatta a többieket. ~Micsoda illetlenség ez!~ morogta gondolatban, de azért próbált nem annyira szerencsétlennek tűnni.
- Hát persze, örvendtünk a szerencsének - vigyorgott, mint a fakutya, majd odasúgta Nithinek: - Ezek nem látnak minket szívesen. Gyere már, és próbálj nem bajba keveredni - forgatta meg a szemét kedvesen, majd határozottan nem a tetem felé vette az irányt. Úgysem volt éhes. ~Ha tudtam volna, hogy az a sárgabundás színész sem éhes, eleve neki sem vágok~ gondolta, érezve hogy jobb, ha most megtartja magának a véleményét. ~A farkasok nem sportvadászok. Aki ezt nem veszi figyelembe, az felőlem mehet az Odaátra is.~ Majd jól maga mögött hagyva a fehér harcost, hátranézett, hogy követi-e. Nem szeretett volna újabb félreértésekbe keveredni. |
Thor elvetemülten boldog feje egy röpke perc alatt átalakult gondterheltté, aggódóvá. Észre sem vette Nihtit és Cindert, akiket szépen otthagyott a tetemnél... Esze folyton azon jár merre lehet Hermod és Odin. Mikor észreveszi, hogy társai figyelme mire irányult, rögtön ex-vadásztársai mellett terem és szinte eltolja őket az erdő irányába, féloldalasan, testével tuszkolva őket, közben hebeg-habog: - Eeeh, izé... - megtorpan, leblokkol. "Én és a barátom Cinder úgy gondoltuk hátha bemutat minket a családjának" Micsoda gondolat! Méghogy ők ilyet várnak a nagy Thortól! Hogy bemutatósdit játsszon! Parányi halandók! Eszébe se jutott, hogy eme kis hangyákat bemutassa istenekből álló hatalmas családjának! Tekintete elkomorul és keményen összpontosít... mire is? ~ Ejnye Thor! Miféle viselkedés ez? Te csak vendég vagy itt !De Odin nevére, mégiscsak isten! Akkor sem lenne jó , ha ezek a halandók bármit megtudnának... ha valaki kifecsegné, hogy ittragadtak! Szégyen és gyalázat!~ ily' módon hadakozik önmagával, de nem kell sokat várni, hogy ismét magához ragadja a szót. - Ők itt két helyi farkas, velük vadásztam az imént, nem ártalmasak - nevüket azért nem említi, mivel totálisan nem emlékszik rájuk -, halandók, ez itt pedig a családom. Meg ilyenek. Szóval nem kell aggódni. Itt mindenki szándéka tisztességes. Most pedig jobb lesz, ha visszamentek a szarvashoz, mielőtt kihűl vagy más farkasok lecsapnak rá! - mosolyog bíztatóan Thor és még egy rejtett intést is intéz a fák felé. Ha valamelyik istentársa mókát találna a két halandóban, és esetleg ellenkezne vagy feléjük lépne, Thor egyetlen gyors mozdulattal elállja az útját és szúrósan pislog rá. Ki is itt a főmufti tulajdonképp? Odinról egy szál hír sincs... ő meg Odin legidősebb fia. A többieknek kell eldönteniük hogyan viseltetnek Thor iránt. |
Nagyot nyeltem.-A nevem Nihti, és a Skoll falkábol egy tapasztalt harcos.Békében jöttem Thor utánálltam kihúzva magamat. Majd észrevettem Thort ahogy barátkozik. -Én és a barátom Cinder úgy gondoltuk hátha bemutat minket a családjánakmondtam szerényen és magabiztosan az istenfarkasoknak.A végén még le is hajoltam tiszteletemet kifejezve nekik.
|
Skadit gondolataiból Thor eszetlen üvöltözése zavarta fel. Összerezzent, majd egy mosolyt erőltetett magára. Még csak ez az egy sárgabundás hiányzott nekik. Tudta, hogy Thor nem teljesen komplett, de azért csak mosolyogva forgatta a szemét. ~Ha mindenki így viselkedne, már rég a feje tetején állna minden...~ gondolta huncutul.
A halandó, fehér harcos kissé meglepte. Farkassá lett vadászistennő révén tudja, hogy a normális, épeszű halandó farkasok nem támadnak egymagukkal egy kisebb falka ellen. Főleg ha az istenekből áll.
