Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 20:53 - |
|
[55-36] [35-16] [15-1]
-De igen-bólogatott Sif kérdésére, majd a továbbiakat hallva elvigyorodott.
-Nőstények? Ó, minő meglepetés! Tudom, hogy Thor sosem tenne ilyet.-vonogatta a szemöldökét, majd figyelme az újonnan érkezettekre terelődött.
-Nahát, máris itt vagy? Szép munka, Skadi! Jó hogy látlak Tyr-mosolygott visszafogottan a költői lelkületű istenre. Majd mielőtt tovább beszélhetett volna, felbukkant drága nővére is.
-Egész gyors voltál, Freya-mondta incselkedőn, majd mikor meglátta kit hoz magával, elkomorult.
-Loki-szűrte a fogai közt, és morcosan félrenézett.
A boldogságtól csak úgy ragyogott Tyr ábrázata, hogy az összes farkas ép.
-Frey, micsoda öröm téged újra látni! És Sif kisasszony, nahát! Tudhattam volna, hogy egy szőrszálad se görbül majd meg, hisz majdnem olyan nagy harcos vagy, mint a csaták bátor hőse, Thor, a legendás.-beleszippantott a levegőbe, és összevonta a szemöldökét.-Itt járt- arca még inkább felderült.
-Ha a legnagyobb harcos jól van, akkor meg vagyunk mentve!- lelkendezett, majd üdvözölte Freyát, és némileg kevesebb lelkesedéssel Lokit. Nem kedvelte a fiút: amikor Tyr előadta a költeményeit, mindig látványosan unatkozott. Az erények csősze ezt sosem bocsátotta meg neki.
Zöld tekintetét végigfuttatta az összegyűlt társaságon. Frey, a nőcsábász, hát őt aztán nem hiányolta. A fehér hímnek sosem volt egyetlen értelmes megnyilvánulása sem. Aztán Sif...az a lány mindig idegesítette Lokit, túl sokat képzelt magáról. Akárcsak Tyr, a "költő", az unalom csősze. Skadi jelenléte is hidegen hagyta, bár legalább Skadiban nem zavarta effektíve semmi.
-Jellemző. Természetesen az én eszes bátyám csámborgott el valahova, igaz?-mondta sóhajtással a hangjában, majd flegma fejjel elsétált a farkasok mellett.-Érdekes, hogy Asgard istenei még arra sem képesek hogy időben odataláljanak egy megadott helyszínre. Talán mindenkinek egy GPS-t kéne ajándékoznunk ...Tehát, hány farkas hiányzik? -színpadiasan körbenézett.-Ó igen, az apám. Senki sem volt képes, hogy megtalálja a főistent?-kérdezte villámló tekintettel.
|
-Te, figyelj, nem azt mondtad, hogy Skadi, Freya, és Thor is isteneket keresnek?-mélázott el, miután beleszagolt a levegőbe.-Ugyanis Thor szaga még elég friss... Ha jól érzem, két normális társaságában ment el, akik nőstények... Egyébként szia Skadi, Tyr...-biccentett Skadi felé, de Tyrra rá sem nézett, nem igazán rajongott a tapintatos fehér hímért.
Befutott a hófehér bundás, sárga szemű istenfarkas is, nyomában a furfangos Lokival. Látszott, hogy az istenek száma megnövekedett. Majd szépen elkezdte összeszedni kik is hiányoznak.Hermod, Njörd, Odin, Thor. Hogy mi? Thor?!
-Itt vagyunk-kiáltott az istenek felé, hogy azok biztosan észrevegyék őket.-Thor merre van?-szólt, mikor odament hozzájuk. |
-És akkor mire vadásszunk?-kérdezte tőlük, majd lassan megindult utánuk.Közben hevesen gondolkodott azon, amit Thor mondott.~Biztos csak fülentett.~gondolta, majd beérte Cindert és Thort. Később meg is látott pár szarvast.Lelapult és feléjük közeledett.
|
Az ordas nőstény Tyr-rel a sarkában ügetett az erdő déli része felé, ahogy a Nap megkezdte az égboltról való elvándorlását. Rájött, hogy Frey már itt van, de más farkasok szagát is érezte. Jó orra volt hozzá. Közelebb sétált Frey-hez, és remélte, hogy nem veszik majd észre. Bár Skadit könnyebb volt észrevenni, mint ő gondolta volna. Pisszegett a három istennek (Frey, Tyr és Sif), hogy lehetőleg ne nagyon zavarják a többieket, azok elvannak magukban. Kisvártatva, nem messze Siféktől szintén leült. |
Frey, a nagyszerű,a tökéletes és a minden kétséget kizáróan mesés sikeresen felülkerekedett azon vágyán, hogy visszaérve a helyszínre elkezdjen táncikálni és skandálni hogy "első, első, kukoricabelső". Némileg talán lehűtötte volna a lelkesedését, ha tudja hogy sikerült pont úgy időzítenie, hogy akkor érkezzenek meg, mikor Thorék távoznak. De mivel erről nem volt tudomása, győzelme teljes tudatában foglalt helyet egy fa tövében, az erdő legdélebbi csücskében. Noha pontosan számára se volt világos, mit nyert meg ezzel, vagy számított-e valamit a gyorsaság, azért büszke lehetett rá. Rávigyorgott Sifre, csak úgy alkalomhoz illően, majd összeráncolta a homlokát, és beleszippantott a levegőbe. Ha szimata nem csalt, társaságot kapnak. |
- Nem szeretnék beszélni róla - pirult el a tanonc Nithi mondatára. ~Egy idegen előtt ne beszéljünk róla.~
Mikor Thor azokról az izékről magyarázva közelebb hajolt Cinderhez, az elhajolt tőle, és kezdett kételkedni benne, hogy a farkas teljesen épeszű. Persze ezt nem árulta el.
