|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 20:06 - |
 |
[16-1]
 Shae kíváncsian pillantott a hímre.
-Skoll vagy Stark? -kérdezte, de magában a Skollra tippelt. A Stark falka ne venne észre egy farkast a területükön? No hiszen...Azt is megérzik, ha a farkas rájuk gondol.
-Milyen volt a technikájuk? -szemei érdeklődéssel telien csillogtak. Eddig egy felettébb visszahúzódó farkasnak nézte Sabio-t, nem gondolta róla, hogy szabályszegő lenne. Így már más a dolog! Shae egyből sokkal szimpatikusabbnak találta a hímet. Aki Nyra falkájában szabályokat szeg...Hmm. Rögtön fel is illesztett az arcára egy tüneményes kis mosolyt, hadd lássa Sabio hogy mennyire várja hogy többet hallhasson a vadász kis magánakciójáról. |
 Örömmel hallgatta, hogy a szuka megvan. Nem tudja miért, de lehet benne valami gondoskodó érzék, hogy mindenkire alaposan odafigyeljen, főleg a vadász társára.
Mosolygott Shae válaszára:
-Szóval amikor Nyra nem áll mögötted.- ismételte meg a szuka szavait és most ő maga állt a szuka mögé.
- És az zavar, ha én állok mögötted?- kikukucskált a szuka mögűl és halkan nevetett. Aztán kilépett mögűle és hallgatta Shae-t.
- Hát persze, hogy meg kell győződni, ismerős. - pillantott a nőstényre aztán ő maga is szétnézett. Nevetni kezdett, mikor azt hallotta, hogy a faágak remélve nem jutnak el az árulkodáig. A nevetés viszont hamar elcsendesült, mikor Shae farka hozzáért az orrához, mélyen magába szívta a nőstény illatát. Igazán finom volt és vette a jelet: követni kezdte a szukát akármerre megy is majd. Idővel magához tért és kissé zavartan, de válaszolt.
- Én...én is megvolnék...- tétovázott, a hangsúlyt nem vitte le, ~Végülis minek titkolni?~ gondolta és befejezte a mondanivalóját - nemrég megfigyeltem egy másik falkát a területén. Nem vettek észre, és jó volt tanulmányozni őket.- mondta és kikerült egy két fát. |
Összevonta a szemöldökét a faágra, és felpillantott, de nem látott egyéb száraz ágakat a fán, ami egy picit furcsa volt, de aztán Shae gondolatban vállat vont. Ki ér rá faágakra? Figyelmét visszafordította Sabiora, de nem tűnt fel neki a kijelentésből semmi különös. Elvégre tényleg ritkán látta a hímet.
-Ó, én megvagyok. Már amikor Nyra nem áll mögöttem, és ont magából utasításokat minden egyes percben- aggodalmat színlelve hátrafordult, és alaposan körülnézett, majd vigyorogva pillantott újra Sabio-ra. -Bocs, tudod, mindig meg kell győződni arról, hogy biztonságban van a bundád. Ha jól látom, itt csak a fák a tanúim, de remélhetőleg csak ágakat dobálnak a farkas fejére, és az árulkodásig már nem jutnak el- rákacsintott a hímre, és előreindult, lompos farkával intve egyet, mintegy sétára invitálva a másikat. Shae sosem kérdezett, ha sétálni akart, egyszerűen csak elindult: úgy volt vele, hogy aki érdemes a társaságára, az úgyis vele tart.
-Na és te, Sabio? -kérdezte közben, nem csupán udvariasságból. Beszéltetni akarta a hímet, hogy többet tudjon meg róla. |
Vidáman köszöntötte a szukát.
- Szervusz Shae. - mosolyogott rá és megállt mellette, vagyis csak megállt, mert a szuka jött mellé amit nagyon szívesen fogadott. Ő is éppen kérdezni akarta, hogy "mi járatban?" amikor Shae a szájából vette ki a szót. Feltűnt, hogy furán viselkedik a szuka, mintha sántikálna valamiben, de mégsem. Tekintete letisztult volt, nem aggodalmas, vagy csak azért állt a kan mellé, hogy ne lehessen jól látni!?