- Ne légy vele szigorú, Sif - mondta, majd erőltetetten komoly képpel, nyugodt hanggal Nithihez fordult. ~Pont most nem kell egy halandó ide...~ - Kit és melyik falka tagját tisztelhetjük benned? |
Hátrább húzódott, és wtf fejjel figyelte, ahogy Thor megrohamozza Tyrt. Aztán sárga szemei összeszűkültek, és mordult egy halkat, ahogy a hím a nyakával kvázi odabújt Sifhez. Az ő Vadóc hercegnőjét ne ölelgesse senki, még farkasöleléssel se! Ahogy rádöbbent, hogy voltaképpen féltékeny, nagyon elcsodálkozott magát. Hiszen ő, Frey, sohasem féltékeny! Mi történhetett...? Próbálta a morcosságot eltüntetni az arcáról és újra fapofát vágni. Szerencsére Thor elfordult Siftől, és Lokit kezdte szorongatni. Frey alig hallhatóan köhintett egyet, és próbálta elfelejteni, az előbb milyen ostobán viselkedett. Nem nézett Sifre, helyette egy grimaszt vágott Freyára.
-Mondtam már, hogy mennyire szeretlek, nővérkém?-forgatta meg a szemét.-Gondolod hogy érdekel, mennyire kedves velem Észlány? Pff...-legyintett, majd felkapta a fejét Sif szavaira. Ő is megpillantotta a feléjük közeledő két halandó farkast, és érdeklődve felhúzta a szemöldökét. Odaügetett a harcistennő mellé. -Ejnye, Sif...Ne legyél ilyen goromba ezzel a bájos hölggyel- vigyorgott rá Nihtire, majd egy futó pillantással Cindert is végigmérte.
Meglepte Thor rohama, és mielőtt még megkérdezhette volna az eltanyált farkastól hogy, "Jól vagy, nagy Thor?", a hím rávetette magát. A költőfarkas szinte kilapult Thor súlya alatt, tüdejéből kiáramlott az összes levegő, és érdekes sípoló hangot adott ki. Azonban mikor Thor leszállt róla, a hímfarkas képes még mindig töretlenül sugárzott a boldogságtól. -Thor, csaták dicső hőse, a harcosok harcosa! Szavakkal ki nem fejezhetem, szívem hogy repes az örömtől hogy viszontlát téged! Most hogy itt vagy, a remény visszatért számunkra, Mjölnir őre -hadarta csillogó szemekkel. Majd Sif köszönetére mosolyogva pillantott rá a vörös nőstényre. -Ugyan, csupán az igazat mondtam, Sif kisasszony. - Az egyetlen, akire nem tekintett örömmel, az Loki volt, aki kritizálta Thort, Tyr eszményképét, és mindegyiküket.
-Hogy mered a szemünkre vetni, hogy nem találtuk meg Odint? Pimaszságod határtalan.-közölte vele fensőbbségesen, és kihúzta magát.
Vett egy nagy levegőt, és Skadi szavaira már nyugodtan reagált. Kicsit felhúzta magát, ami nem csoda, hisz lelke mélyén aggódott az apja miatt...Azt hitte, a többiek már megtalálták Odint.
-Igen, Skadi, igazad van. Vitával nem érek semmit- mondta meglepően könnyedén.-Csak aggódom miatta, ennyi az egész. -füleit hegyezte, ahogy meghallotta a közelgő Thort. Hát persze hogy vadászni volt...Gondolhatta volna. Thor bolondult a vadászatért világéletében, miért változott volna ez a szokása farkasként? Elmosolyodott, és megcsóválta a fejét, ahogy robosztus bátyja letámadta a rég nem látott barátait. Majd rémült ábrázattal hátrált egy lépést, ahogy Thor eléje toppant, és szóra nyitotta a száját, de a tiltakozással elkésett. Bátyja őt átkarolta, és ölelgetni kezdte.
-Én is örülök neked- préselte ki magából.- De nagyon kérlek ne érj hozzám-tolta el magától a bátyját, majd elvigyorodott. -Véres a mancsod. Most mehetek bundát mosni... -a kérdésre zöld tekintete kissé elkomorult. Érezte, hogy Thor is csalódott Odin miatt, mint azt a villám is kifejezte a tiszta égen. -Nem, a többiekről nincs hír. Apánk, öcsénk és a tengeristen, ki tudja merre járnak.- pillantását Thorról Sifre kapta, aki gúnyosan vigyorgott rá. Loki unott pókerarccal legyintett egyet. - Hova gondolsz, Sif! Mikor csináltam én valaha is valami hasznosat?-kérdezte ironikusan, majd Tyr szavaira megforgatta a szemét. -Nyugavér és csigalom, lánglelkű barátom... Ahogy Skadi mondta, egy jó stratégia segítségével meg fogjuk találni apámat. -az ő figyelme is elterelődött a halandó farkasokra. Érdeklődő tekintettel tett egy lépést Sif, Frey, és a két nőstény felé, és félrebillentette a fejét. |
Sif kék szemei dühösen villantak meglátva Lokit, de hamar megnyugodott Tyr dicséretei hallatán.
