|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 20:58 - |
 |
[53-34] [33-14] [13-1]
 Léptei erősen hallhatóak voltak, nem is tett ellene, hogy elrejtőzzön. Morgás tört fel belőle, ma pont nem volt jó napja. Segítői ugyanis fogyatkozóba vannak.-Szereznem kell erőseket és jobbakat! Ez így nem mehet tovább!-mérgelődött magába, majd beszédre lett figyelmes így csöndben maradt, de léptei továbbra is csörtetőek voltak. Kiért a partra, majd körbe forgatta tekintetét, végül pedig hatalmas teste is megjelent a fák közül. Jobbra emelte a tekintetét, egy hatalmas gonosz vigyor jelent meg pofáján. Oda lépdelt a két beszélgető farkashoz, volt aki tudta, hogy ki is ő, bár isteni szaga elárulta, már ha isten volt a másik. A gonosz vigyor nem tánt el a pofájáról.-Üdvözlet!-biccentett a nősténynek.-Üdv néked is Hermod!-mondta mosolyogva.-Mi jó az istenek irányába?-kérdezte fapofával, bár belül égett a vágytól, hogy megint tönkre tegyen valamit. Még is arca kissé eltorzult és aggodalmat sugárzott.-Az apám jól van?-kérdezte kissé gondterhelten. |
 -Ebben igazad van-értett egyet, majd érdeklődve nézte, mit csinál a fekete a mancsával. Ő személyesen úgy gondolta, hogy az ürge és a farkas közt akkora a különbség mint...Nos, mint az ürge és a farkas közt, de szerény sejtése az volt, hogy a névadó egy farkas lehetett. Sőt, sokkal inkább egy istenfarkas. Hermi feltekintett a csillagokra, majd egy ásítás hagyta el a száját.
-Azt hiszem, nemsokára én lefeküdnék--jegyezte meg kedvesen.-Hosszú volt a napom - , és nem találtam egy skandináv istent se farkasbőrben, fejezte be magában a mondatot. Valószínűleg Tarys nagyot nézett volna, ha ezt komolyan elmondja neki. |
 - Nem probléma, először én se - motyogta, majd ráérősen leült és megvakarta a fülét. - Mondjuk valahogy csak hívni kell ezt a félsziget-izét.
- Ööö... - gondolkozott el a nőstény Hermod majdnem-kérdésén. Elkezdett az ujjain számolni, és közben azt motyogta, kiktől hallhatta az a mosómedve ezt a nevet. - Asszeeem, egy farkastól... de ez nem biztos. Lehet hogy egy ürge volt - egyenesedett ki végül ültében. |
-Hát persze...A félsziget...Hogyne-mondta heherészve, és újfent megdorgálta önmagát az ostobaságáért. Ugyan honnan is ismerhetné Tarys Asgardot? Bolond volt hogy egyáltalán felmerült a fejében ez a lehetőség.
-Csak...Nem tudtam, hogy így hívják-próbálta menteni a helyzetet.
-Különös név, érdekelne, vajon kitől származhat...-mondta annak reményében, hogy talán Tarys tud valamit ezzel kapcsolatban. |
Értetlen képpel húzta fel a szemöldökét.
- Hát Asgard - válaszolta. - Egy mosmedvétől hallottam, hogy így hívják ezt a helyet... valami félsziget ez itt, nem? - kérdezte, és körbepillantott. |
-Nem szereted az esőt?-kérdezte.-Én nagyon. Minden felfrissül, és a levegőben terjeng az a jó esőszag. Különösen ilyen meleg időben szeretem-mondta, majd hirtelen ráeszmélt, mit mondott Tarys.
-Tessék? Milyen nevet mondtál?-döbbenten meredt a nőstényre.-Asgard?! -
//Ezt a nevet Rovan terjesztette el a farkasok közt, és az istenek egyenlőre nem nagyon tudnak róla :3 Tájékoztató jellegű információt hallottak : DD// |
- Hát, még nem... De mindenki mást képzel oda - ábrándozott. - Szerintem egy Asgardhoz hasonló, gyönyörű hely, ahol még az esőben is van valami jó - motyogta, és elképzelte. Igen, szép hely, de vissza a valóságba: még mindig a könyökig érő vízben ázott, ezért gyorsan kivánszorgott a partra, és mégegyszer megrázta magát. |
Elvigyorodott.
