|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 19:00 - |
 |
[35-16] [15-1]
 Bár bántotta a párja viselkedése, de az mellékes volt. A falka veszélyben volt és ezt most valahogy megkellett oldani. Aurél válasza aggasztani kezdte, majd felpillantott amikor párja távozni készült s egy lágy tekintettel figyelte ahogy távozik, majd vissza fordulva neki szól. A szuka csak biccentett, majd vissza pillantott a Mogur-ra, de amikor megszólalt volna Seren közbeszólt. A bocsánatkérős viselkedés meglágyította a szívét, meg amúgy sem bántott volna soha senki olyat aki neki nem ártott. Csak nyugodtan megbillentette a fejét, amikor folytatta s elmosolyodott.
-Gondolom akkor jobbán tesszük, ha óvatosabbak leszünk....-mondta miközben vissza emelte a tekintetét Aurél-ra.-Remélem nem lesz több ilyen...-tette még hozzá s szomorúan pillantott a halott kan felé. |
 - Oké, jövök... hé, várj meg! - Mire a harcos észbe kapott, mit is keresnek, Yama elfutott a folyó irányába.
//Folyt. Folyó// |
 Az alfát elnézve látta rajta hogy zaklatott. Jobb ötlete nem lévén, tekintetét a mancsára szegezte, és érdeklődve bámulta, mint aki még nem látott mancsot. Sheina kérdését nem hallotta, mert a nőstény halkan beszélt, de Aurél válaszát igen. Nem tehetett róla, sajnos nagyon jó volt a hallása ^-^"
-Természetfeletti lények?-kapta oda a fejét, majd bocsánatkérően köhintett, hogyha esetleg zavarta őket a közbeszólás.-Olyanok, mint a Vándorok?-kérdezte kíváncsian. -Még sosem láttam semmit, ami ilyen hatékonyan ölt volna -mondta borzongással a hangjában. |
 Nem elég hogy úgy tűnt, az alfanőstény kissé megsértődött, amiért Ezio barátságtalanul viseltetett irányában, Sheina Aurél mellé ült, és vele kezdett diskurálni, mintha ki akarná zárni belőle a párját. Ezio legalábbis így érezte, miközben jégkék szemét a két farkasra szegezte. Csak egy pillanatra, dacos gyermeki harag lobbant a szívében, majd ezt szinte azonnal elemésztette egy stark farkas rideg és acélos, céltudatos jelleme. Nem engedheti meg magában, hogy piti dolgokon akadjon fenn, amikor a falkát veszély fenyegeti. Egy farkas vére... Erősebb vér, a kötelékhez. Ez megint olyan vudu-dolognak hangzott amit szívből utált. Hogyan származhatna jó dolog abból, ha egy ártatlan vérét veszik? Soha nem lenne képes hinni a vérmágiában. De mégis, hol van a határ? Meddig lenne képes elmenni,ameddig még nem súrolja az őrületet? Mennyire kell kétségbeesettnek lennie, hogy bármit megtegyen, ha abból esetleges kiút származhat? Mert ha így lenne, ő sem egyéb, mint egy dróton rángatott báb, a felsőbb akarat, a Vándorok, vagy akár a sors által irányított bábu. Minden idegszála tiltakozott a gondolat ellen, de pontosan tudta, hogyha elvágja azokat a madzagokat melyek megkötik a kezét, úgy végzi akár egy tehetetlen rongycsomó, akit nem kelt életre a bábos. Magára marad a kérdései tengerében, és sosem kap válaszokat. Az ő vállát terheli a felelősség, hogy megóvja ezeket az farkasokat, és egyikük máris halott. Bármit meg kell lépnie ahhoz, hogy ez semmiképp ne történjen meg még egyszer. Valamiért Eurion jutott eszébe, az őrült alfa, a vérmágia bolondja. Sosem hitte volna hogy egy napon esetleg önmagában találja meg a kulcsát, hogy vajon hol kezdhette az a farkas, mielőtt lefelé indult volna a lejtőn.