-Ó, igazán kedves tőled Tyr-húzta ki magát Sif, nem is törődve azzal, hogy Thort többre tartja, illetve, hogy nem is szereti Tyrt.
Imádta, ha dícsérik harctudását. Majd ránézett Lokira. Sosem kedvelte a hímet, valahogy mindig olyan alamuszinak tűnt Thorral szemben. Persze nem annyira, mint Vidar, akinek legszívesebben kicsavarta volna azt a tokás nyakát! Hozzá képest barátságosan elmosolyodott Thor láttán. Jó barátja volt, mégha nem is tartotta okosnak. Hisz a segítségével ismerték el...
-Szervusz Thor, jó látni téged-mosolygott a hímre, majd mérgesen Lokira villantak szemei-Ezt most úgy mondod, mintha te megtaláltad volna-vigyorgott gúnyosan a nőstény. Ekkor észrevett valami fehér árnyat, aki feléjük lopakodott, a nőstény elé ugrott, majd gúnyosan kivillantotta éles fogsorát.
-Hová-hová Hófehérke? Hallgatózunk? Az nem szép dolog...-vigyorgott gonoszan a fehérre.
Freya tejfehér bundája ide-oda libbent, ahogy istentársaihoz fordult.
-Látom megtaláltad Vadóc hercegnőt, nézd csak, még Tyrral is kedvesebb, mint veled-csipkelődött gonoszan a nőstény, majd tovább folytatta.-Helló Tyr-szavai kissé unottak voltak, de egy erőltetett vigyort magára húzott, majd fent maradt, ahogy Sifre nézett. A nőstényt talán még Tyrnál se bírta jobban, talán ennek köze lehet összetört szívű bátyjához, akit titkon nagyon is szeretett, elvégre csak a testvére volt...-Njörd, Odin, Hermod...-sorolta ő is, majd dühösen Skadihoz ugrott, ugyanis észrevette, hogy ejti ki apja nevét, szúrós szemekkel nézte őt, de egyenlőre nem adta ki szavakba dühét. Majd később, most fontosabb dolguk van... |
-Igen, nagy királyok vagyunk!-mondtam majd észrevettem hogy Thor elmegy és útközben el is esik.-Nem tudom, de nagyon furának néz ki! Szerintem nem hinném hogy jó ötlet, de megpróbálhatjuk-mondtam barátságosan, és elkeztem lopakodni.
|
Amint a robosztus szarvasbika összeesett, diadalmasan tekintett a többiekre.
- Ha! De királyak vagyunk! - vigyorgott. - A szarvasoknak semmi esélye ellenünk! - Majd feltekintett Thorra. És látta, amint megbotlik, majd eszeveszett ordibálással délnek rohan. - Ennek meg mi baja? - kérdi, majd rájön, hogy nem a semminek, hanem egy csoport farkasnak rohan. Kb. 7-8, nagyrészt avarszínű farkas lézengett ott, Thor meg egyenesen feléjük rohant. ~Hát persze, a családja!~ a felismerés tüskeként szúrta az orrán, és tüsszentett egyet.
