|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 19:00 - |
 |
[26-7] [6-1]
 Ahogy továbbra is csak hallgatta a válaszokat néha megbillentette a fülét, majd oldalra is pislantott párszor. Olyan érzése volt, mint ha figyelnék őt bár egész úton azt érezte, de nem nagyon foglalkozott vele.
-Ugyan...Ez csak természetes!-billentette a fejét a másik felé, majd a sepert párat a farkával és tovább figyelt.
-Köszönöm bizalmad.-felelte nyugodtan, majd lassacskán felkelt és kihúzta magát, ahogyan szokta.
-Hát Ezio! Köszönök mindent, a falkám érdekében is. Sok sikert...és a viszont látásra!-biccentett majd lassan sarkon fordulva ügetni kezdett vissza felé, hogy a falkáját figyelmeztesse. Egész úton agyalt...Mikor a falka határához ért belépve meghempergett a földön s ahogy lassan felállt, felemelve a fejét isnét kiengedte mély hangját és vonyítást hallatott! Amivel mondhatni Frey-t hívta magához, ha nem hallja követi a szagát, de addig is az odúhoz ment.
// Erenoch el// |
 Megkönnyebbülés árasztotta el, hogy a másik farkas hisz neki. Be kellett vallania, fordított helyzetben ő most nem hitt volna saját magának. Nagy könnyebbség volt, hogy Enoch megbízik benne. Az alfahím kérdése kizökkentette a komorságból, de csak azért, mert olyan váratlan volt. Eziot nem nagyon szokták megkérdezni, hogy milyen az élete, vagy falkáé. Füleit a másik felé hegyezte, izmait ellazította. Látszott, hogy érdemesnek tartja Enochot arra hogy válaszoljon is neki.
-Minden rendben van, köszönöm kérdésed. Illetve...ezt az ügyet leszámítva. Úgy egyébként nem szenvedünk kárt semmiben. - Enochnak is tudnia kell, hogy Ezio akkor is ezt mondaná, ha a falkája éhezne, vagy viszály dúlna. Sosem árulná el gyengeségüket egy másik alfának. Szerencsére, most még hazudnia se kellett.
-A segítségedet is megköszönöm, remélem hogy nem lesz rá szükségünk. Ha nehéz idők jönnek, a Stark farkasok tudják hogy kell túlélni őket. Elvégre a hóviharok gyermekei vagyunk. -egy kicsi kék keménység visszakúszott a tekintetébe. Barátként viselkedik, de Ezio azért még acélos akaratú vezér, aki biztosra akar menni hogy mindenkivel tudassa falkája szilárdságát és erejét. Majd ahogy tovább meredt Enochra, pillantása újra enyhébb fénnyel csillogott.
-Vigyázz a falkádra, Erenoch. -mondta halkan, és hozzátette. -Az ajánlatodat kész vagyok viszonozni adott szavammal: ha a Skoll falka veszélyben forog, ha szükséged van ránk...küldj egy futárt, és segíteni fogunk rajtad s farkasaidon- ígérte meg ünnepélyesen. Úgy tartotta erkölcsösnek, ha a nagylelkű felajánlást ő is megteszi a másik alfának. Nem akart kicsinyesnek tűnni. |
Ahogy érzékei sugallták, Ezio nehezen kezdett bele a mondandójába, de Enoch türelmes volt és figyelmesen hegyezve a füleit várta, hogy elkezdje a választ. Ha nem kap egyeneset, úgy is észre veszi, de a hang tisztán csengett és semmilyen hazugsság nemvolt benne. A végére kissé döbbenten ült s eggyik mancsát felemelte a bizonytalanságának jeléül.
-Ez borzalmas....Remélem feltudta dolgozni a falka.-felelte eggyütt érzően, s hangja még mindig nyugodt volt, de agya kattogott, hogy hogyan védje meg a falkát olyanoktól akiket nem is ismer és még varázserejük is van....Hitt a földön túli dolgokban, így megérzi, ha valami nincsen rendjén, de nem mindennek szokott utánna járni.
-Aurél jó mogur! A Vándoroknak pedig igazuk lehet, hiszen ilyen...khm...fura testhelyzetben nem tud senki gyilkolni. Vérnek pedig lennie kell hozzá....-jegyezte meg, amolyan magának valóan s a másik kék íriszeibe fúrta az övét.