-Megyek, én is átfésülöm a területet, amennyire egymagam tudom. Több szem többet lát-mondta olyan hangon, amin érezhető volt hogy gondolatban máshol jár.-Sheina, ha éhes vagy, hagytunk a reggeli zsákmányból-tette még hozzá, majd sarkon fordult, és kifelé indult. Milyen abszurd volt egy hulla mellett ételről beszélni! Szegény Castor már soha többet nem lesz éhes. A futó bizarr gondolatra Ezio kissé megrázta a fejét. Minden halállal kapcsolatos képet száműzni akart az elméjéből.
//folyt. valahol // |
 Komoran (!) nézett, megértette Ezio hirtelen kitörését és ennek köszönhetően kiáradó kemény válaszát.
- Igazad van, bármit, amit teszel több, mintha nem tennél semmit. - mondta szégyenében a mancsait, majd felnézett a fekete hímre, aki segítségre váró szemekkel nézett rá. A mogur sajnálkozva csóválta csak a fejét.
- Csak annyit mondtak, hogy újholdkor erősebb vért kívánnak, hogy szorosabb legyen köztünk és a Vándorok között a kötelék. Egy farkastársunk vérét. - mondta és mondatát egy nagy adagnyi nyál lenyelésével zárta le. Ekkor Sheina ült oda mellé és közel hajolt hozzá, amitől Aurél egy pillanatig kicsit meglepődött. Sóhajtott egyet, nem volt biztos benne, mennyit kéne elárulnia.
- Úgy tűnik, Sheina, hogy természetfeletti lényekkel állunk szemben, akik száműzve lettek egy más világból és minket akarnak leigázni. Castor volt remélhetőleg az első és utolsó áldozatuk. - mondta röviden és lényegre törően. |
Komoran tekintett Ezio-ra, aki ebből már tudhatja, hogy nem lesz könnyű kiengesztelnie Sheina-t. -Fáradt vagyok, bocs, hogy nem vettem észre.-mondta neki, majd arrébb sétált és alaposan megvizsgálta ő maga is a hullát. Valami furcsa volt rajta, förtelmes bűze volt, de nem az a szokásos bomló hús szaga, leült Aurél mellé mindig is jóba voltak, majd oda hajolt hozzá.-Mik a megállapításaid?-kérdezte, de úgy, hogy csak ők ketten hallják. |
 //sorry, de mivel mi nem a barlangban vagyunk, így írok, remélem nem baj^^//
Yama fáradtan felsóhajtott, majd a "kis" harcosra nézett.
-Elmondok mindent, amint megtaláltuk Svent, ugyanis még őt viszem magammal. Ne kérdezd, hogy miért, de szemmel kell tartani azt a kölyköt-morogta maga elé a béta, bár Sven nem volt kölyök.-Tudom már hol lophatja a napot, gyere!-parancsolt Kirarira, majd elindult a folyó felé.
//Yama és elvileg Kirari folyt.köv. folyó// |
Komoran meredt maga elé, gondolkodva azon, ami történt, majd valahogy a gondolatai átterelődtek a határaikra. Nem nagyon tudott tovább gondolkodni, mikor a béta hozzá szólt, zavartan felpillantott.
- Hát persze, Yama, de mégis, mit keresünk? Őszintén - billentette meg a fejét felé. |
Bólintott Ezio kérésére, majd elfordulva fintorgott egyet. Ki nem állhatta a hullavizsgálást, de csak neki volt ehhez elég "szakértelme". Lehajolt, és megszemlélte a farkast. A száján és a szemén nem látszódtak mérgezés nyomai, pupillája nem volt kitágulva, mint a méreg hatására szokott. Viszont a csontjai és a gerince is eltörtek. Amikor Seren ezt megállapította, biztos lehetett benne hogy ez bármi volt csak nem méreg általi halál. Feltekintett, ellépett a halott mellől, és komoran meredt maga elé. |
Ezio látta Seren szemében a felismerést, majd ismertette vele a helyzetet, miért fest ilyen furcsán a test.
