Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 20:53 - |
|
[55-36] [35-16] [15-1]
- Nos, rendben - válaszolt Freynek. Figyelte a két távozó farkast, majd Thor-hoz fordult.
- Sok szerencsét - bökte ki egy kevés hallgatás után, majd a hegyek felé fordult, és elügetett.
//El.// |
Thor belépőjekor Frey elvigyorodott, majd komolyra igazította a pofáját, és sajnálkozóan szólt a vihar istenéhez.
-Ó, szegény Thor, az bizony kellemetlen. Tudod, nem minden bokorban lehet megtalálni az isteni méltóságot. Ismertem valakit, aki évekig kereste, és a végén megőrült. -gyászos pofával ingatta meg a fejét, majd cöcögött is párat hozzá.-Hát igen, mindig történnek tragédiák. De a te méltóságodat abba az irányba láttam elfutni-mutatott mancsával kb nyugat felé.-Menj utána, hátha még utoléred. Ja, és ha útközben találkoznál valakivel közülünk, akkor tudasd, hogy napnyugtakor várjuk a fényerdő legdélebbi részén-jó lassan mondta el, hogy Thor felfogja, tisztában volt vele, hogy a kalapácsos csávó nem éppen egy észkombájn. Általában Frey mindig tapintatosan volt lekezelő. Skadira pillantott.
-Remélem, ez így neked is megfelel. Nos, sok szerencsét- biccentett a két farkasnak, és lassú kocogásban elindult kelet felé. |
Hevesen bólogatott Frey ötletére. Furcsa volt teljesen önfeledt éne, de hát lássuk be, micsoda fantasztikus élmény Isten társat keresni! Főleg, ha az ilyen jó társaság, mint Skadi. Ekkor megjelent Thor. Freya megforgatta borostyánszínű szemeit. Az általa lomhának ítélt farkas társaságának nem nagyon örült.
-Szia-és nem bírta tovább tűrtőztetni magát, röhögött.-Thor, te semmit sem változtál! Hát, ez a Loki haláli-röhögött továbbra is.-Na, akkor én elindulok Istenvadászatra. Majd találkozunk skacok.
//Freya el majd kitalálom hová xD// |
Meglepődve a sárga farkasra nézett.
- Hello, Thor - köszöntötte. - Nos, már négyen vagyunk, nem lesz ez nehéz - mondta kicsit reményvesztve. Mégis elég nagy ez a félsziget, és meg kell találniuk jónéhány istent. Jó, de azután?
- Nos, először meg kell találnunk Lokit, Tyr-t, Hermodot, Sifet... Ha megvagyunk mind, akkor megnézzük mit tehetünk. Ki hol kezdi? - nézett körül kíváncsian. |
Hatalmas buldózerként taposta az erdő alacsonyabb növényzetét, bundájába mindenféle bogyók, ágak, levelek akadtak. Persze ez fel sem tűnt neki, mert minden másról megfeledkezve masírozott előre, és úgy tűnt nagyon keres valamit. Természetesen esze ágában sem volt az orrát használni. Mióta farkas lett és különféle szagokat érez - csak idegesítik, de még nem jött rá, hogy akár jóra is használhatná. Az egyetlen dolog, ami tetszik neki, azok a fogai és a hangja. Ha azt mondja "Rawr" felröppennek a madarak a fákról és ilyenkor kicsordul a nyál a szájából, annyira nagy örömmel bámulja őket. Hogy ő ilyet tud!
Nemrég meghallotta, hogy Istengyülekező lesz, így azon nyomban otthagyta a cafatokká marcangolt szarvastetemet és útnak indult. Nem tartott soká, míg kiváló tájékozódási képességei révén rátalált az említett Fényerdőre. Most viszont mégsem elégedettség ült az arcán, mikor kibukkant Freyék mögött. Aggodalmasan ráncolta a homlokát. - Sziasztok! Épp az isteni méltóságomat keresem. Loki azt mondta, elveszítettem - böki ki mi nyomja szívét annyira. |
-Hm. Nem is tudom- gondolkodott el. -Talán könnyebb lenne, ha //Samok csinálna új helyszíneket XD// szétoszolnánk, és egyenként kutatnánk át a vidéket. Aztán pedig mondjuk ugyanitt találkozzunk napnyugtakor. Benne vagytok?-kérdezte a másik két istent. A maga részéről legszívesebben talán Sifet látta volna viszont, de félt is ettől a találkozástól. Sifnek ritka csípős nyelve volt, és ő volt az egyetlen nőstény, aki valaha zavarba tudta hozni Freyt, a női szívek hódítóját. Elgondolkodott, vajon társainak vannak-e efféle aggályai. |
-Lokit is megkeressük, és kész!-vigyorodott el.
Be kellett vallania bírta Loki sajátos ravaszságát, megnevetette.