-Talán egy távoli ország...Egy város a felhők felett, mely ezernyi színben ragyog... Ki tudja.-arcán meglátszott az álmodozás, talán még a honvágy is.-Miért, szerinted mi lehet ott? Elképzelted már valaha?-
|
- Nos, ahol épp esedékes: egy fa alatt, egy barlangban, egy üregben... legalábbis ahova beférek. - Kinyújtóztatta hátsó lábait, majd benyargalt a sós vízbe. A hűs víz kimosta poros bundáját, még Perwol sem kellett. Megrázta a bundáját, és a horizont fürkészte.
- Szerinted mi lehet arra? - kérdezte. |
-Meg is értem-bólogatott. A bosszúról már elmondta, amit el tudott mondani, még a folyónál, így hát ehhez nem szólt hozzá. Feltekintett az égre, és a még haloványan pislákoló csillagokat fürkészte.
-Hol szoktál aludni?-kérdezte a fekete nőstényt. |
- Tulajdonképpen sehogy. Engem elfogtak, a drága bátyám meg otthagyott. - Itt mordult egyet. Legszívesebben a Föld minden árulóját eltaposta volna, mint néhány hangyát. - Aztán végül sikerült kiszabadulnom valahogy, hála az égnek. Aztán nem láttam többé. Jó is, mert számonkértem volna rajta... - Itt tréfásan kacsintott egyet. - Aztán meg, hát... idáig vándoroltam, minél messzebb akartam kerülni attól az erdőtől. |
Átkozta magát ostobasága miatt. Hát persze, hogy a farkasokra is vadásznak! Miért tennék? Az emberek számára a farkasok nem értelmes lények...Vajon mit szólna Tarys, ha tudná, hogy az istenek is előszeretettel vadásznak? Mit szólna, ha tudná, hogy Hermod is egy kétlábú lény?
-Ohh...értem-bólintott. -Bizonyára rettenetes lehetett.-
Együtt érzett a nősténnyel...Soha nem kedvelte a vadászatot. Bátyjai, Vidar és Thor, előszeretettel űztek áporszarvast, meg mindenféle egyéb prémes jószágot is, de Hermi mindig iygekezett kibújni az évi nagy hajtás alól, ami pedig nehéz volt, hisz Odin rajongott ezért a fesztiválért. Ilyenkor rendszerint Loki mellé telepedett, és úgy tett, mintha olvasná a testvére mágiáskönyvét. Loki, aki általában mindenhol olvasott ahol Thor az erejét fitogtatta, ezt elég idegesítőnek találta, de megértette miért nem akar Hermi részt venni a vérontásban. Valahol több közös volt bennük mint gondolták volna.
-Na és... Hogy menekültetek meg a testvéreddel az emberek elől?-kérdezte. |
Tarys arca komoly lett.
- A vadászidény, mikor a kétlábúak (ismertebb nevükön emberek) puskákat meg nyilakat hoznak az erdőbe, és mindent levadásznak, amit csak érnek. - A nőstény lelki szemei előtt látta a pusztítást, amit akkoriban végig kellett néznie. - Nyulak, szarvasok, farkasok, minden amit el tudtam érni. És mindezt csak azért hogy legyen egy szőrös szőnyeg a talpuk alatt vagy egy pár agancs a falon. Undorító... - Ellentmondása jeléül halványan kivillantotta szemfogait. |
-Vadászidény?-fordította füleit Tarys felé, és értetlen pofit vágott.
-Ezt hogy érted, hogy vadászidény?- eddig még nem hallotta ezt a kifejezést, így nem tudta mire gondol vajon a fekete nőstény. Tekintete ide-oda vándorolt a másik farkas és a csodaszép táj közt. A csillagok mindig is közel álltak a lelkéhez, rengetegszer kiült a balkonra otthon, hogy megbámulja őket. |
- Elköltöztünk - vont vállat a nőstény. - Nem hitted volna, ugye? Persze sokkal szebb hely volt: vízesés, meg minden. Aztán persze jött az ősz, a vadászidény, satöbbi satöbbi... És, most itt vagyunk - Tarys nem szeretett beszélni arról az estéről.