-Gondolom mérgezésre gyanakszol. Aurél beszélt a Vándorokkal, akik azt mondták hogy valamiféle démon okozta a halálát. Ennek ellenére...szeretném, ha megnéznéd, Seren.-bocsánatkérő pillantást vetett a nőstény farkasra, majd tekintete a párjára vándorolt, aki előkerült a barlangból. A puszira alig reagált, mi több, a kérdésre ingerülten pillantott Sheinára. -Castor meghalt- közölte a rossz hírt, ami nyilvánvaló volt bárki számára, aki nem vak. -A többit később elmondom.- Figyelmét újra Aurélnak szentelte, és komolyan vette az utolsó mondatát. Most a helyzet súlyosabb volt, mintsemhogy az alfa cinizmus után kutasson az egyes megjegyzésekben, és a mogurnak amúgy is meg volt engedve ennyi bírálat a vezére felé.
-Ha kell, igen- vágta rá keményen, majd egy aprót sóhajtott.-Ugyan mi egyebet tehetnék? Adtak valami tanácsot a Vándorok?-tudakolta fáradt hangon. |
A mogur lehajtott fejjel hallgatta falkavezére reagálását a mondandójára.
- Ezió vezérem, lassan már azt se tudom, a Vándorokon kívül kiben vagy miben bízhatnék. - mondta, miközben felpillantott a nagy, fekete farkasra. - Remélem én is, hogy csak valami "mogur-féleség" lehet, és nem valami olyasmi, ami annál is hatalmasabb erővel bír. Démonokról van szó, velük szemben bármi lehetséges, sajnos - mondta keserűen, majd a megjelenő farkasokra nézett, de senkihez sem szólt, senkinek se válaszolt.
- Ezio, Serion fia, mit fogsz tenni? Átkutatod egész Asgardot, hogy láthatatlan démonokat üldözz? - kérdezte, egy csöpnyi cinizmussal a hangjában, de alig észrevehetően. |
Yama bólintott, jelezve, hogy megértette. Kilépdelt a folytogató barlangból, és egyenesen Kirarihoz indult.
-Kirari, velem tartasz? Ezio azt mondta, át kell kutatnunk egész Asgardot-tért rögtön a lényegre, és várakozva tekintett a harcosra. |
Számára szép reggel volt, így egy hatalmas nyújtózkodás közepette ásított, majd lassan, de ütemesen elindult kifelé a barlangból. Rég aludt már ilyen jót, így örült is neki, de folyton Ezio járt a fejébe aki mostanába eléggé furcsán viselkedett, bár számára nem volt újdonság. Kilépett a barlangból, majd mosolyogva körbe nézett. Kirari-t, Seren-t, Aurél-t és Ezio-t pillantotta meg, de volt ott egy hulla is, óvatosan és halkan ment párja közelébe. Kirari-nak csak biccentett, majd oda lépett a fekete hím mellé, ahogyan mindig is szokta. -Üdvözlet!-mondta mosolyogva a számára alárendelteknek, majd párjának pofájára nyomott óvatosan egy "puszit".-Mi történt?-kérdezte egy kis aggodalommal a hangjában. |
A harcos hevesen lihegve futott be a barlang bejáratába, de egy pillanat alatt rájött, hogy az ügy nemigen rá tartozik, mint farkasra, így hát, mielőtt a többiek még észrevennék, gyorsan lefékezett és elszökkent a bejárattól, majd leült egy fa alá. Hallgatózni sem próbált meg, de tudta, hogy valami fontos dologról diskurálnak a többiek.
//Amíg nem szólnak hozzá vagy kellene Kirari reagja, addig nyugodtan ki lehet hagyni szerintem.// |
Felbukkant a barlang bejáratában, kissé ziláltan mint mindig, és biccentett a jelenlévőknek.
-Siettem, ahogy tudtam-mentegetőzött, és még mindig pihegett egy kicsit a nagy rohanás miatt.
