|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 19:01 - |
 |
[44-25] [24-5] [4-1]
 Figyelmesen hallgatta végig Sirin mondandóját. Ő maga látott már pár vadászatot egyfajta kívülállóként, így el tudta képzelni, milyen stratégiát figyelhetett meg Sirin. Lelki szemei előtt látta a hajtókat, akik oda-oda kapnak a zsákmányállat lábához, valamint Eziót, az alfát, a kivégzőt, aki egy halálpontos, végzetes ugrás után belemélyeszti agyarait a lüktető nyaki érbe...Gondolatban megborzongott, mert nem szerette a vért, még elképzelni se. Ebben a tekintetben is különcnek számított.
-Seren a neve-felelte, és elmosolyodott. -Te meg Sirin vagy, ugye? Nahát, nagyon hasonlít a nevetek-mondta egy kedves kis vigyorral. -A nővérem a gyógyító, én szoktam neki segédkezni néhanapján.
Falkatársának következő megállapítására Laffi zavartan félrepillantott, a csillámló felszínű vízre, és egyik füle kissé hátrakonyult. Nem szerette volna, ha ez a szimpatikus hím lenézi majd, ha megtudja hogy ő, Laffi, voltaképpen teljességgel hasznavehetetlen. Sirin aggodalmaiból semmit sem vett észre, mert a sajátjaival volt elfoglalva. A Stark falkában már megtanulták elfogadni őt olyannak, amilyen, és nem zavarta őket a rangja, de Sirin még újoncnak számít. Talán ő úgy szokta meg, hogy egy omegával rangon aluli beszélgetnie.
-Nem vagyok vadász-mondta halkan.-Csak kolonc lennék, ha elvinnének magukkal-magyarázta. |
Elégedetten vette tudomásul, hogy társa is bevetette magát a vízbe. Ő is vigyorgott, és közelebb úszott/taposott a másikhoz. Úgy meglepte az ellene elkövetett 'támadás', hogy helyből ugrott egyet, de aztán - ráeszmélve, hogy ez elég béna reagálás volt - önmagát helytelenítve nevetett fel. Visszafröcskölt, de hasonló Laffi-stílusban, mert az már nem lett volna olyan vicces, ha a farkas orra-szeme-szája telement volna vízzel. A vadászat említésére megállt a másik előtt, bólintott
- Hát - bíztató kezdés, az biztos. - Igazából most még próbáltam kifigyelni, hogy a többiek hogyan és merre vadásznak. Mármint szerintem mindenki máshogy vadászik, de tudod, köztük meg volt az összejátszás, csapatmunka, jól ismerték egymás mozdulatait. Elejtettem néhány nyulat, itt-ott segítettem nagyobb vadakat is leszerelni, de semmi jelentős. Legközelebb majd jobban aktivizálom magam – nem volt biztos benne, hogy magát nyugtatta, vagy Laffit, mindenesetre elég maximalista ahhoz, hogy a következő alkalommal tényleg teljes erejéből vesse bele magát a vadászatba.
- Hogy hívják a nővéred? - érdeklődött, nem volt benne biztos, hogy a névhez arcot tudna csatolni, de persze lehetséges.
- És te... Ööö, nem igen láttalak vadászat közben - talán az ööö-zéssel rontotta el. Nem igen tudta hogyan kérdezzen rá a rangjára. Felszínesnek érezte tőle magát, ráadásul zavarba jött, egyrészt, mert láthatóan nem volt még sok mindennel tisztában, másrészt lehet, hogy ott volt a vadászaton, csak elkerülte a figyelmét. Az pedig egy vadásznak az egyik legfontosabb képessége. Félt, hogy rossz fényt vet magára, de már kimondta, úgyhogy nem volt mit tenni. |
Amikor Sirin lendületesen a folyóba vetette magát, Laffi kissé összerezzent,de aztán a boldog vigyor újra szétterült az arcán. A másik farkas vízbe csapódása következtében jó adag víz fröccsent a fiatal hím bundájára, de cseppet se bánta, hiszen pont hogy be akarta vizezni. Kissé kevesebb lendülettel mint falkatársa, a vízbe vetette magát, hogy a hűs folyadék teljesen ellepje testét. Nem merészkedett a közepére a folyónak. A Nasgyrnak ez a szakasza nem volt éppen mély, de tavasz volt, áradt a víz, és Laffi egyébként is nagyon óvatos lény volt. Halkan felnevetett, ahogy a hűs vizet taposta, majd egyik mancsával lefröcskölte Sirint. (Persze ezt is olyan Laffisan, amolyan szelíden tette.)