A Nap eközben lágyan alábukott a tengerbe, és az első csillagok is megjelentek. |
-Bizonyára kellhetett hozzá bátorság, hogy elhagyjátok a helyet, ahol egész addigi életetekben voltatok...-jegyezte meg.-Bár mondjuk én is egy helyen éltem világéletemben, amíg ide nem jöttem. De sosem akartam elhagyni-tette hozzá, és mélabús mosoly derengett az arcán.
-Na és hova mentetek azután, hogy elhagytátok a barlangot?-kérdezte kíváncsian. Lábai kezdtek fáradni, ezért egyszerűen lezuttyant a meleg homokra, és ülve hallgatta tovább Taryst. |
A Napból már csak egy kevés volt a vizek fölött, az is lilára festette a felette lévő eget.
- Áh, nem vészes, meg lehet szokni - legyintett. - Nem úgy, folyamatosan, csak oda kellett mindig visszamenni napnyugta előtt. 10 éves koromban anyánk meghalt vadászatban, és mindig azt tanította nekünk, hogy maradjunk a barlangban, míg vissza nem ér. Ezután azért voltunk mindig a barlangban, hogy valahol azért meglegyünk. Felváltva mentünk vadászni, ha esetleg az egyikünk is elveszne. Aztán 14 évesek lettünk, és elhagytuk a barlangot - fejezte be a mondókáját Tarys, de gondolta, hogy Hermodot érdekli, mi lehetett ezután. |
Kedve lett volna fejbevernie saját magát. Tudhatná, hogy nem mindenkinek jutott egy paradicsomi Asgard...Bűntudatosan pillantott Tarysra. Akaratlanul,de fájdalmat okozott a nősténynek a múltja felhozásával.
-Sajnálom....Rettenetes lehetett. Nem gondoltam bele-fülét együttérzően megbillentette a fekete faraks felé.-Tizennégy évig kellett egy barlangban élned? Na de miért?-kíváncsiskodott. Asgardban ilyesmi sosem eshetett volna meg, így hát Hermit eléggé meglepte hogy egy ártatlan farkas szenvedésre kényszerülhet... |
- Szerintem nem annyira - felelte. A naplemente sugarai mindenre arany, narancs és vörös színt festettek. Egy pillanatra Hermodra nézett. Kicsit furcsa volt a tekintete, olyan öreg... de gyorsan és udvariasan visszanézett a hullámzó tengerre.
Elképzelte, mindazt, amit Hermod mondott neki. Arra sajnos már nem volt ötlete, milyen lehet beszélgetőtársa otthona. Kíváncsi lett volna sokmindenre, de ennek nem most lett volna itt az ideje.
A hím kérdésén elgondolkozott egy pillanatra.
- Hááát... Neked volna, ha 14 évet egy sötét barlangban kéne leélned, egy sűrű fenyves közepén, és miután végre elindulhatsz valahova ebben az erdőben, rá fél évre majdnem megölnek? Szívesen visszamennél? - nézett gúnyosan mosolyogva Hermire. De inkább csak magán mosolygott ilyen gúnyosan. Így visszanézve ő se nagyon hitte volna el az egész sztorit. ~Igen, ez volt az "otthonom" másfél évtizeden keresztül~ gondolta, és hasonlót üzent tekintetével. |
-Nem láttad még a tengert...-mondta őszintén meglepődve, majd egy apró mosollyal megrázta a fejét.
-Persze...Mondtad, hogy te is új vagy errefelé. De olyan nehéz elképzelni, hogy körbe vagy véve ezzel a hatalmas víztömeggel, és még sosem láttad- elgondolkodva meredt a látóhatárra, és a lenyugvó nap vörös fénybe vonta rövid barna bundáját. Ahogy merengett, egy pillanatra látszott a tekintetében igazi kora, mindaz az ezer év, amelyet Asgardban töltött istenként. Önkéntelenül is mesélni kezdett Tarysnak.
-Az én hazámban is van egy tenger, csak az nem volt ekkora. Képzeld el, az otthonom a habok fölé emelkedik, és ha reggelente egészen korán felkelsz, akkor láthatod hogy olyan sima mint jég, és a hófehér madarak elsuhannak a tükre felett...-ábrándozva sóhajtott egyet. -Tarys...Neked van honvágyad?-kérdezte. |
[53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Asgard félszigetének földjére léptél, a farkasok világában jársz...Nem is olyan rég váratlan esemény történt, és most isteni farkasok