-Rendben! Köszönöm a felvilágosítás....És a tanácsot! Megfogadom!-felelte s biccentett köszönete jeléül, majd fejét elforgatta, hogy jön-e valaki, de nem volt semmi így ismét nyugodtan vissza nézett az alfára.
-És amúgy...Milyen az élet a falkával?-kérdezte, hogy kerülje a kissé kínos témát a másik számára.-De ha nem osztod meg, az sem baj.-felelte s ezzel le is tudta, ha Ezio nemet mondana neki a kérdésre.Furdalta a dolog...~Azt se tudjuk, hogy néznek ki....De azt már igen, hogy mit tehetnek velünk, ha nem figyelünk...~tudatta magával a történést, s kicsit merev is lett minden izma, de az agressziót nem tartotta szem előtt.
-Viszont! Ha bármiben tudunk segíteni, állunk a szolgálatotokra!-ajánlotta fel s bár semleges volt a viszonyuk, ha kell és nem a másik falka ellen mennek, akkor segítenek szívesen. Persze tudta, hogy Ezio ezt viszonozni is fogja amint tudja, de az Enoch-ot nem érdekelte. |
Ezio hosszú, gyors léptekkel haladt a fák között, orra egyre csak a levegőt kutatta. Hirtelen elkapott egy illatnyomot, ami cseppet sem hasonlított a Stark farkasok erős, tömény illatára. Az alfa fülei lelapultak, ínye azonnal felhúzódott, kivillantva agyarait. Idegen. Megugrott, és futott egy darabon, majd az illat karakteresebbé vált, és Ezio felismerte a Skoll falka szagát. Rögtön elszégyellte magát...Hogy hihette ezt az illatot valami földöntúli támadónak, vagy esetleg varázslónak? Ezek a misztikus dolgok meg fogják bolondítani a végén, ha már az egyszerű, józan érzékeiben sem bízhat. Immár jóval nyugodtabban haladt a szagnyom forrásának irányába. Léptein akkor sem gyorsított, amikor felismerte a várakozó farkast először illatról, majd nem sokkal később látványról. A Skoll alfa, Erenoch. Eziot meglepte hogy itt látja...Mi lehet ennyire fontos, hogy személyesen jön el? Mert láthatólag vár valakire, vélhetőleg őrá. Ahogy találkoztak, Erenoch rögtön a tárgyra tért. Ezio a kérdésből arra következtetett, hogy az alfa talán beszélt a saját mogurával, ámbár, lehet hogy ő fogékonyabb az ilyen szellemvilágos dolgokra, mint Ezio, s tényleg maga érzett meg valamit.
-Nos...-habozott. Tudta, hogy el kell mondania mi történt, de olyan érzés volt, mintha valami gyengeséget kellene bevallania a falkája részéről. De persze, erről szó sincs...Nem ők tehetnek erről az egészről.
-Meghalt az egyik vadászom. Különös, kicsavarodott testhelyzetben találtunk rá, egy csepp vér nélkül. A gyógyítónk szerint mérgezés sem áll fenn. Aurél, a mogurunk beszélt a Vándorokkal, és ők azt mondták, hogy...különös idegenek vannak a szigeten- az alfahím furán érezte magát, mintha valami esti mesét mondana fel. Még ő is alig hitte el a dolgot. -Szerintük ők voltak a tettesek, élükön egy varázslóval, aki minden bizonnyal Castor haláláért is felelős. Erenoch...-komolyan nézett a másik alfa szemébe, kék tekintete szinte világított fekete bundájában. -Tartsátok nyitva a szemeteket. Ha ezek az idegenek léteznek, mind veszélyben vagyunk.-
|
A falka határánál csücsült, a lágy szellő a bundáját simogatta. Sárga szemeit a messziségbe meresztette s mélyen elgondolkodott azon, hogy túl nagy a csend. Igen! Enoch ezen gondolkodott, valami piszkálta hátul a fejét, hogy lépnie kell. Felállt lassan s megrázta magát, majd megtette első lépéseit a falka határain kívül. Igaz már járt itt és Frey-el tudatta, hogy valószínűleg elfog tűnni egy időre...Már tervezett egy kiruccanást, hogy tagokat gyűjtsön, de kíváncsisága most nagyobb volt annál, hogy azt tegye előre. Jó nem veti meg ha valaki netán becsatlakozik hozzá, de most nem ez volt a fő szempont. A Skoll falka mondhatni mindig megértették egymást a Stark falka tagjaival, békés teremtések voltak így nem is harcoltak, ha nemvolt muszáj. De harcnál nem álltak volna senki felére, ha őket nem fenyegeti veszély Enoch ebben biztos volt. Megvédte a területét és a falkáját, de tudta, hogy nem mindig kerülhetik ezt el. Ezio jutott az eszébe...