-A nővérem azt említette, hogy ma voltatok vadászni-hozott fel egy új témát.-Hogy ment?- ő maga roppant tehetségtelen vadász volt. Igazából, mint omega, semmi hasznot nem nyújtott a falkának, viszont sokszor segített Serennek növényeket gyűjteni, és mindig ott volt ha valakinek vígasztalásra volt szüksége. |
Válaszul csak biccent, és megjegyzi, hogy ne kérdezze többet.
- Jobb is talán - célzott a harsányság elkerülésére. Nem mintha sok hangosan kurjantgató farkassal találkozott volna életében.
A tüsszentésen óvatosan elmosolyodott.
- Kinek ez, kinek az - hát persze, a farkasok se mind egyformák. - Ha neked kellemes, akkor az úgy van jól - itt az önmagunk szeretetére próbál nyitni. Neki sincs sok tapsztalata, de próbálja elfogadni önmagát. Csak úgy lehet másokkal kedvensnek lenni, ha előbb magunkkal tisztázzuk a dolgokat.
Tekintetével követte a másikat, és amikor eltűnt a farkas feje a vízben, elvigyorodott.
- Persze - neki is megtetszett a hűsölés gondolata. Helyből megfeszítette az izmait és elrugaszkodott. Majd a folyó közepére érekezett. A megolvadt hó szürkéjétől megdagat a víz, de ez szerencsére semmiféle problémát nem jelentett, nem toszogatta Sirint maga előtt az ár. Pimasz mosoly játszott Sirin képén, és behívta a másikat. Eltökélt szándéka lett, hogy baráti birkózásba viszi. |
A félénk kis mosoly továbbra is ott derengett Laffi arcán.
-Általában így szoktam beszélni-magyarázta, és vállat vont.-Megszokás. Nem szeretek harsány lenni.-
Sirin szavaira újra beleszagolt a fülledt levegőbe, és tüsszentett egyet.
-Én szeretem-mondta lelkesen, és megbillentette az egyik fülét.-Ezerféle illat, mindegyik új és izgalmas...Olyan, mintha megízlelnéd a tavaszt az orroddal-gondolkodott el a dolgon. Testtartása észrevehetően lazább lett, és lassan eltűnt az a kis tartózkodó fény a tekintetéből, szeme barátságosan csillant a másik farkasra. Odasétált a folyóparthoz, és lehajtotta a fejét hogy belekortyoljon a hűs vízbe. Szemhéját lehunyta, úgy élvezte ahogy a hideg nedű végiggurul a torkán. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve egész fejét a víz alá dugta, majd lendületesen kirántotta onnét. Megborzongott a hirtelen hideg hatására, de testének jól esett a fürdő a nyári melegben. Laffi megrázta csuromvizes loboncát, és farkasvigyor ült ki a pofájára. Hátrapillantott Sirinre.
-Jössz hűsölni? -kérdezte vidáman, és megcsóválta bozontos farkát. A víztől felfrissült, és sokkalta jobban érezte magát mint azelőtt. |
Óvatos léptekkel jelent meg Sirin. Felfedezett, új volt neki minden, a szabadság érzése édesen cirógatta őt. A falka határait akarta megnézni, felmérni meddig is tart a szabadsága. Fejét szorosan a földhöz tartotta, lopakodott. Illatokat analizált, az övétől eltérő életeket elemzett. Ezért szeretett vadász lenni. Semmi örömöt nem lelt az állatok gyilkolásában, de keresni, futni, lopakodni imádott. Érezte a nyulak, szarvasok, mókusok és más kisebb állatok ösvényeit. Megkereste azt a pontot, ahol ezek a legtöbbször találkoztak. Nem volt meglepő, hogy a folyópart volt ez a hely. Óvatosan leült, és ivott egy keveset. Nem hagyta lankadni a figyelmét, így hamar megérezte Laffi közeledtét. Egy pillanatra zavarba jött, de a vidám, bár kissé félénk köszöntés feloldotta őt. Kiegyenesedve pillanatott társára.