-Kirari mondta, hogy Castor meghalt, és hogy értem küldtél, alfa-pillantott Ezióra, majd tekintete átkúszott a holttestre.-Ó-torka összeszorult kissé. ~Talán mérgezés~ gondolta. A mérgezés kínjaiban vergődő állatok hullája szokott ilyen furcsán kinézni... |
Ezio gerince mentén felállt a szőr, és morajló morgás tört elő a torkából.
-Ilyen még soha nem történt!-mondta zaklatottan.-Nem merném kétségbe vonni egy Vándor szavát, és bármily hihetetlen is ez, a bizonyítékok is igazolják természetfeletti szövetségeseinket. A fiatal harcoson nem látszanak erőszakos halál nyomai...A mérgezést is kizárnám, bár erről még jobb lenne megkérdezni Serent. Attól tartok, Aurél, hogy többé nem bízhatunk a világ rendjében...-utálkozva mordult megint. Szívből ellene volt minden farkasfelettinek.-Szóval egy varázsló a vezetőjük....Gondolom, valami mogurféleség lehet, bár semmit sem tudunk ezekről a démonokról, így csak találgathatunk. Yama!-fordult a bétafarkashoz. -Válassz ki két farkast, és járjátok be Asgardot, minden szegletét. Kutassatok ezután a varázsló után, és ha bármi nyomra akadtok, jelentsétek. Ha létezik ez a személy, nagyon veszélyes lehet, így hát legyetek különösen óvatosak és körültekintőek-adta ki a parancsot. |
Miután látta, hogy az alfa nem szándékozik eelküldeni a bétát, ugyanakkor semmi jelét is nem adja annak, hogy maradhat, így a mogur egy pillanat erejéig zavartan figyel kettejükre, majd hamar összeszedi magát a kérdés hallatán. Sóhajt egyet, s egy apró kis hatásszünetet tartva belekezd, halkan, suttogó hangon, mintha attól félne, hogy bárki más is meghallhatja rajtuk kívül.
- Kevés jót üzennek nekünk, Ezio vezérem, de nincs veszve semmi. A Vándor, ki megszólított, azt mondta nekem, hogy egy másik világból démonokat száműztek, akik nálunk akarnak letelepedni, így akár farkastestvéreink bőrébe bújva tudják őket megőrjíteni... és az őrület... - vet egy pillantást Caustro még mindig élettelenül heverő, s irreálisan kicsavart testére - halállal végződhet... - motyogta az orra alatt az utolsó szót.
- De akár át is vehetik felettük az irányítást, és belső viszályokat okozhatnak. De, hogy mi a megoldás? A nagyságos Vándor azt mondta nekem, hogy ezeknek van egy vezetőjük, a legerősebb mind közül, egy varázsló. És, ha őt meg tudjuk állítani... - kezdte el a mondatot, majd végül nyitottan hagyta, s nem szólt egyelőre többet. |
-Baj van?-kérdezte feszülten a mogurt.-Sejtettem. -
Az ő fején is átfutott a gondolat, kire tartozik ez az egész. A mogurra és rá, de vajon a bétára is? Ha most kiparancsolná, akkor olybá tűnne hogy Yamanak nincs beleszólása a falka ügyeibe. Noha a joga megvolt a hímnek, hogy beleártsa magát a falkaügyekbe, Ezio nem bízott benne. Yama nem azért lett helyettes, mert az alfa valaha is bízott benne...A falkának szükség volt az erejére és az eszére, de nem, Ezio nagyon óvatos volt a tekintetben hogy kiket fogad a bizalmába. Végül úgy döntött, Yama marad. Ez rá is tartozik.
-Mit üzennek nekünk a Vándorok?-tette fel a kérdést tömören. Figyelmét nem kerülte el Yama mordulása sem. Szemöldökét enyhén felhúzta, és szigorú pillantást küldött a bétafarkas felé. Az ő falkájában nincs belviszály, különösképp pedig a rangsor második farkasa tartózkodjon a véleménye kimutatásától. Egy bölcs harcosnak uralnia kell az érzelmeit, ezt Ezio már korán megtanulta.
|
Mikor a mogur megérkezett, alig észrevehetően felmordult. Valahogy ellenszenvet érzett a farkas iránt. Úgy gondolta, ha valaki megsejtheti sötét titkát, az egyedül ő lehet. Arrébb vonult és leült a tetem mögé, és mereven bámult maga elé. |
Mintegy végszóra, megjelent a barlang bejáratánál Aurél, komor arccal. Egy pillantást vetett Yama-ra, de nem igazán törődött vele.