-Ühümm, Skadinak igaza van. Majd együtt kitalálunk valamit-és most elvigyorodott-De azt hiszem, nagy vonalakban tudjátok mi a tervem.^^ |
- Jó ötlet, Freya - helyeselt. Frey vigyorgására viszont egy gunyoros félmosolyt villantott. ~Hát igen, Loki nem a legjobb fej, de egy kevésbé komplettnek is a csapatban kellene lennie~ gondolta.
- Frey, szerintem akkor foglalkozzunk ezzel, ha már megtaláltunk legalább egy istent magunkon kívül - válaszolta. - Nos, hol kezdjük? Ez a félsziget eléggé nagy... |
Az "Odint nem" mondatrészre szélesen elvigyorodott.
-Mi lenne, ha kihagynánk Lokit is?-motyogta az orra alatt, majd megköszörülte a torkát, és úgy folytatta.
-Egyébként megvagyunk, de nemigen találkoztunk senkivel. Gondolom, te se nagyon, ha már feltetted a kérdést-barátságos fejjel meredt Skadira...Bár farkasalakban volt, még így is ismerősek voltak a vonásai Frey számára. A hím megbillentette a fülét, majd Freya felé fordult.
-Na és ha mindenkit megtalálunk, mihez kezdünk?-kérdezte.-Van valami hosszabbtávú terved is?- |
-Egész jól vagyunk! Már egy ideje keresünk egy hozzánk hasonlót. Jó végre találni egyet!-mondja lihegve,igencsak kifáradt a sok futásban.-Igazából mi is most találkoztunk! De mi lenne ha megkeresnénk a többieket? Sifet, Odint nem, Thort, Lokit, Hermodot stb... Na mit szóltok? |
Skadi végtelen nyugalommal szemlélte a tájat, amikor lépteket hallott maga mögül. Megfordult, és meglátta a két testvért, Frey-t és Freyát.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva. - Jó látni titeket. Hogy vagytok? - érdeklődött udvariasan. - Hol vannak a többiek? - kérdezte, és egy kicsit megcsappant a hangulata, mikor meglátta, hogy csak a két farkas van itt. Bár nem csodálta, hiszen Skadi se talált senkit eddig, és őt is könnyebb felismerni, leginkább termete miatt. Elég nagy volt így, ragadozóként is, meg kell hagyni. |
Freya feltételezésére a hím vágott egy ijedt fintort.
-Jaj, ne! Bárki csak Sif ne-motyogta. Ugyanis korábban volt egy futó románca a harcistennővel, és talán még mindig érzett valamit a szeszélyes lány iránt. Sejtette, hogy Freya is pont olyan jól tudja ezt, és amikor csak lehet az orra alá fogja dörgölni. Amikor megpillantották a nagy termetű istenfarkast, Freynek is egyből Skadi jutott eszébe, hisz már Asgardban sem volt épp kicsi. Ő nem kezdett el vágtatni, mint nővére, csak kényelmes tempóban kocogott. Mikor odaértek, rávigyorgott Skadira.
-Hé, helló Skadi! Mi vagyunk az elsők, akikkel találkozol?-kérdezte derűsen. Majdnem kibújt a bőréből örömében, hogy találtak egy hozzájuk hasonlót. |
A szagnyomot követték. Egyre erősödött.
-Na vajon melyik istennővel van dolgunk? Talán Siffel?-vigyorodott el a nőstény, miután képes volt megállapítani a szagot.
Vágtázni kezdett, majd már látta is az ordast. Ez csak Skadi lehet. Eszement futása ügetéssé, majd gyaloglássá vált. Már messziről odakiáltott.
-Szia Skadi! Rég láttalak! |
Egy termetes árnyék közeledett a Fény erdejéhez. Nagy mancsai jónéhány percre lelapították a füvet. A farkas nyugodtan nézett körül, tudta, semmilyen veszély nem fenyegeti. Annak ellenére, hogy nőstény volt, majdnem meghaladta egy nagyobb hím méretét. Körülnézett, majd leült, és megszemlélte az erdőt.
Skadi, aki már megjárta Asgardot, a várost, szerette a Fényerdőt, még a sík vidékek között is. Ha éppen nem volt semmi dolga, elégedetten sétált le ide, erre a gyönyörű, fénysugarakkal teli vidékre. Olykor elmerengett a múlton, s azon, hol lehetnek azok, kik Vidar gonoszságából itt ragadtak, ezen a gyönyörű kis félszigeten. Skadi már annyira megszokta ezt a helyet, hogyha egy időre elfeledkezne múltjáról, talán nem is vágyna vissza.
De azért egy kicsit visszavágyott. Sokszor nyugtalan volt, alaposan megnézett, megszaglászott egy-egy farkasnyomot. Rájött, meg tudja különböztetni az istenfarkasok és a halandók szagát. De eddig nem volt szerencséje egyetlen istenhez sem. Idáig...
Most halványan mosolyogva, elégedetten szemlélte az erdő virágjait és lakóit. |
|
[55-36] [35-16] [15-1]
|