- Szia - viszonozta a köszönést, és hogy barátságosnak tűnjön ő is, hasonlóan előretolta a fülét. - Fáj a torkod? - kérdezte utalva a visszafogott hangra. - Vagy alapjáraton ez a hanghordozásod? - tette hozzá gyorsan. Nem állt szándékában azonnal megsérteni a társát. Micsoda bemutatkozást sikerült összahoznia!
- Tele van a levegő törött fenyőtű és bimbozó virág illatával - prüszkölt egyet. - Annyira édes, hogy már rothadás szagra emlékeztet - sóhajtott lemondóan. Számára a felmelegedés soha nem járt semmi jóval, felesleges illatok nyomják el az állatok ismerős mintáját. |
Egy kicsi, sápadtszín farkas bukkant fel a fenyők közt. Lassú, kényelmes tempóban lépdelt, néha-néha beleszippantott a meleg nyári levegőbe. Bár a Stark falka vidékein még nyáron sem volt kánikula, de a hó elolvadt, és a farkasorr számára gyönyörű illatok szálldostak a légben. Laffi nagyon szerette a nyarat, a lustálkodást, ahogy a napfény cirógatja a bundáját. Ezelőtt szundikált egy kicsit, és arra ébredt, hogy kiszáradt a torka. Ezért haladt most a folyó felé, hogy felfrissítse magát a hűs vízzel. Amikor kibukkant a zöld fák közül, megpillantotta a folyónál egy másik falkatársát, és arcán félénk mosoly rajzolódott ki.
-Szia-köszönt a szokásos, halk tónusában, ahogy általában beszélni szokott. Füleit barátságosan előrecsapta. |
 A farkas bólintott csupán egyet. Ismerős volt számára valamelyest a név, talán maga a névhez tartozó farkas képe (nem a fb profilképe :) is beugrott neki, de nem kötötte össze őket semmilyen különösebb vonzalom, de talán majd most, hogy növendéke lesz a kis farkas.
A vezérére nézett, aki elég nyúzottan festett, nem is várakozott tovább, rögtön szedte a lábait a barlang felé.
// Folyt. barlang // |
 -A neve Castor-mondta Ezio halkan. Különösen csengett a hangja: általában soha, semmi miatt nem látták ilyen aggodalmasnak. Most is csak a mogur jelenlétében ütköztek ki vonásaira ennek jelei. Nem is mondott többet, előreindult a barlang felé.
//folyt. ott// |
 Mikor az alfa rávillantotta tökéletes Colgate mosolyát a barna hím lekonyított fülekkel hajolt le, elnézést kérve Eziotól. Amint a nőstény elment újra felegyenesedett és rápillantott a vezérre. Várt egy pillanatig, hogy majd a másik kezdjen bele. Valóban csak egy pillanat lehetett, mert Ezio rögtön kezdte a mondanivalóját. A mogur hatalmas szemekkel figyelte beszélőpartnerét.
- Hogy beszélt hozzá egy Vándor? - kérdezte vissza, mintha csak rosszul hallott volna.Lenézett a mancsaira, hogy egy kis időre elgondolkodjon, majd komolyan felnézett és határozottan megszólalt.
- Akkor jobb, ha nem várakoztatjuk meg. - mondta inkább magának, majd meg sem várva a fekete farkast elindult a barlang felé.
- Kiről is lenne amúgy szó? - áll meg egy pillanatra, miközben visszafordul Eziohoz. |
Ezio fontosabb dolog miatt volt itt, mint az üres udvariaskodás. Nem vette jó néven, hogy Aurél az illemre figyelmezteti, és hogy érzékeltesse a mogurral, kivillantotta felé méretes szemfogait, ami azt jelentette: "ne menj túl messzire." Bár tisztelte Aurélt azért, ami, senkitől nem tűrt el figyelmeztetést vagy utasítást. Figyelte, ahogy Kirari távozik, majd jeges tekintetét a mogurra szegezte.