- Na, ez is itthagy minket - mondta komoran Nithinek. - Szerinted kövessük? Abból baj nem lehet - mosolygott. - Hátha bemutat a családjának. |
Nem tart soká a jelentéktelen kis szarvas élete, Thor elégedetten húzza ki a vérmocskos, átalakult Mjölnirt, szeme fényét, egyetlen, drága, tökéletes, mindenható, bődületes, elképzelhetetlen fegyverét. Végigméri a leterített prédát aztán felnéz az égre. - Kösz, Skadi - vigyorog, és majdnem megáll a szíve, mikor a nőstény megjelenik a tisztás szélén. Tesz egy lépést Skadi felé, természetesen abban a szent minutumban orra esik, de nem tartózkodik soká' a földön, mert máris felpattan és rohanvást közelíti meg istentársait, egyenlőre zavart egyben izgatott arckifejezéssel. - SKADI! SKADI! SKADI! SKADI! - ordibálja eszeveszett hangerővel, berobban a fák közé, szíve hevesen kalapál, hiszen... mindjárt láthatja a barátait! Nagyon hiányoztak már neki, ha csak rágondol mennyire imádja az életét és nem is akar másmilyet, nem akar farkasként élni... Nos, akkor a gyűlölet gyökere ver tanyát szívében Vidar iránt. ~ Miért tette ezt? Nekik - itt a gonoszabb lelkekre gondol - miért nem felel meg az élet, ami adatott? Miért nem tudják elfogadni és kihozni belőle azt, amennyit lehet? Nyújtózkodni addig, amíg a takarójuk ér? Hátha minden megváltozna és ők is boldogok lennének! Fenébe... hiszen mindenki lehet boldog! ~ Megrázza a fejét, aminek következtében újra megbotlik a saját lábában és bezuhan a többiek elé. Kis port kavarva, meg a fenyőtűktől, amik belé szúródtak, köhögve tápászkodik fel. Első pillantása Tyr-re esik. - TYR! - kiáltja és saját ereje nagyságáról megfeledkezve a fiatal, fehér farkasra veti magát. Valószínűleg a kisebb farkas hanyattesik, Thor meg ölelgetni kezdi letörölhetetlen mosollyal a képén. Ekkor a szeme sarkából felismeri Sif-et. - EGYETLEN SIFEM! - újabb maximális hangerő, aztán készülődés a nagy ugrásra... az utolsó pillanatban eszébe jut, hogy Sif nem az az ölelgetős típus, ezért visszafogva magát egy őszinte mosollyal fordul a nőstény felé majd nyakával átkarolja a másik nyakát. Mindezek után Thor megfordul és szembe találja magát Lokival. Tekintete rezzenéstelen, csak a szemei csillognak. Kivár. Aztán boldogan nevetni kezd és fékezhetetlenül Lokit is mellső mancsaival ölelgetni kezdi. - Öcsém! - szólítja és örömét nem is rejti véka alá. - Annyira jó újra látni titeket, kedves Barátaim, hogy el sem tudjátok képzelni! - tolat egy kicsit hátrébb, hogy mindenkit láthasson - Frey, Freya, Skadi, ne érezzétek magatokat kihagyva, nektek is rettenetesen örülök, de veletek találkoztam még pár... perc,öm nem... órácskával ezelőtt! - ezennel az üdvözlési ceremónia letudva, mert nincsenek többen... Thorba úgy érkezik a felismerés, mint a villámcsapás. És Thor jóvoltából egy igazi villám süvít végig az égbolton. - A többiekről... nincs hír? - nyel egyet aggódva a dörrenés után, kérdésében különösen Odinra gondolva. |
Sorban végignézett az isteneken. ~Majdnem mindenki itt van~ konstatálta magában elégedetten, majd a távolba pillantott, az ordítást meghallván. Thor, egy fehér és egy szürkés-lila bundájú farkassal vadászott. Éppen leterítették a bikát, és Skadi egy halvány szemforgatás kséretében, némileg zavartan fogta fel, hogy a hím mindjárt jön.
- Neked is üdv, Sif - köszöntötte a harcost. - Köszönöm, Frey. - Mikor Lokit meglátta, sóhajtott egyet. Szó sem volt róla, hogy utálná őt, de tudta hogy a többiek kapcsolata Odin fogadott fiával nem felhőtlen. Egy ideig hallgatta Lokit, majd tekintetét állva megszólalt:
- Ha hiszed, ha nem, három farkas nem képes átfésülni ezt a félszigetet hét másik után - mondta komolyan, majd az égre nézett. Sürgősen meg kéne találniuk legalább Odint. Ha itt tényleg nem tud regenerálódni a szervezete, és egyedül van, akkor hamarosan nagy bajban lesz.
