|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 20:40 - |
 |
[21-2] [1-1]
 -Parancsolsz?-kérdezte Nyra éles hangon. A hallottak megrémítették kissé, a nőstény nem szeretett a Vándorokról hallani, különösen nem holmi idegenekről. -Miféle idegenekről beszélsz?
A mogurral általában még ő is tisztelettel beszélt, de most szikráztak a felkavaró hírtől narancsszín szemei.
-Bármiféle veszély fenyegeti is a falkámat, tudnom kell róla mindent amit csak lehetséges, és...- a fehér farkas elharapta a mondatot, ahogy megpillantotta a három közeledő farkast. -Te jó ég, mi van itt ma?-morogta maga elé, majd az ideges nősténytől az újonnan érkezettek felé fordult. Végighallgatta Yamát, majd a szokásos ridegségével szólt hozzá.
-És minek köszönhetem a Stark falka küldöttségének látogatását? Amint láthatjátok, épp elfoglalt vagyok.-
Remélte, hogy Líria nem szólal meg. Nem akarta, hogy a Stark falka tudomást szerezzen arról amit a Vándorok a mogurnak mondtak.
 Sven meghúzta magát Yama és Kirari mellett. Azt tervezte, hogy egész idő alatt egy árva szót sem fog szólni, ha nem muszáj, ugyanis tapasztalatból tudta, hogy abból mindig csak a baj van. Ráadásul a Raen falka alfája még annál is barátságtalanabb volt, mint amire Sven számított. ~Elfoglalt? Elnézést, csak épp mind veszélyben vagyunk, de oda se neki.~ gondolta epésen, miközben Nyrára pillantott. Szépnek ugyanolyan szép volt, mint amikor utoljára látta, de az egész összképet tönkretette az a gőgös csillogás a szemében. |
~Futás. Már megint. A Vándorok szerelmére, mikor fejezzük be?!~ Ilyen gondolatok ugrándoztak a harcos fejében, míg odaértek a tóparthoz. Idilli látvány fogadta őket: két idegen, a Raen vezére, Nyra, a moguruk, aki a végkimerültség közelében van, és most ők. Gyönyörű kép. A beszédet Yamara hagyta, míg ő kifújhatja magát.
- Örvhendhek a szerencsének - lihegte lógó nyelvvel, mikor a béta bemutatta társait. Néhány pillanat múlva torokköszörülve visszahúzta a nyelvét, amint rájött, hogy nem volt éppen udvarias. De minek is az udvariasság, fáradt volt! |
 Ahogy a vezér célozgatni kezdett a próba tartalmára, Indigo feszülten lesunyta a füleit. ~Most komolyan? Ezzel küzdjek meg?~ Ismét a szürkére pillantott.
-Hát jó...- Már készült nekirontani a hímnek, mikor a semmiből előtűnt egy szürke farkas. Raenbelinek tűnt, de ideje már nem maradt, hogy kitalálja, melyik rangból. Hirtelen három másik idegen tört elő a sűrűből, élükön egy szürkésfekete hímmel. A Stark bétájának mondta magát, és bemutatta társait.
Indigo egyikről a másikra nézett, majd mikor háromszor végigért a társaságon, várakozóan leült. ~Harc, az ma már nem lesz.~ |
 Yama, és két kisérője is lassan befutottak a tó környékére. Ahogy meglátta a csapatot, képtelen volt visszafojtani a mosolyát. Gyorsan körbe nézett, igyekezett felmérni, kik lehetnek ők. A fehér nőstény, borostyánszín szemeivel, és pengeéles mosolyával csakis az alfa, Nyra lehetett. Két hím ellenségesen meredt egymásra. Talán csatlakozni akarnak. Illetve ott volt még a legfurcsább jelenség, a nagyon is idegesnek tűnő nőstény, látszólag fájdalmai voltak. Végül tiszteletteljesen meghajtotta a fejét a fehér nőstény farkas előtt.
-Yama vagyok, a Stark falka bétája-majd rápillantott Líriára.-Talán már hallottál érkezésünkről, Ezio, Serion fia küldött minket. A társaim Sven, és Kirari-biccentett feléjük, amennyiben ők maguk nem mutatkoznának be.
