|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 20:03 - |
 |
[10-1]
 Sif furcsamód megadóan sóhajtott. Biztos valami nőstény van megint... dohogott magában, és nem bírta elnyomni lelkében a féltékenységet. Szorosan Frey mellett lépdelt, ha tudta volna merre is van a fényerdő, már rég megelőzte volna Freyt, de így csak mellette baktatott. |
 -Furcsa?-vonta össze a szemöldökét.-Teljesen normális vagyok, mint mindig.-szögezte le, azonban szíve kicsit gyorsabb ütemben kezdett verni. Valóban észrevette Sif a zavarát? Ennyire látszott? Jó, ő is tisztában volt vele, hogy úgy festhetett, mint egy elfuserált sóbálvány, hülye vigyorral a képén. De vajon a nősténynek eszébe jut párhuzamot vonni Frey furcsasága és a saját személye közt? A nők bálványa nagyon remélte, hogy nem. Sif után ballagott, és igyekezett szedni a mancsait, mert a lány általában gyorsabb volt mint ő.
//Folyt. Fényerdő// |
Sif csak megvonta a vállát, bár még szívesen vitatkozott volna.
-Ó, igen, az Vidar volt, irigységében elakarta takarni a zölddé változott szemhéjait-vigyorgott az Észlány.-Nos, jól van, ha muszáj mennünk, hát menjünk. És még megjegyezném, hogy ma igen furcsa vagy... Na, akkor irány a fényerdő, kíváncsi vagyok a többiek kit kerítettek kézre, azaz mancsra. |
-Freya...!-mondta méltatlankodva.-Ugyan mikor talált ki Freya valaha is valamit? Legfeljebb a szemhéjfestéket, de lehet, hogy az Vidar volt-jegyezte meg vigyorogva, majd megbillentette a fülét.
-Na akkor jössz, Észlány, vagy tovább akarsz velem kötekedni? Nem mintha nem tudnék rávágni minden mondatodra valami frappánsat -a döglött hal magabiztosan meredt a vörösbundás nőstényre, és az arcán egy igazi, kedélyes mosoly rajzolódott ki. |
Sif akaratlanul is elvigyorodott, de nem azzal a gonosz vigyorral, mint általában.
-Kikérem magamnak döglött hal ezt az elnevezést!
Nem kerülhette el figyelmét azonban Frey előző bambasága, ami miatt új nevet adott neki, a döglött halat.
-Persze, te találtad ki-forgatta meg a kék szemeit-Szerintem inkább Skadi, vagy Freya állt az ötlet mögött...
Egyébként is okosabbnak tartotta a nőstényeket a hímeknél, Thort pedig véleménye szerint igazán buta volt. Bár ki tudja, lehet farkasként megváltozott... De hát nem hiszem! Furcsa volt Frey. Igen csak kiismerte már, de most határozottan furcsa volt. Nem tűnt annak az egoistának, akinek megismerte. |
Sif szavaira hamar magához tért. Csak pár csípős szó kellett hogy Frey újra öntudatára ébredjen.A világért sem akarta hogy a nőstény bármit is észrevegyen abból ami a hímben játszódik.
-Ahogy parancsolja, Vadóc úrnő-szólította úgy a másikat, ahogy még régen valamikor. Sif ilyenkor mindig dühösen kikérte magának a Vadóc nevet, Frey pedig vigyorgott. De az már elég régen volt...
-A döglött hal éppen a társait keresi.-magyarázta, majd folytatta.-Freya és én összefutottunk Skadival meg Thorral. Találkozót beszéltünk meg a Fényerdőben...Szóval mondhatjuk hogy mind a négyünknek köszönheted ezt a szerencsétlenséget. Bár az igazat megvallva az én ötletem volt...Hisz ismersz. Ha ennél is okosabb lennék, én lennék Einstein és Newton egy személyben.-noha már megint hencegett, Frey szemében nem csillogott az egoizmus kis fénye, mint általában. Csak mondta a szokásos sablonszöveget, de mélyen belül szomorú volt. Úgy tesznek mindketten, mintha semmi sem változott volna, mintha mindketten ugyanazok volnának. Pedig minden megváltozott. A helyzet is, de még ők is. Frey legalábbis biztosan. |
Sif hamarosan kiszúrta a bambán bámuló fehérkét. Azonnal felismerte. Ő az... Az akit imádott, de mégis utált. Nem tudta, hogy is reagoljon.