- Vitatkozás helyett inkább valami stratégiát kéne kidolgoznunk, hogy hol keressük Odint, Hermodot és... Njördöt - préselte ki kelletlenül, anélkül, hogy válaszolt volna Lokinak. Őt legszívesebben ki is hagyta volna, de tudta, hogy nem volna igazságos. Ugyanakkor egyáltalán nem rajongott érte. Megölték az apját, erre még hozzá is kellett mennie. Szép kis trükk... |
 Ahogy megpillantja a közeledő terminátort, felszegi a fejét és elbődül. A teheneket kár figyelmeztetnie, már futásnak is eredtek. A bika követné őket, de a nagy vöröses hím természetfeletti gyorsasággal beéri őt, és az oldalába vágja a karmait. A bika szemei forognak, kétségbeesetten ugrál és pörög, hogy levesse magáról a ragadozót. A csapás nagyon mély, sokkal több fájdalmat érez, mint egy rendes karmolástól kéne. A kín hulláma átcsap fölötte, és eltereli a figyelmét a többi farkasról. Már csak arra eszmél, hogy egy fogsor csattan a lába körül. Megbotlik, és csaknem a földre rogy. Valami csoda folytán még tartja magát, egészen addig, amíg Nihti rá nem ugrik a nyakára, és bele nem mar. A világ elsötétül előtte, és összeesik... Normál esetben talán több ideig tartott volna a tusa, hisz a bika fiatal volt, gyors, és erős. De a Mjölnirrel szemben, semmi esélye nem volt a túlélésre. |
Mikor láttam hogy a többiek már akcióban vanak a szarvas nyakára vetettem magamat és iszonyatos erővel haraptam, vér folyt végig a bundámon.Úgy tűnt, nem bír sokáig talpon maradni. |
Mikor a tanonc is észrevette a szarvasokat, lekuporodott és óvatosan közelített. Thor akciózása kissé meglepte, de ráhagyta. ~Aztán ha eltiporják, ne csodálkozzon~ gondolta. Amint úgy gondolta, hogy elég közel van, eleresztett egy komolyabb morgást, majd odafutott, és megkísérelt beleharapni a bika egyik első lábába. (Az egész nép a KM-ra vár? :P) |
Amint meglátja a legelésző szarvasháremet, figyelme társairól a prédákra irányul és minden egyebet kizár a külvilágból. Csak a szarvasok mozgását figyeli. Három tehén a földön pihen. Egy szorosan mellettük legel. A bika közöttük sétál és fejével bólogat. Thor elvigyorodik, még egyszer gyorsan felméri a környezetét. Egy nagyobbacska tisztás az erdőben, Thorék éppen a déli szélről kukucskálnak a szarvasok északi iránya felé.
Egyetlen gyors mozdulattal felcsapja bal mancsán lévő karmait, aztán egy hatalmas ordítással(Istentársak, halljátok Thor szavát ott messziXD mindjárt jön) kivetődik az erdőből és megindul az ijedező patások felé. Rögtön a futni készülő bikánál terem, ráveti magát és karmait annak oldalába vágja. (KM-et várom, ha ilyenkor kell ^^) Thor a továbbiakat a Mjölnir erejére bízza. |
[55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Asgard félszigetének földjére léptél, a farkasok világában jársz...Nem is olyan rég váratlan esemény történt, és most isteni farkasok
Látta Sifen, hogy nem szimpatizál különösebben a halandókkal. Helytelenítően vonta fel a szemöldökét. Voltaképpen békepárti volt, és semmi veszély nem látott a sziget halandó farkasaiban. Amúgy is, ha Frey úgy akarta volta, abban a szent minutumban indák nyúlnak ki a földből, és fojtják meg a két szerencsétlent. Nem...nem voltak ellenfelek. Mikor a másik nőstény közelebb óvakodott, Frey felvetette a fejét. Fiatalka volt, de elég csinos. Ámbátor túl óvatosnak látszott, na meg okosnak is...Frey nem szívesen kezdett okos farkasokkal,annak nem volt jó vége. Na persze, ott volt Észlány...De a fehér farkas nem tudott határozni, hányadán is állnak. Kicsit mélán figyelte, ahogy a két farkas távozik. Thor védelme alatt álltak és Frey úgy gondolta, hogy ostoba az aki megpróbálná követni a halandókat. Ki lenne olyan eszement, hogy kihívja Odin fiát?
Bemutatni a családnak...! Tyr teljes megdöbbenéssel meredt a fehér nőstényre. Ilyesmi igazán nem szokás, hiszen Asgardban csak válogatott személyek járulhattak a királyi család elé. Persze...Asgardban...Most minden más. Tyr megértette Odin fiát, amiért a helyi népekkel barátkozik, hiszen ő is azt az elvet vallotta, hogy inkább legyünk békében, mint háborúban. Csendben figyelte, ahogy Thor intézkedik, és Skadi pártján állt, aki a nyugalmat képviselte a csoportban. Csupán a harcistennő és az a veszedelmes hófehér nőstényördög szóltak a két halandóhoz. Tyr érdeklődve nézte Thort, aki egyenlőre védelmezőnek tűnt a két vadásszal szemben. Aztán Loki lépett előre...A költőlélek magában felsóhajtott. Hát persze, hogy Loki nem bír nyugton maradni.
Összerezzent, mikor Frey "bájos hölgynek" titulálta a halandót. Mit képzelek magamról? Nem vagyok féltékeny. Főleg nem egy ilyen alakra, mint ez a Hófehérke.
Nem csak Sif érdeklődését keltette fel a "bájos hölgy" jelző, Freya is azonnal ott termett. Fenyegetően rápillantott bátyjára, azzal a tipikus, "meg ne próbáld, különben..." tekintettel.