Őt indult megkeresni, s igaz napfelkeltekor indult, de már mondhatni késő délután lett mire elért a Stark falka határához. ~Mekkora szerencse!~emelte fel a fejét, ügetése könnyed volt s nyugalomról árulkodott. Sokan csodálták, hogy minden helyzetben ép ésszel is tud gondolkodni, de sosem volt ínyére, hogy bálványozzák. A határ jelénél megállt s leült, nem ment tovább, majd fejét körbe forgatta s sárga szemei megakadtak egy fekete ponton a távolban.~FUUH..nembaj egy kis testmozgás sosem árt...~fújtatott egyet és határon kívül megindult a pont felé, a fejét felszegte és kiengedte mély, kicsit rémisztő vonyítását, hogy jelezze itt van és egy fontos személyt keres.Aztán tovább ügetett s a ponthoz közeledve egyre inkább felderült s végül megérkezett. Megállt a másik alfával szemben és farkasszemet nézve vele biccentett egy barátságosabb mosoly kíséretében, majd leült nyugodtan.
-Üdv Ezio! Békés szándékkal jöttem...csupán...furdalta valami a fejemet, ami nem hagyott nyugodni...És nagy csend telepedett a tájra...Röviden furcsa érzésem támadt. Történt valami, amiről tudnom kéne?-tette fel végül a kérdést, majd kicsit félre biccentve szemügyre vette a másikat és nyugtázta, hogy az élelemmel mincs baj.~Vagy csupán vaklárma lenne?! Átverne az elmém...Vagy csak agyamra ment ez a sok feszengés...~gondolkozott el magán, de válaszokat nem kapott. Ezio kék szemeibe pillantott s mereven várta a választ, bár nem érezte magát feszélyezve, csak fura volt a helyzet számára. |
 - Hé, várj meg!! - szólt utána, és a gyógyító után iramodott.
//folyt. ott// |
 Észrevevén falkatársát mégjobban összekaparja magát.
-Semmi gond,szinte mindennapos-vigyorodik el-Azon csodálkoznék ha egy nap minden sikerülne-rázta ki a havat a füléből-Castor?-döbbent meg-Nem gondoltam volna hogy pont ő..azt hiszem mehetünk-rohant el a barlang irányába.
//Folyt. barlang or something like this xd// |
Körülnézett, majd meglátta a hóból éppen kikászálódó Serent.
- Jaj, bocsi! - szabadkozott. - Nem láttalak. Jól vagy? - érdeklődött. - Tudod, van egy kis gond: az egyik falkatag... Castor... - nyelt egyet. - ...meghalt. Nagyon furcsa az egész eset. Nem is tudom elmondani, annyi a lényeg, hogy Ezio érted küldetett. |
Igazán idegesítette,ha magas helyekre kellett mászni,főleg ha csak egy bosszantóan kicsi növényért. Ráadásul a jeges talaj csúszós volt,nem volt egyszerű még arra a kis kiemelkedésre sem felkapaszkodnia.Már minimum tizedszerre döntötte el magában, hogy nem szereti a telet.
-Na..gyere..már..ide-még a nyelvét is kidugta a nagy koncentrálásban.Egyre közelebb került a szikla széléhez ahogy nyújtózkodott,de csak nem érte el-Legközelebb megkérek valakit helyettem-motyogott magában-Na nem igaz,hogy nem érem e..-hirtelen egy éles kiáltás hasított a levegőbe.Seren olyan szinten megijedt,hogy hirtelen elegáns mozdulattal fejjel előre belezuhant egy hókupacba-Tessék!-kászálódott ki a hóból és próbált méltóságteljes fejet vágni. |
Lassított a tempóján, majd megállt. A harcos nem szokta meg hogy ennyire ideges. Még mindig a holt Castor járt az eszében. Vajon mitől halhatott meg? Természetesen elég okos volt ahhoz, hogy tudja, a mogurnak és alfájának köze van mindehhez, azért beszélnek négyszemközt olyan sokat. A negyedvérű farkas visszatért a jelenbe, és óvatosan körülnézett. Miután megbizonyosodott róla, hogy a közelben senki nincs, nagy levegőt vett.