-Amiről beszélni akarok veled, az példa nélküli. Még sosem történt ilyesmi. Az egyik falkatagról van szó. Ő....egy Vándort hallott az elméjében. Talán jó tanítvány lenne neked, de aggaszt engem, amiről beszámolt. Jobb, ha a saját füleddel hallod... Meghagytam neki, hogy várjon a barlangban.- az alfa tekintete, nagyon komoly volt, és hűvös fénnyel csillogott. |
 Mikor a mogur rámosolygott, alig láthatóan, de büszkén kihúzta magát, viszont mikor Aurél feltette alfájának a kérdést, kicsit kínosan érezte magát.
- Köszönöm, megvagyok - mondta, majd ráérősen körülnézett. Azért már elég régóta leesett Kirarinak, hogy alfája Auréllal szeretne beszélni, így hát sietősen elköszönt, és elügetett.
//Kirari el.// |
- Köszönöm... - suttogta halkan az alfa hímnek, majd mikor az engedélyt ad rá, újra felemelkedik, hogy tekintetük egy magasságba kerüljön. Rápillant az elrohanó Svenre, kicsit sajnálva a vadász hímet, de végül is, aki nem dolgozik ne is egyék. Ráadásul, ha ő nem dolgozik, akkor a többiek se ehetnek. Ördögi kör ez, vagy valami hasonló. Sóhajtva viszi át tekintetét a nőstényre és rámosolyog.
- És Ezio vezér meg se kérdezi Kiraritól, hogy ő hogy van? - irányítja a kérdést a fekete hím felé. |
 Sven rettenetesen megkönnyebbült mikor Ezio lezártnak tekintette az ügyet.
-Úgy lesz-mondta sietősen bólogatva.-Megyek is aaa....dolgomra-motyogta. Egy percet sem volt kedve többet az alfa közelében időzni. Egyébként is úgy tűnt, hogy beszéde van Auréllal. Sven biccentett a farkasoknak, majd nyakába szedte a lábát, és elnyargalt.
//El// |
-Nem tudtál róla? Hát ez igen érdekes- az alfahím rideg szigorral mérte végig Svent.
-A nap hátralévő részében tedd magad hasznossá!- a maga részéről letudta a vadászt, és Aurél felé fordult. Jégkék szemei kíváncsian fénylettek, ahogy a mogurt hallgatta. Furcsának találta,amit mondott, de már megtanulta elfogadni hogy a moguroknak vannak furcsa dolgaik. Bólintott a magyarázkodásra.
-Beszélnünk kell-mondta halkan. Majd egy rövid félmosollyal nyugtázta Kirari kérdését.
-Köszönöm, egész tűrhetően. -természetesen az alfa nem hülye, tisztában volt vele, hogy ez terelés volt Kirari részéről. De nem bánta...Tisztelte a csapatszellemet, és ha valaki kiáll a másikért. |
Mikor látta, hogy nincs senki mögötte, sóhajtott. ~Hallelu...~ gondolta, de még a gondolatmenete sem ért véget, mert vezére váratlan, halk szava megdermesztette. ~...ja.~
- Hello, Ezio - próbált mosolyogni, de még mindig a farkas hirtelen megjelenése miatti sokk alatt állt. - Ööö... semmit, igazán semmit, csak láttam valamit a szemem sarkából. - Mivel látta, hogy talán el kéne terelni a témát a vadász és a mogur hibáiról, gyorsan közbelépett. - Egyébként hogy vagy?
|
Amint a nőstény harcos hátranézett, a mogur is követte a cselekedetet. Amint meggyőződött arról, hogy az alfa nincs mögöttük sóhajtva, majd elégedett vigyorral pillantott a fehér vadászra.
- Tudod, Sven... - kezdene el beszélni, mikor a fekete kan szólal meg. Az aranyos nevű farkaska tátva maradt szájjal nézett alfája kékes szemébe.
- Utálom, mikor igazam van... - súgta halkan. - Tudod, Ezio, az úgy volt, hogy... - kezdett bele a magyarázkodásba, majd inkább lehajtotta a fejét és alig észrevehetően megrázta. Tudta, hogy felesleges kitalálnia bármi hihetetlenül hangzó sztorit, hiszen az, ami valóban történt vele az önmagában elég furcsa.
