|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 20:58 - |
 |
[53-34] [33-14] [13-1]
 Tarys sietősen ügetve követte a másik istent, majd mikor már látta a tengert, elképedt. Nem nagyon látott nagyobb vizet egy tónál vagy folyónál eddigi életében, ez neki olyan volt, mintha ők maguk csak hangyák lennének egy akkora tócsa mellett, mint egy kád víz. Vajon mi lehet a túloldalon? Milyen földeket világíthat még meg a félszigeten kívül a lenyugvó nap? Milyen titkokat rejthet az a másik világ?
Mikor azonban Hermod megszólalt, kicsit zavarodottan megrázta a fejét.
- Eddig még nem, eléggé új vagyok errefelé - mondta, majd újra elnézett a tenger felé. |
 Bár Hermi haladt elől, sosem várta meg hogy netán túlságosan eltávolodjon Tarystól. Ha a nőstény lemaradt, akkor bevárta: tisztában volt vele, hogy valószínűleg kétszer lassabban fárad ki, mint a halandó. Amikor elérték a tengert, Odin fia beleszippantott a levegőbe. A só illata megtöltötte az orrát, és diszkréten prüsszentett egyet. Kellemes idő volt: bár estefelé járt, a nap még mindig meleg sugarakkal cirógatta az ordasok bundáját. Hermod elégedetten legeltette a szemét a lassan lefelé hajló égitesten. Asgardban több nap is volt, de ennél kisebbek voltak, és a napnyugtájuk közel sem volt ilyen szép. Majdnem elmerengett, mikor eszébe jutott a társasága. Fejét Tarys felé fordította.
-Ez a kedvenc helyem-mondta halkan.-Gondolom jártál már itt...-feltételezte. Miközben a langyos homokon ballagtak, Hermi óvatosan a fekete nőstény arcát szemlélte. |
 Amint Frey befejezte az Odin utánzást, Freya végre kitörhetett röhögésben, ha ember lett volna, már a hasát fogta volna.
-Az biztos-nyögte ki végül, de még mindig röhögött.-Rendben induljunk!
//Freya követi Freyt.// |
 Összeráncolva a homlokát úgy tett a mancsával mintha a szakállát simogatná.
-Hogy mit mondasz, kedves Freya?-dörmögte mély hangon.-Unalmas vagyok,én, a nagy Odin, minden királyok legnagyobb királya? Csak vigyázz, mert egyet suhintok méltóságos és nagyerejű jogarommal, és te alulról szimatolod a fenséges asgardi ibolyákat- szónoklata végeztével Frey elröhögte magát.
-Jaj szegény Odin bácsi. Biztosan "megróna minket felelőtlen és ostoba beszédünkért, mellyel veszélybe sodorhatjuk a király tiszteletét és romlásba dönthetjük a dicső Asgard városát" -megforgatta a szemét.
-Hát akkor induljunk, és a Világfára is, remélem nem találkozunk őfelségével- mondta, és előreindult.
//folyt. völgy// |
-Mmmmm... Hiányzik az az élet. Bár nem hagynám, hogy bárki parancsolgasson. Odint is nehezen viselem el ezen a téren-sóhajtott vágyakozva.
~Vajon valaha is visszajutunk Asgard földjére? Vajon valaha elintézhetjük azt a szemetet?~töprengett magában.
-Jaaaaajj, Odin olyaaaaaaaan unaaaalmaaaas-harsogta Freya, jól elnyújtva a szavait, közben furcsa fintot jelent meg pofáján.
Hevesen bólogatni kezdett.
-Hiányzik az isteni társaság! Ha Asgardon megtaláltam őket, akkor ezen a félszigeten seperc alatt meglesznek. |
-Olyan világban élek, ahol a számba adják a kaját-mondta nevetve.-Hiszen ismersz! Ott nem hagynám ezt a luxust. -egy pillanatra elgondolkodott. Régi szabad élet? Nos talán...De Asgard annyira távolinak tűnt most itt, az Eta-tenger partján. Mint egy régi álomfoszlány.
-Pont Lokival kellett összefutnod? Nohiszen... Az is egy mekkora fapofa-vihogott a hím. -Bár nekem mindegy lenne, úgy sztorizgatnék valamelyikükkel, bárki is az. Odint kivéve -tette hozzá gyorsan.
-Mit gondolsz, ne keressük fel egyiküket? Nem túl nagy ez a félsziget...isteni méretekben nem.-mondta enyhén fellengzősen. |
-Gondolhattam volna. A régi Frey...-vigyorgott.-Hogy is változhattam volna meg?-forgatta borostány szemeit.-Utoljára Lokival találkoztam, de annak is már jó ideje. Mondjuk tervezem, hogy megkeresem őket. Na és neked? Milyen normális farkasokkal élni a falkában? Nem hiányzik a régi, szabad életed? |
-Jaj drága Freya-kacsintott rá.-Persze hogy nem a neve érdekel egy nőstényben-szemtelen vigyorral átszökdécselt Freya másik oldalára. Bár ezt magának se vallotta volna be, örült Freya társaságának. Régóta idegesített valakit úgy istenesen : D A falkában könnyű, gondtalan de némileg visszafogottabb életet élt...Jobban kellett vigyáznia, hogy kivel tréfálkozik. Nem mintha Freyre bármelyik halandó is veszélyt jelentett volna, de nem akarta elveszíteni ezt az egyszerű, de nagyszerű életet.