- Seren!! - kiáltotta el magát. A közelben minden madár felrepült, és néhány nyúl is fejvesztve menekült. Kirari csak forgatta a szemét, miközben idegesen kereste a falka gyógyítóját. |
 -A bújócskát már kinőttem- komorult el egy pillanatra tekintete, de azért halványan elmosolyodott. Mikor társa elindult, peckesen ügetve követte a folyóhoz.
//folyt. ott// |
 // És erről nekem miért nem szólt senki? >_
A hím alig észrevehetően elmosolyodik, mikor látja a nőstény kicsattanó örömét. Mindig megnyugvást lel a más boldogságában, ráadásul neki is olyan felemelő élmény. Pár pillanat erejéig el is felejtette eddigi gondját, és az erdő felé fordult.
- Akkor kövess, de ne maradj le! Sosem szerettem bújócskázni... - borzolta a szőrét, majd elindult a folyó felé, eleinte kocogva és hátra-hátra nézett a fiatal nőstényre, hogy az valóban követi-e.
// Folyt. folyó, ha nem jön közbe semmi. // |
//Csak van egy kis bibi: Neon vándor xD//
-Rendben- pattant fel izgatottan a nőstény. Örült, hogy végre történik valami, meg amúgy is vágyott már egy olyan helyre, ahol kevesebb a hó. És több a hal, természetesen. A fiatal farkas egyik kedvence a tükörponty volt.
-Csak utánad- mosolygott.
//Bocs hogy megint offolok, de akkor most a Stark falka hegyvidéken van, hogy ott mindig havas a táj?// |
// Tudom jól, csak gondoltam, mivel falkatagok illik az, hogy tudják egymás nevét. :) //
A mogur elhúzta a száját, nem örült neki, hogy a nőstény így reagált, végül is, ő se lenne elragadtatva, ha valaki nem tudná a nevét, hiszen az olyan aranyos. (Aurél jelentése latinban az, hogy aranyos ) A hím mindenesetre sóhajtott, majd felnézett a nőstényre, majd felkelt.
- Sajnálom, Neon, csak... hogy is fogalmazhatnék a legjobban? Kicsit el vagyok varázsolva... persze nem szó szerint. - vet egy zavart vigyort a másikra. - Remélem azért most az egyszer elnézed. És kicsikét megszomjaztam. Meg amúgy is a víz csobogásának a hallgatása megnyugtató és kellemes... Mit szólnál, ha elmennénk a folyóhoz? |
A fiatal farkas óvatosan felnézett az égre. Tényleg kissé felhős volt.
-Jól vagyok, kösz- mormogta elgondolkodva. -Egyébként a nevem Neon...- Hirtelen elfogta egy olyan érzés, amitől szinte rettegett: a dögunalom. Semmi ötlete nem volt, mit csináljon. Nem voltak a közelben emberek, akiket cukkolni lehetett volna, és nem volt senki más farkas a közelben. Még ez a komoly alak is itt volt, aki kétszer olyan idős, mint Neon, és valószínűleg semmi kedve valami izgalmasat csinálni. ~A falkatagok mindig ooolyan komolyak...~ sóhajtotta magában. ~Főleg a mogurok. Kinézem ebből az alakból, hogy állandóan a tó mellett ül és nézi a vizet, ha semmi más dolga nincs. Még Svennel is izgalmasabb volt a társalgás, ő legalább komolytalan!~ halványan elmosolyodott, olyannyira, hogy beszélgetőtársa még nem vette észre.
//Na, Neonnak is sötét gondolatai vannak :P Egyébként még meg sem mondtam a nevem.// |
A hím a kérdés hallatán egy pár pillanat erejéig elgondolkodva nézte maga előtt az elterülő havat, majd mancsát kinyújtva elkezdett benne kapirgálni.
- Igazából nem tudom. Vagy talán nem akarom tudni. - mondta keserűen, majd vetett egy hálás mosolyt a nősténynek azért, hogy inkább dobta a témát.
