|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 20:04 - |
 |
[17-1]
 Ha ember lett volna, valószínűleg ezzel a mozdulattal a homlokára csap, de nem volt ember, csak egy egyszerű farkas. Ijedten pásztázta a pipacsmezőt, ami szerencsére nem sok búvóhelyet rejthetett leselkedőknek. A távolban észrevett egy farkast, akinek érdekes színe határozottan Elset sejtette, de ilyen messzeségből nem volt teljesen kivehető. Nem úgy tűnt, mintha érdekelnék őt, és nem is közeledett, még csak rájuk sem nézett.
-Nos, ha jól látom, az ott egy falkatag, de kétlem, hogy észrevett volna minket. De, ha gondolod elmehetünk máshová beszélgetni-jelentette ki, szeme sarkából a farkast nézve. |
 Nyugodtan ballagott a gyönyörű, és hatalmas réten, fekete bundája kissé elázott a harmatos fűben. A rét csendesnek tűnt, és magányosnak, csak egy-két bogár nesze hallatszott. Legalábbis a mező azon részén, ahol Else volt. A távolban megpillantott két farkast, de nem vette őket tudomásul, olyan távol voltak, hogy nem tudhatta, kóborok, vagy sem. ~Felőllem most ördögök is lehetnek, én bizony nem körök beléjük, mert szeretnék végre egy kis nyugalmat!~ Gondolta magában, és leült, a tekintetét a gyönyörű táj felé fordítva, és magába merülten gondolkozott. |
 - Mhm - bólogatott Tundra annak jeléül, hogy érti, mire gondol rég nem látott testvére. Látszott az arcán, hogy rájött valamire, majd óvatosan körülnézett.
- Te, szerinted rájöttek hogy itt vagyok? - kérdezte lassan, mint aki feltételez valamit. - Tudod, én kóbor vagyok, te meg falkatag, és most egy falka területén állok, és... na, érted hogy értem, szóval... a falkák és a kóborok nem igazán jönnek ki egymással, ha érted mire gondolok... - fejezte be határozatlanul. |
 -Igen, olyasmik-bólintott Nube.-A falkáknak áldozniuk kell nekik, hogy béke legyen köztük, cserébe mi sok dolgot megtudhatunk tőlük, bár általában nem szokták kerek perec megmondani a dolgokat-vonta meg a vállát.-Szóval, a mogurnak nem mindig van olyan sok ideje, mint egy egyszerű farkasnak. |
- Öhm, szellemlények? - mosolygott ártatlanul. Ezekben a falka-dolgokban nem volt túl jártas. - Na jó, igazából nem, de valami átlátszó szellem-szerűségek, nem? - kicsit megbillentette a fejét. |
-Hát azért annyira nem magas rang. Körülbelül a gyógyítóval egy szinten van... A mogur kommunikál a Vándorokkal, a szellemlényekkel. Fontos, hogy jó kapcsolatot ápoljunk velük. Mogurnak születni kell.-hirtelen elszomorodott.-Ezért voltam én más-sóhajtott egyet.-És tudod mik azok a Vándorok? |
- Valami magas rang lehet, ha ennyire el vagy foglalva - gondolkodott. - Egyébként mit jelent? Te ilyen... vezető-féleség vagy, vagy mi? - Értetlenül álldogált. Azt tudja, hogy egy falkában minimum van: Alfa, béta, vadász, omega és kölykök. De mogur? |
-Köszi, nagyon jól vagyok. Mindenki rendes, olyanok, mint egy nagy család-elmosolyodik.-Még jobb lenne, ha nem mogur lennék. Tudod mit jelent?-kérdezi a nőstényt. |
- Tudom, de úgy érzem - szomorúan, de halványan elmosolyodott. Végül felnézett. - De elég a szomorúságból: te hogy vagy, mi történt veled? Milyen falkában élni? - Érdeklődve fordult rég nem látott testvére felé. Nem szerette nagyon a szomorúságot, és másra szerette volna fordítani a témát. |
Nube arcán szomorúság futott végig. Végül sóhajtott egy nagyot és közelebb lépett Tundrához. Fejét hozzáérintette.
-Nem a te hibád volt... Hanem az embereké-furcsán fintorgott.-Igazán belegonolhattak volna, mennyi állat és fa pusztulhat el egy tűzben. De legalább ti négyen megmenekültetek... |
Majd szaltót vetett az ijedségtől, mikor testvére elkiáltotta magát. De megkönnyebbülten mosolygott, és szökkent néhányat boldogságában. Mikor viszont Nube megkérdezte, mi lehet a többiekkel, elkomorult.