-A csáberődről ne is beszéljünk. Gondolom, te a régi vagy.
A hím mondata valószínű mindkettejükben felvetett egy kérdést: Frey talán nem? A növényisten maga se tudta volna megmondani. Talán a Skoll egy picit megváltoztatta...Még mindig nem érzett felelősséget, de valami felelősség-szerű izébigyót talán már kezdett néha, és ez egy kétezer éve ugyanolyan személynél nagy dolognak számít.
-Na és úgy egyébként, hogy mennek a dolgaid? A többiekkel tartod a kapcsolatot?-érdeklődött. Jó régóta nem találkozott Asgardbeli társaival. Tyr és Thor némileg hiányoztak neki, bár Odin fejmosását nem vette volna szívesen. |
Nem bírta megállni, hogy ezúttal barátságosan vigyorogjon, sőt, szinte elröhögte magát Frey kifinomult beszédén.
-Látom azóta megtanultál udvariasan beszélni a nőstényeken kívül mással is-mondta gúnyosan.-Igen, vannak. Kevesen tudnak ellen állni a csáberőmnek-ezúttal ő rebegtette meg a szempilláit, majd felhúzta a szemöldökét.-Crystal volt, de majdnem eltaláltad... Talán nem akartam volna letépni, ha nem töröd össze a szívét. Állandóan nekem kell összeragasztanom, amit utána hagysz. De gondolom, jó pár nőstényt tönkretettél. Áhhááá, szóval nehéz megjegyezni a nevüket, mi? Szerintem nem is igazán szoktad megfigyelni a nevüket. |
-Ohh, ne légy ilyen undok! Megsérted a lelkivilágom kifinomult érzéseit-rebegtette meg a szemhéját, és egy csúfondáros vigyorral ajándékozta meg Freyát. Mellé lépkedett, és vállával kissé megtaszította a nőstényt.
-Na mesélj, mesélj! Hogy mulattál legutolsó találkozásunk óta? Vannak új trófeáid? -emelte meg a szemöldökét. -Egészen biztosan, hiszen jó rég volt hogy utoljára láttalak...Mikor is? Ja, igen! Mikor majdnem letépted a fülem valami Cosette miatt. Hát az szép volt-mondta szemrehányóan, majd elvigyorodott.
-Vagy éppenséggel Christine volt az? Olyan nehéz megjegyezni ennyi nevet- forgatta meg a szemét, majd megvillantott egy "I am so cooool" vigyort. |
A tengerpart... A nőstény kedvenc pihenőhelye. Ha magányra és nyugalomra vágyott, mindig ide jött. Most is erre volt szüksége. Mancsai hangtalanul emelkedtek ki és süllyedtek bele a homokba. Erre egyébként sem piszkálták. A falkákat pedig egyenesen lenézte, nem hogy még, ő, mint Isten belépjen egy falkába... Nem is értette meg bátyja lépését. ~Az alfák pedig olyan bölcsnek hiszik magukat. Fiatalabbak 10 évesnél. Na, nagyon bölcsek lehetnek. Mi sokkal többet tudunk erről az egészről. Elvégre 1507 év alatt rengeteget tanultam!~vesézte magában a már oly sokszor végiggondolt dolgot.~Bár az alfahímek egész helyesek... Hmmm... Lehet, még is csak egy falkaterületre kellett volna mennem.~ Ekkor egy rég hallott hang ébresztette fel. Szája fintorba húzódott ahogy megismerte Freyt.
-Téged már nem annyira...-mondta csípősen, bár egy kicsit már hiányzott neki Frey modora. |
Rég nem járt erre...Frey érezte, hogy a hely hangulata megtölti energiával. Kezdve lett volna végignyargalni a tenger habjai mentén, nagyokat kurjongatva. Elméletileg felderítő körúton volt...Nem mintha valaha is komolyan vette volna rangjával járó kötellességeit. Magában igencsak leértékelte az alfa hatalmát, bár ez nem meglepő, tekintve hogy Frey egy isten.
Már épp kezdte volna jól érezni magát kellemes magányában, mikor egy számára igencsak ismerős alakot szúrt ki nem messze tőle, aki sétálva közelített. A fehér hím elhúzta a száját és "bad pokerface"-t vágva köszöntötte az érkező farkast.
-Jó téged újra látni, nővérkém...- |
[53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Asgard félszigetének földjére léptél, a farkasok világában jársz...Nem is olyan rég váratlan esemény történt, és most isteni farkasok
Amint Frey befejezte az Odin utánzást, Freya végre kitörhetett röhögésben, ha ember lett volna, már a hasát fogta volna.
Összeráncolva a homlokát úgy tett a mancsával mintha a szakállát simogatná.