- Ezio, úgy tűnik, gond van. És nem is kicsi. - lép közelebb az alfához, majd leül vele szemben, közben fejével meghajolva előtte. - A Vándorok nem szolgáltak jó hírekkel... - sóhajtotta, majd kereste a szavakat, hogy hogyan is tudná folytatni. Ugyanakkor jól esett volna neki, ha a nagy fekete farkas inkább egyenesen belekérdez a közepébe. És ugyanakkor abban sem volt biztos, hogy Yama-nak is tudnia kell minderről. Bár természetesen ő a helyettes, mégis előbb egyenesen Ezioval lenne bölcs dolog ezt mind megbeszélni. És csakis vele. |
[35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Asgard félszigetének földjére léptél, a farkasok világában jársz...Nem is olyan rég váratlan esemény történt, és most isteni farkasok
- Oké, jövök... hé, várj meg! - Mire a harcos észbe kapott, mit is keresnek, Yama elfutott a folyó irányába.
Az alfát elnézve látta rajta hogy zaklatott. Jobb ötlete nem lévén, tekintetét a mancsára szegezte, és érdeklődve bámulta, mint aki még nem látott mancsot. Sheina kérdését nem hallotta, mert a nőstény halkan beszélt, de Aurél válaszát igen. Nem tehetett róla, sajnos nagyon jó volt a hallása ^-^"
Nem elég hogy úgy tűnt, az alfanőstény kissé megsértődött, amiért Ezio barátságtalanul viseltetett irányában, Sheina Aurél mellé ült, és vele kezdett diskurálni, mintha ki akarná zárni belőle a párját. Ezio legalábbis így érezte, miközben jégkék szemét a két farkasra szegezte. Csak egy pillanatra, dacos gyermeki harag lobbant a szívében, majd ezt szinte azonnal elemésztette egy stark farkas rideg és acélos, céltudatos jelleme. Nem engedheti meg magában, hogy piti dolgokon akadjon fenn, amikor a falkát veszély fenyegeti. Egy farkas vére... Erősebb vér, a kötelékhez. Ez megint olyan vudu-dolognak hangzott amit szívből utált. Hogyan származhatna jó dolog abból, ha egy ártatlan vérét veszik? Soha nem lenne képes hinni a vérmágiában. De mégis, hol van a határ? Meddig lenne képes elmenni,ameddig még nem súrolja az őrületet? Mennyire kell kétségbeesettnek lennie, hogy bármit megtegyen, ha abból esetleges kiút származhat? Mert ha így lenne, ő sem egyéb, mint egy dróton rángatott báb, a felsőbb akarat, a Vándorok, vagy akár a sors által irányított bábu. Minden idegszála tiltakozott a gondolat ellen, de pontosan tudta, hogyha elvágja azokat a madzagokat melyek megkötik a kezét, úgy végzi akár egy tehetetlen rongycsomó, akit nem kelt életre a bábos. Magára marad a kérdései tengerében, és sosem kap válaszokat. Az ő vállát terheli a felelősség, hogy megóvja ezeket az farkasokat, és egyikük máris halott. Bármit meg kell lépnie ahhoz, hogy ez semmiképp ne történjen meg még egyszer. Valamiért Eurion jutott eszébe, az őrült alfa, a vérmágia bolondja. Sosem hitte volna hogy egy napon esetleg önmagában találja meg a kulcsát, hogy vajon hol kezdhette az a farkas, mielőtt lefelé indult volna a lejtőn.
Komoran (!) nézett, megértette Ezio hirtelen kitörését és ennek köszönhetően kiáradó kemény válaszát.
//sorry, de mivel mi nem a barlangban vagyunk, így írok, remélem nem baj^^//