- Na, az biztos hogy a nyúl fülét nem sütve eszem - fanyalgott. - Ja, akkor már értem miért vagy ilyen - válaszolt cinkosul, majd elügetett. - Oké, vadásszunk! |
- A Jötunnök... nagyok... - suttogta, közelebb hajolt Cinderhez és kigúvasztotta a szemeit - .. félemetesek! Levágják a nyakad, kivéreztetik, megszárítják, megfüstölik és megeszik csakúgy, mint te a ... aa... nyuszifület! - toppantott egyet, hogy nyomatékosítsa az imént elejtett tényeket, aztán büszkén felvetette a fejét. - Én már megöltem egy egész hordát belőlük - és most csillagok gyúlnak az égen, felfénylik a Nap... Thor elméjében. Amint visszacsöppen a valóságba, elindul valamelyik irányba, maga se tudja hova, de nagyon eltökéltnek és határozottnak tűnik. - Vadásszunk! |
~Cinder! Hol hallottam már ezt a nevet?~gondolta magában, majd eszébe jutott.-Cinder, te vagy az! Azt hiszem három évesen én vigyáztam rád míg odavoltak a szülők ennivalóért.-Mondta csodálkozva.-És ...éntőlem mehetünk vadászni!-tett hozzá egy mosollyal az arcán. |
- Cinder. Semmi Cindy vagy Cind, hanem Cinder - oszlatta el a kétségeket. Thor költői megnyilvánulása némileg kínos helyzetbe hozta. Nem szerette a verseket.
- Felőlem - vonta meg a vállát a kérdésre. - És mi az a Jütun vagy mi? |
- Thor a becses nevem, csupa rejtelem és úgy sejtem, számára igen idegen - vigyrogott büszkén, mint a tejbetök, hogy mily' költő veszett el benne aztán kinyújtózott és ásított egy hatalmasat. ~ Vajon hol késnek már a többiek? Unatkozom! ~
- Kedves bu... hölgyek! Nincs kedvük egy kis vadászathoz? A csontjaim elgémberedtek ebben a nagy várakozásban. Egyébként a családomra várok, de úgy tűnik ellopták őket a Jötunnök... - forgatta meg a szemeit majd kedves és várakozó mosolyba kezdett. |
-Hogy hívnak titeket?-kérdezte és egy kicsit közelebb ült hozzájuk..Ránézett a barnasárgás farkasra.~ennek meg mi a fene baja van?~kérdezte magától. |
Miközben a robosztus sárga farkas tátott szájjal gondolkozott, a tanonc tekintetével üzenetet küldött: "Inkább csak tartózkodj tőle. Lehetőleg ne idegesítsd fel."