-Bamba Frey, próbálj meg értelmesen beszélni-korholta-És ne úgy, mint egy döglött hal...
Hiába, neki jobban ment ez a tettetés.
-Milyen szerencsétlenségnek köszönhetem találkánkat? |
Frey flegma képpel ügetett végig a vízesés szirtjénél húzódó ösvényen. Mindeddig semmi sikerrel nem járt a keresést illetőn, és ez eléggé lelombozta. Már éppen azon volt, hogy visszafordul, mikor az orrába ismerős szag kúszott. ~Nem..Az nem lehet...~ Szíve dobbant egyet, torkában gombóc jelentkezett. Miért éppen ő? Frey úgy döntött, még mindig azon van, hogy visszafordul...Ekkor azonban a bokrok közül előbukkant egy vörösbundás nőstény. Egy farkas, de minden kétséget kizáróan Sif kék szemeivel. Frey leblokkolt az út közepén, és bambán rámeredt a harcistennőre. Gondolatai össze-vissza száguldoztak, és még jó hogy egy ideig nem szólalt meg, mert a legértelmesebb dolog amit mondani tudott volna az valami olyasmi lett volna, hogy "bundáskenyér". Kétségbeesetten igyekezett összekaparni maradék agyát, ami még nem bénult meg teljesen Sif látványától.
-Ööö.-szólalt meg, majd újra nekifutott.-Sif. Helló.-mondta bénán, és furcsán vigyorgott a nőstényre. |
A nagyhatalmú harcistennő, aki kicsit se volt nagyhatalmú, csak erős, hozzá képest könnyed léptekkel ügetett a vízesés felé. Nem érdekelték a falkahatárok, számára elvégre mit jelent néhány pipogya farkas? Néhány földi, meg egy isten farkasalakban... Magában kuncogott, ahogy a vízesés partjára lépdelt. Apropó istenek... Kezdenek hiányozni számára... A vízesés közben gyönyörűen csobog.~Ez bizonyára tetszene Skadinak~. Kék szemei fénylettek a sűrű bokrok között, majd alapos szimatolás után kimászott.~Nincs itt senki és egy ideje nem is volt, mennyi mindent elvesztegetnek a földiek! Asgardban is ilyen közönyösek lennének?~gondolkodik magában... |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Asgard félszigetének földjére léptél, a farkasok világában jársz...Nem is olyan rég váratlan esemény történt, és most isteni farkasok
Sif furcsamód megadóan sóhajtott. Biztos valami nőstény van megint... dohogott magában, és nem bírta elnyomni lelkében a féltékenységet. Szorosan Frey mellett lépdelt, ha tudta volna merre is van a fényerdő, már rég megelőzte volna Freyt, de így csak mellette baktatott.
-Furcsa?-vonta össze a szemöldökét.-Teljesen normális vagyok, mint mindig.-szögezte le, azonban szíve kicsit gyorsabb ütemben kezdett verni. Valóban észrevette Sif a zavarát? Ennyire látszott? Jó, ő is tisztában volt vele, hogy úgy festhetett, mint egy elfuserált sóbálvány, hülye vigyorral a képén. De vajon a nősténynek eszébe jut párhuzamot vonni Frey furcsasága és a saját személye közt? A nők bálványa nagyon remélte, hogy nem. Sif után ballagott, és igyekezett szedni a mancsait, mert a lány általában gyorsabb volt mint ő.