- Áh semmi különös, csak bóklásztam a falka területén. - mondta mosolyogva és vidáman, mire egy száraz faág a fejére esett. Csak egy gally volt, de tudta, hogy miért történt. Hazudott az igaz, de mindenkinek vannak titkai.
Egyébként sem öntheti még ki senkinek a szívét.
- Ejnye ezek a rosszcsont faágak. - mondta szinészien, és felnézett a fára. Semmi avagy senki nem volt ott.
- És te? Rég nem láttalak.- kédezte avagy jelentette ki amit mondott, aztán rögtön utánameg is szeppent. Ha így folytatja még elárúlja, hogy elhagyta a falka területét a semmiért. ~ Térj magadhoz Sabio, mert nagyon el vagy tévedve! ~ súgta egy belső hang. |
-Á, Sabio...Szia - Shae imént még roppant kedvetlen fejére tüneményes mosoly ült ki, ahogy szinte tánclépésben odalejtett a hím elé. -Mi járatban? Vadászol, vagy csak úgy sétálgatsz? -kérdezte olyan hangon, ami azt sugallta hogy "nyugalom, én nem vagyok az alfanőstény, nekem elmondhatod ha csak sétáltál és álmodoztál". Shae kedvét jelentősen feldobta hogy van kihez beszélnie. Bár még nem ismerte túlságosan Sabio-t, hiszen a hím nemrég érkezett a falkába, ez nem szegte a vadász kedvét, sőt! ~Nincs annál izgalmasabb, mint megismerni valakit~ futott át Shae fején a gondolat. ~Mikor még minden gesztus, minden szó csupa-csupa újdonság...~ A nőstény hajlamos volt beleunni azokba, akikről már szinte mindent tudott, épp ezért az újonnan érkezett nagyon is érdekelte. |
Gondolkodóba esve ródta a métereket az erdő mélyén. Nemrég tért csak vissza a falka területére, ugynis pár napig egy másik területen bandukolt, megfigyelve a fajtáját. Egy sikeres vadászatot nézehetett végig, mielőtt hazatért. Az eseményeket visszapörgetve rájött, hogy melyik az a mozdulat, amelyel az állatot könnyedén, de nem veszélytelenül lehet lesántítani. A másik falkából mindössze egy fiatal hím vette észre és ő is csak távolból, így hamar elmenekülhetett a helyszínről. Immár a saját területükön tapossa a talajt, szóval itt nyugodtan elmélkedhet.
Mindig is szerette megfigyelni a természetet, de nem gondolta volna, hogy az ellenségtől fog tanulni egy trükköt. Szívesen ki is próbálta volna, de ahhoz egy nagyobb prédára lenne szükség, amihez most egymagában nem túl sok kedve van. Mit kezdjen hát, ha társ kell a célhoz? A megoldás a vonyítás! De ugyanbiza ki ő, hogy összehívjon egy vadászcsapatot, amikor a falka is eléggé gyér létszámú?
Így hát unottan kullogott tovább, kikerülve a fénysugarakat, melyek áttörtek a levélhadseregen. Nem tellett sok időbe, egy vadász hamar szagot fog. Az enyhe szél egy ismerős szaggal kínálkodott neki, vadásztársát: Shae-t vélte felismerni a szag alapján. Azonnal felkapta a fejét, tudta, hogy most már ő sem észrevéltne, így magas léptekkel igyekezett köszöntenia nőstényt. |
Mikor megtalálta Nyrát, nemhogy ezzel letudta volna a feladatait, de az alfanőstény még rá is parancsolt, hogy tegye magát hasznossá és vadásszon a falkának. Shae pocsék hangulatban baktatott a fák között, és a legkevesebb erőfeszítést sem tette, hogy zsákmány nyomára bukkanjon. Mit kell tennie egy farkasnak, hogy csak egyetlen napja kibújjon a kötelességei alól? Csak be akarta volna fejezni a sziesztáját a tó mellett, olyan nagy kérés ez? A gondolataiban elmerülő nőstény orra hirtelen egy közelgő falkatag illatát érezte, és Shae felkapta a fejét. Az egy dolog, hogy ő ellógja a vadászatot, de az nem lenne jó ha valaki erre rájönne. |
 A figyelmeztetésre csak egy biccentéssel válaszolt. Ő, lemaradni? Még mit nem! Égett a vágytól, hogy csak úgy száguldjon a fák közt, de végig Skadi mellett maradt. Hülyén nézett volna ki, ha megelőzi a nagy termetű nőstényt, hisz amaz volt a vezető. Talán később, ha mindent megbeszéltek, még felkerekedik egy kis túrára...