- Ezt leszámítva teljesen jól vagyok. - felelte őszintén. - Bár, picit kimerülten, ahhoz képest, hogy pár órája még aludtam. Talán valami készülődik... Vihar vagy valami, eléggé érzékeny vagyok az ilyenre. És igazából te hogy vagy,... Neeeeor? - bizonytalanodott el. Hirtelen teljesen kiment a fejéből a másik neve, amit eléggé szégyellt. Nyakát behúzva figyelte a másik reakcióját. |
A fiatal ragadozó figyelmesen hallgatta a mogurt, majd mikor a tekintete megmerevedett, Neon megbillentette a fejét. ~Mondd, jól vagy? Viccen kívül. Mert nem úgy néz ki...~ húzta el a száját magában. Nem igazán bízott az idős farkasban, de... hát, végül is, nem olyan rémes egy alak. Inkább kissé... hogy is mondjam... "túlvilági". ~Hát, ez így sikerült...~ gondolta.
-Azt csak tudod, miért indultál el!- mosolygott halványan. -Mindegy...- legyintett végül lemondóan, majd körülnézett, és fél percnyi csönd után kissé megunta a helyzetet.
-Na és, ööö... hogy vagy?- tudakolta, egyéb ötlete nem lévén. Ez a mondat kívülről kissé bután hangzott, de ennyi tellett tőle. |
A farkas vállát leengedve sóhajtott, miközben lassan csóválta a fejét.
- Próbáltam, de valahogy minden homályos... - mondta, miközben lefeküdt a hóba és onnan nézte, ahogy a másik elássa a maradékot.
- És nem is hagytál a dögevőknek... Szívtelen vagy. - mondta játszott méltatlansággal, miközben felnézett Neonra.
- Emlékszek még arra, hogy felkeltem... aztán... itt vagyok. - a tekintete egy pillanatra üvegessé válik és úgy tűnik, mintha csak a teste maradt volna a nősténnyel, de gyorsan megrázta a fejét, hogy visszatérjen.
- De teljesen mindegy ez. - motyogja maga elé. |
-Akkor próbálj rá visszaemlékezni...- mondta, majd nekilátott a varjú maradékának. Miután végzett, a kisebb csontokat és a tollakat elásta a hóba, és helyüket jól megtaposta. Majd, mintha csak most eszmélt volna rá, hogy nincs egyedül, megint meglepetten ránézett a mogurra. -Csak azért, hogy ne rontsa a kilátást...- mosolyogta halványan. |
A hím elgondolkodott a hallottakon, miközben a kékesszürke eget bámulta, amit egy felhő sem takart be.
- Lehet, nem ártana nekem is egyet megkóstolnom. Persze majd, most nem vagyok éhes... - mondta, miközben lenézett a lábára. Egy lélegzetvételnyi csönd után a nőstény visszakérdezett egy sokkal régebbi dologra. A mogur felnézett és egy darabig pásztázta a semmiséget, mire visszagondolt az előbbi beszélgetésre. Kihúzta magát, hogy normálisabbnak látszódjon.
- Csak erre sétáltam, mert elindultam valamiért, de úgy tűnik útközben elfelejtettem, hogy miért... - mondta csalódottan. |
[26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Asgard félszigetének földjére léptél, a farkasok világában jársz...Nem is olyan rég váratlan esemény történt, és most isteni farkasok
Ahogy továbbra is csak hallgatta a válaszokat néha megbillentette a fülét, majd oldalra is pislantott párszor. Olyan érzése volt, mint ha figyelnék őt bár egész úton azt érezte, de nem nagyon foglalkozott vele.
Megkönnyebbülés árasztotta el, hogy a másik farkas hisz neki. Be kellett vallania, fordított helyzetben ő most nem hitt volna saját magának. Nagy könnyebbség volt, hogy Enoch megbízik benne. Az alfahím kérdése kizökkentette a komorságból, de csak azért, mert olyan váratlan volt. Eziot nem nagyon szokták megkérdezni, hogy milyen az élete, vagy falkáé. Füleit a másik felé hegyezte, izmait ellazította. Látszott, hogy érdemesnek tartja Enochot arra hogy válaszoljon is neki.
- Hé, várj meg!! - szólt utána, és a gyógyító után iramodott.
Észrevevén falkatársát mégjobban összekaparja magát.
-A bújócskát már kinőttem- komorult el egy pillanatra tekintete, de azért halványan elmosolyodott. Mikor társa elindult, peckesen ügetve követte a folyóhoz.
// És erről nekem miért nem szólt senki? >_