- Sajnálom, Ezio... - tette le a fejét a földre alázkodva, de közben fél szemmel felnézett a hatalmas állatra. - Nem emlékszem semmire a reggelből... Csak akkor eszméltem fel, mikor az erdőben sétáltam és megláttam... - és hirtelen a szájába harapott. - Semmi. |
-Ezio!!-Sven azt hitte, szívrohamot kap. Dübörgő szívvel hallgatta az alfát, és közben próbáld lenyugodni. Vajon honnan gondolta Aurél, hogy mögöttük fog állni? Hát persze, hiszen mogur. A mogurok furcsák. De akkor is, miért Sven mögött? A fiatal hím elnyomott egy kínkeserves sóhajt.
-Ó, igen. A vadászat. Hát. Izééé...-segélykérően nézett hol Kirarira, hol pedig Aurélra.
-Az a helyzet, hogy nem tudtam róla-mondta meglehetősen szerencsétlenül, és a földet bámulta a mancsai előtt. -Sajnálom-motyogta, és nagyon remélte, hogy valamelyik társa felvet egy témát ami eltereli Ezio figyelmét az elbliccelt vadászatról. |
A szerencsétlen véletlennek köszönhetően az alfa nem Aurél mögött állt, és nem is Kirari mögött. Sven volt a jelenlegi áldozat.
-Mit keresel annyira, Kirari? -szólalt meg halkan, de ahhoz éppen elég hangosan, hogy Sven ugorjon helyből két métert, és csaknem a folyóban landoljon. Ezio magában elmosolyodott. Éppen elég ideje ismerte már Svent ahhoz, hogy megszokja a fiatal hím szertelenségét. Mindenesetre arca kívül rideg és szigorú maradt, ahogy a vadászhoz intézte a szavait.
-Sven, mit tudsz felhozni mentségedre, hogy nem jelentél meg a mai vadászaton?-kérdezte felhúzva a szemöldökét, majd vetett egy pillantást Aurélra is, nehogy a mogur kimaradjon a szidalmakból.
-És te Aurél, hol voltál egész nap? Nem ártott volna egy kis áldáskérés a vadászat előtt, hisz tudod, hogy még nem nyertük vissza erőnket a hosszú tél után. A nagyvad elejtéséhez jól jött volna egy kis segítség a Vándoroktól-volt egy kicsi szemrehányás a hangjában, de nem nem túl sok, hiszen az alfa mindig tisztelettel viseltetett a mogur iránt. Ha elmaradt,annak nyilván valami fontos dolog volt az oka. |
- Hát, ha Ezio elment volna vadászni, szólt volna Svennek is... Várjunk csak... - mondta, mikor összenéztek Auréllal. Eddig remélte, hogy már nem érheti meglepetés, mert találkozott már szellemfarkassal, majdnem rendőrkutya lett belőle... Azt hitte, nem érheti meglepetés. Rosszul hitte.
- De igen, ilyenkor szokott lenni... - Nyelt egyet, majd óvatosan hátrapillantott, nincs-e mögötte vezére. |
[44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Asgard félszigetének földjére léptél, a farkasok világában jársz...Nem is olyan rég váratlan esemény történt, és most isteni farkasok
-A neve Castor-mondta Ezio halkan. Különösen csengett a hangja: általában soha, semmi miatt nem látták ilyen aggodalmasnak. Most is csak a mogur jelenlétében ütköztek ki vonásaira ennek jelei. Nem is mondott többet, előreindult a barlang felé.
Mikor az alfa rávillantotta tökéletes Colgate mosolyát a barna hím lekonyított fülekkel hajolt le, elnézést kérve Eziotól. Amint a nőstény elment újra felegyenesedett és rápillantott a vezérre. Várt egy pillanatig, hogy majd a másik kezdjen bele. Valóban csak egy pillanat lehetett, mert Ezio rögtön kezdte a mondanivalóját. A mogur hatalmas szemekkel figyelte beszélőpartnerét.
Mikor a mogur rámosolygott, alig láthatóan, de büszkén kihúzta magát, viszont mikor Aurél feltette alfájának a kérdést, kicsit kínosan érezte magát.
Sven rettenetesen megkönnyebbült mikor Ezio lezártnak tekintette az ügyet.