- Úgy tudom, jól vannak, de... - kezdte. - Tudod, nem sokkal azután miután elmentél, emberek jöttek az erdőbe. Arra gondoltam, megnézem őket, de nagyon féltek tőlem. - Nyelt egyet, hangja kicsit remegett. - Fáklyát gyújtottak, és tűz ütött ki az erdőben. Elérte az odút is. Aurora, Naak, Ganuk és én megmenekültünk... - Egykedvűen leült és lehajtotta a fejét. - És mindez az én hibámból... |
Meglepetten nézett Tundrára. Majd újra a fejébe tört az a kép. Igen, kétségkívül Ő látta az eseményeket. Látta a játszadozó testvéreit, és aggódó szüleit... Naak, a fekete virgonc, Ganuk a nagy termetű szürke kölyök, Aurora a hófehér és egy vékonyabb ordas... Hirtelen a neve is beugrott.
-Tundra!-kiáltotta el magát.
Majd lesütötte a tekintetét. Nem akarta hangosan kimondani.
-Te vagy az? És mi van a többiekkel?-kérdezte érdeklődve. |
Leesett neki, hogy a pipacsok túl alacsonyan vannak a lopakodáshoz, ezért inkább zavartan felegyenesedett. Egyenesen, elszántan a zsemleszínű, látszatra vele egykorú falkatag szemébe nézett. Miközben hallgatta annak szavait, a névre felsejlett benne egy távoli kép... Mintha csak álmodta volna, olyan távoli volt, mégis olyan valóságos, mint a pipacsmező.
Egy nyári emléket látott maga előtt. Testvéreivel játszottak, de egy zsemleszínű kölyök a háttérben húzódott meg és gondolkozott. A többiek túl elfoglaltak voltak a játékkal. Egy másik emlék, amint Tundra otthon van; éjszaka volt, és látott egy zsemleszínű farkast ellopózni. Tudta, hogy többé már nem jön vissza....
A nősténynek leesett az álla. Minden egyezett: a név, a szín, az emlékek... Csak ott állt, némán, tátott szájjal, és nézte a mogurt. Aztán óvatosan megszólalt:
- Tényleg... te vagy Nube? - kérdezte. Több dolog is bizonyította, hogy a mogur tényleg Nube, de Tundra egyszerűen nem hitt a szemének. |
Nube az idegenre nézett. Biztosan nem idevalósi. Hirtelen képek rohanták meg a fejét, önfeledten játszó kölykökről, akik olyanok, mint a testvérei.~Ennek mégis mi köze bármihez is?~korholta magát, vagy a Vándorokat... Még ő maga sem tudja kit. Közelebb ügetett a szürke farkashoz.
-Szia, Nube vagyok, a Skoll falka mogurja. De te mit keresel a mi területünkön?-szavai kicsit sem voltak fenyegetőek, inkább érdeklődőek. |
Sokkal távolabb, egy szürke farkas ügetett önfeledten, nem tudván, hogy egy másik falka területére lépett. Gyönyörűen sütött a nap, Tundra vidáman szökkent egyet, majd ráesett a pipacsokra, mint valami puha párnára. Mélyet szippantott a levegőből, ami tele volt a virágok illatával. De egyben egy másik farkas szagát is elhozta hozzá. A fiatal nőstény ijedten bukott le a virágok közé, és bizalmatlanul követte a szagot. Lassú, puha léptekkel közeledett a másik felé, észrevétlenül, majd mikor elég közel volt, megállt. Remélte, hogy a másik nem veszi észre őt, egyelőre nem tűnt ismerősnek neki az idegen. |
Szerencsére a Vándorok egy kis szabadságot adtak neki, így Nube céltalanul sétálgathatott a pipacsmezőn. Beszívta a piros virágok illatát, és felnézett a vakítóan kék égre, amin egy sárga korong, a meleget és fényt adó Nap diszített. Igen, csodás itt élni számára. De vajon a családjával mi lehet? Aniu, Naak, Ganuk, Tundra, Aurora és Tarok... Vajon hogy vannak? Élnek? |
[17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Asgard félszigetének földjére léptél, a farkasok világában jársz...Nem is olyan rég váratlan esemény történt, és most isteni farkasok
Ha ember lett volna, valószínűleg ezzel a mozdulattal a homlokára csap, de nem volt ember, csak egy egyszerű farkas. Ijedten pásztázta a pipacsmezőt, ami szerencsére nem sok búvóhelyet rejthetett leselkedőknek. A távolban észrevett egy farkast, akinek érdekes színe határozottan Elset sejtette, de ilyen messzeségből nem volt teljesen kivehető. Nem úgy tűnt, mintha érdekelnék őt, és nem is közeledett, még csak rájuk sem nézett.
Nyugodtan ballagott a gyönyörű, és hatalmas réten, fekete bundája kissé elázott a harmatos fűben. A rét csendesnek tűnt, és magányosnak, csak egy-két bogár nesze hallatszott. Legalábbis a mező azon részén, ahol Else volt. A távolban megpillantott két farkast, de nem vette őket tudomásul, olyan távol voltak, hogy nem tudhatta, kóborok, vagy sem. ~Felőllem most ördögök is lehetnek, én bizony nem körök beléjük, mert szeretnék végre egy kis nyugalmat!~ Gondolta magában, és leült, a tekintetét a gyönyörű táj felé fordítva, és magába merülten gondolkozott.