//folyt. ugyanott// |
 - Nem baj - mondta, majd mikor barátja befejezte mondanivalóját, sarkon fordult, és elkocogott.
- Ne maradj le! - szólt vissza, jelezvén, hogy sietniük kéne.
//Folyt. Fényerdő// |
-Nem vagyok ismerős a környéken, hölgyem-felelte bocsánatkérő mosollyal, majd figyelmesen végighallgatta Skadi mondanivalóját.
-Nos, igazad van. Bármit is szándékozunk tenni, először jobb ha beszélünk a többiekkel. Több szem amúgy is többet lát-hagyta helyben Skadi javaslatát, majd csendben álldogállva várta, hogy a másik isten előreinduljon a Fényerdő felé, készen állt arra hogy kövesse a lehető leggyorsabb tempóban. Noha ma is kocogott, Tyr még csak enyhe fáradtságot sem érzett. |
Skadi azon az elven volt, hogy nem kell tapintatoskodni. Mindazonáltal figyelmesen hallgatta Tyr-t, s mikor az befejezte mondanivalóját, fellendült egy kicsit a hangulata. Végre valaki egyetért vele a természettel kapcsolatban! Ekkor ráeszmélt, mennyi lehet az idő. Felnézett a fák ágain keresztül. Némi fény átszűrődött a lombokon, és Skadi megállapította, hogy napnyugta van. Az istentalálkozó!
- Nos, öhm... szívesen megosztanám veled terveinket a jövőre vonatkozóan, de egyelőre csak addig jutottunk el, hogy megpróbálunk találni néhányat közülünk, majd visszatérünk naplementekor a Fényerdő déli részébe. Nemsokára napnyugta, úgyhogy szednünk kéne a lábunkat... - hadarta el, majd sarkon fordult és elkocogott. Már majdnem eltűnt a sűrű árnyak között, mikor rájött, milyen udvariatlan is volt. Gyorsan visszafutott Tyr-hoz, és egy bocsánatkérő mosoly keretében így szólt:
- Ismered az utat? - majd megint rájött, hogy nem válaszolt egy általa, feltételezett kérdésre. Ránézett barátjára, és sóhajtott. - Megértem, hogy Odint is meg kéne keresnünk, de nincs túl sok időnk, és terv hiányában nem is biztos, hogy sikerrel járnánk. Lehet, hogy ha most elmennénk valahova, remélve, hogy Asgard főistene ott lesz, lehet hogy a többiek aggódnának értünk, és elkezdenének minket keresni. Akkor megint szétszóródnánk... |
-Ezt örömmel hallom-nyugtázta a hallottakat. -Én el sem tudtam képzelni, hogy hol lehetnek a többiek. Sőt, mély fájdalom volt még erre gondolni is, azt feltételeztem hogy talán már nem is élnek. Ez a hír határtalan örömmel tölti el a lelkemet, főleg hogy Thor, a mennydörgő felől is hallok. Elvesztése hatalmas csapás lett volna, amit minden bizonnyal nem heverünk ki. Így viszont lehet esélyünk arra, hogy visszavágjunk... hölgyem is tudja, kinek. -köhintett egyet, majd folytatta.
-Mindazonáltal van még egy dolog, mely rendkívül aggaszt. Odin atyánk éppen szokásos álmához készülődött, mint tudod...Félő, hogy ezen az idegen szigeten a szervezete nem tud újjászületni, mint Asgard városában. Mihamarább meg kéne őt találnunk. Gondolom, már beszéltetek egyet s mást a jövővel kapcsolatban, rendkívül leköteleznél, ha megosztanád velem eme terveket.
Természetesen a kérdést sem felejtette el megválaszolni, hisz mint említettük, igazi úrifarkas volt.