- Nyugi, maradhatsz, itt a társaság - fordult vissza hűvösen a fehér harcoshoz, majd leült megvakarni a fülét. |
~ Micsoda fehér bunda! Micsoda gyönyörű bunda! A tökéletes ajándék! Anyám hogy örülne neki! Ó, te jó Odin! Egyszerűen maga A Tökéletes Ajándék ~ pörögtek a gondolatok a fejében, miközben végig nyitott szájjal bámulta Nihtit. Nem fogott fel semmit a többiek beszédéből. ~ Na de... Mégis hogy szerezzem meg? Nem ölhetem meg e kedves, tudatlan nép egyik tagját, mikor én magam is az ő alakjukat viselem és társaimmal nem akarunk viszályt kelteni... Legalábbis gondolom... Vagy nem? ~ Itt összeráncolta a homlokát és végre becsukta a lepénylesőt. Leült és félrebillentett fejjel gondolkozott. Többször kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de mindig meggondolta magát. Végül: - Öhm... Üdv, kedves Fehér Hölgy! - köszöntötte Nihtit, és megint gondolkodóba esett, hogy odamenjen-e kezet csókolni... De hát farkas! A farkasok nem csinálnak ilyet! Már majdnem nyúlt, hogy megvakarja a fejét... De ilyet sem csinálnak a farkasok! Idegesen toppantott egyet. ~ Fene egye Vidart! ~ szitkozódott, aztán gyorsan egy bugyuta mosolyt varázsolt az arcára mivel rájött, hogy jó ideje nem figyel a többiekre. |
Látta hogy nem nagyon fogadják szívesen.-Én csak társaságot kerestem.-mondta-De ha úgy gondoljátok, elmehetek-mondta szerényen, nem akart galibát okozni. |
- Öhm, nem egészen - mosolygott szabadkozva. - Csak egy baráti harc... Nos, igazából mindig ilyen nyurga vagyok, és egyelőre... milyen technika? - hunyorgott értetlenül. Mégis, milyen technika?? ~Na, még egy dolog, amit ki kell gondolnom, míg harcos nem leszek~ gondolta. - Mi az a bor? - kérdezte. Náluk nem volt általános ez a dolog. Végül is ezt az emberek találták fel, de ez a félsziget emberi kéztől érintetlen volt. Már éppen a válaszra várt, mikor megjelent Nithi. ~Te??~ kérdezte. Tudta, hogy Nithi kicsit fiúbolond (Cinder szerint eléggé), és mikor ránézett Thorra, ahogy leesik az álla, az istenfarkasról sem vélekedett másképp a lányok szempontjából.
- Helló, Nithi - köszönt hűvösen. - Mi járatban erre?-
Nem nagyon komálta a nőstényt, sőt ha alkalma adódott volna rá, piszkálta is volna, de tudta, hogy tisztelettel tartozik a feljebbvalói iránt, ráadásul Nithi elég erős, és 9 évvel idősebb... A tanonc jobbnak látta, ha nem üti bele az orrát a harcos dolgába. |
Közelebb lépkedett Cinderhez és tetőtől talpig felmérte. Egy kissé elkomorodott, ahogy méricskélte, de hamar vigyor váltotta fel a a homlokráncolást. - Ez a beszéd! Hasonlítasz a mi népünk nőstényeire! Unatkoztál és bajba keveredtél, mi? Látom, volt csihi-puhi rendesen! - nevetett öblös hangján, rákacsintott Cinderre és észre sem vette a közeledő fehér nőstényt. Elkezdte Cindert cukkolni, meg kihúzni belőle, hogy a vézna test nem csak álca-e, és milyen technikákat használ... - ... fogadjunk, hogy senki nem veszi észre! Egyébként megvagyok, köszönöm a kérdésed, csak egy kis bor hiányzik... - itt megállt és gyanakodva közelebb hajolt a lánykához. - Van-e nálatok hazai bor? - rángatta a szemöldökét, mikor eljutott az agyáig, hogy az előbb nem ideillő hangot hallott. Megfordult és egyből leesett az álla. |
Nagyban sétálgatott, mikor hangokat hallott.~Mi ez?~megindult a dombhoz mert onnan jöttek a hangok. Két farkast pillantott meg.-Üdv!-mondta és lassan közelebb sétált.-Az én nevem Nihti!-mutatkozott be. |
A fiatal tanonc kicsit meglepődött. ~Legalább Elsével ellentétben vannak kedvesebb farkasok is ezen az egyszál félszigeten~ gondolta.
- Hát, tulajdonképpen csak erre jártam unalmamban - válaszolt, és visszamosolygott. - Az előbb kissé kellemetlen élményben volt részem - szűrte a fogai közt, a fejére Elsétől kapott szuvenírt megdörzsölve. - És igen, egyébként is mindig ilyen sovány vagyok - motyogta. - És te hogy vagy? |
Fintorgott Frey mondandóján, éss erősen megbökte a fehér farkast. - Ne heccelődj! Ha képes lenne szaladni, már régen utolértem volna! Nem úgy, mint egyesek - mérte végig jelentőségteljesen Freyt, aztán vidáman figyelte, ahogy a többiek elmasíroznak istentársaikat keresni. Neki persze esze ágában sem volt megmozdulni... Úgyis itt lesz a találka, nem?
Éppen elmélyülten figyelte, ahogy egy hangyahadsereg libasorban menetel, amikor feltűnt Cinder. Thor rámosolygott a fiatal farkasra. - Üdv, kedves barátom! Mi járatban erre? Eléggé nyurga vagy - etetnek téged rendesen? |
Miután Elsével kiharcolták magukat, Cinder peckesen ügetve, letört büszkeséggel közeledett a Fényerdőhöz. A világosságban szinte észre se vette a sárga farkast, ugyanis szinte beleolvadt borostyánsárga környezetébe. Leült egy kicsit arrébb, és nézelődött. Kisvártatva viszont észrevette az arrébb lézengő ismeretlent.
- Öhm... Üdv! - szólította meg udvariasan. Cinder nagyon szeretett beszélgetni, akivel csak tudott. |
[55-36] [35-16] [15-1]
|