-Egyébként köszönöm kérdésedet, Skadi. Ez a sziget épp olyan mesés, mint amilyennek tanulmányaim alapján képzeltem. Az erdőben járva szinte tapintható a vidék titokzatos lelkének fátyola- mámorító érzés. És azok a dombok, és hegyek. ahogy véletlenszerű harmóniával tarkítják a szélben zölden hullámzó mezőket...Szinte be lehet lélegezni a varázsát, elvegyülni a tarka természetben...- Tyr kissé elkalandozott ékes beszéde közben, de hát egy vérbeli költőtől ne is várjon mást az ember. Gyakran megesett, hogy az isten átlényegült költővé, és ilyenkor egy kissé nehéz volt visszazökkennie. |
Ahogy megpillantotta a kecses, fehér farkast, megkönnyebbülten elmosolyodott. A lefékezés kicsit meglepte, ahogy az is, hogy ilyen gyorsan fusson egy farkas - kis bocsánat, istenfarkas. De szinte már semmi sem meglepő.
- Téged is jó újra látni, Tyr - biccentett. Mikor Tyr elharapta a mondatot, kicsit megbillentette a fejét.
- Semmi baj. Nos, mi szépet láttál az utóbbi napokban? - kérdezte, hogy feldobja egy kicsit a hangulatot. Meg úgy általában is, szeretett leállni valakivel és beszélgetni a félszigetről. - Frey, Freya és Thor megtaláltak a Fényerdőben - mondta, kicsit csevegően. |
Az igazság nemeslelkű istene úgy suhant át az erdőn, mint ahogy egy kósza madártollat kerget a szél. Léptei jellegzetesen "Tyresek" voltak: méltóságteljesek, de mégis könnyed tánchoz hasonlóak. Hirtelen a kecses hím megtorpant, és sárgás pupillái kitágultak. Meglepetés csillant bennük: valóban igaz lenne, vagy szimata becsapja őt? Lehetetlen. Tyr szimata világhírű...Hisz Asgardban is mindenki tudta róla, hogy tévedheteten, ami a hazugságokat és a nyomokat illeti. Márpedig most istenszagot szimatolt: Tyr lelkében fellángolt az öröm, és szinte repítette a célja felé. Gyorsabban tudott futni a farkasoknál, így hamarosan meg is pillantotta azt akit keresett. Szolíd mosollyal fékezett le előtte, és a lényéből áradó kedvesség valószínűleg azonnal eltűntette Skadi arcáról a nyugtalanságot.
-Skadi!-mondta őszinte örömmel, és legszívesebben a másik farkashoz dörgölte volna a bundáját. Tyr azonban, mint a valaha élt legnagyob erkölcscsősz és úrifarkas, sosem tett volna ilyesmit. Ehelyett elegánsan bólintott.-Igazán felemelő érzés téged újra látni, hölgyem! Nem sok társaságom volt a legutóbbi napokban, amióta...-tapintatosan elharapta a mondandóját, és szemeit bocsánatkérően villantotta Skadira. Nem akarta felhozni a témát. |
Óvatos léptekkel közeledt az Árnyak erdejéhez. Ez a hely éles ellentétben volt azzal, ahonnan érkezett: minden sötét volt és hűvös. De mit csináljon, Skadit ide vezették (vadász)ösztönei. Kicsit idegenkedve nézett körül, majd leült az egésznek a közepén. Orrában még mindig ott volt az istenszag, amelyet követett.
- Van itt valaki? - nézett körül nyugtalanul. |
[16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Asgard félszigetének földjére léptél, a farkasok világában jársz...Nem is olyan rég váratlan esemény történt, és most isteni farkasok
Shae kíváncsian pillantott a hímre.
Örömmel hallgatta, hogy a szuka megvan. Nem tudja miért, de lehet benne valami gondoskodó érzék, hogy mindenkire alaposan odafigyeljen, főleg a vadász társára. 
A figyelmeztetésre csak egy biccentéssel válaszolt. Ő, lemaradni? Még mit nem! Égett a vágytól, hogy csak úgy száguldjon a fák közt, de végig Skadi mellett maradt. Hülyén nézett volna ki, ha megelőzi a nagy termetű nőstényt, hisz amaz volt a vezető. Talán később, ha mindent megbeszéltek, még felkerekedik egy kis túrára...
- Nem baj - mondta, majd mikor barátja befejezte mondanivalóját, sarkon fordult, és elkocogott.