Zűrzavar. Tökéletes. Imádom a káoszt. |
 Ne, ne, ne! visította egy hang a fejében, és magában a magabiztosság felhőkarcolói mind eltűntek, bár ebből a külvilág semmit sem láthatott. Meg kell tennem! Ez a feladatom, és teljesíteni fogom. Belépek ebbe a rohadt falkába, a másik élete árán is. Apám büszke lesz rám, és újra dicső fényben fog ragyogni. ismételte magában, akár egy mantrát. Izmai megfeszültek, és készen állt a harcra, azonban a szürke idegen megzavarta mindebben. Bizonyára ő lehetett a falka mogurja, és kissé agyára mehetett e feladat, így türelmesen várta, mit reagál erre az alfanőstény. |
 Mancsai nesztelenül érintették a talajt, bundájába belekapott a szél. A feje még mindig szavaktól zsongott, amellyek kergették folyamatos futás közben. A szagot már régóta érezte...Az alfanőstényt kereste, tudatni akarta velea dolgokat...Számára ez halaszthatatlan volt.
-Nyra!-kiáltott mikor már messziről megpillantotta a nőstény formás alakját, de észre vette a két idegent is. Mikor már közelebb ért ügetésre fogta s zihálva állt meg az alfa előtt, leült és méllyet biccentett, majd fejét lent is tartotta a nyelvét kilógatva. ~Jézusom...Nem is hittem volna, hogy ilyen messze van az odútól...Gyilkos....Ne engedd! ....~megrázta a fejét s felsandított a másik nőstényre, ahogy észre vette éppen beavatás történik.~Csak nem küzdeniük kell?! Ne engedd! A Starkban halt meg...A vezér már küldött követet....~hangzott egy mély hang, majd behunyta a szemeit s egy kép is mondhatmi bevillant.
-Nem bírom...-emelte meg A hangját és a mancsait a fejére nyomta egy nagy puffanással egybe véve. Lehet, hogy a másik kettő bolondnak nézi, de a vezér tudni fogja miről is van szó....
-A Vándorok szóltak hozzám....A Stark falkában meghalt egy vadász! A Vándorok szerint az Idegenek közül tehette valamelyik...Nemtudom mit jelenthet ez pontosan, de a Stark falka alfája már küldött követet az Idegenekhez pontosabban kémeket...Mit tegyünk?-kérdezte kicsit feszülten, még is úgy mondta az egészet, hogy csak Nyra hallja. Nem akarta megmutatni az idegeneknek a képességét meg amúgy sem szeretett vele kérkedni. A feje még mindig zúgott, de enyhült a fádalom így feltudta emelni a fejét az alfával egy szintre...talán kicsit lejjebb is. |
Természetéből adódó gyanakvással kapta a fejét a felbukkanó hímre, és kissé elhúzta a száját. Nem volt róla szó, hogy ma reggel valami általános toborzást kéne tartania a falkájába...egyébként is, mi ez, valami nyavajás klub, ahova csak úgy beadják a jelentkezésüket? Csak egy hűvös pillantást küldött Gressilnek, a maga elegánsan bunkó módján, majd Indigóra siklott a tekintete. Már majdnem megkérdezte, hogy ismerik-e egymást, de látta a fehérbundás kék szemében az ellenszenvet és az idegenkedést, szóval valószínűleg nem a válasz. Pár pillanatig némán állt, mint egy márványszobor, talán kissé direkt csinálta, csak hogy húzza a két vándor idegeit. Aztán magában elmosolyodott: ha már mindketten itt vannak, miért ne szórakozhatna kicsit? Senki sem mondta ennek a kettőnek, hogy a Raenben könnyű lesz az élet. Védelmet kapnak, és ételt: az ilyesmit sosem adták olyan gyorsan.
-Nos rendben. Akár vadászok, akár harcosok, az én farkasaim megküzdöttek a helyükért a falkában. A Raenhez akartok tartozni? Ki vagyok én, hogy az utatokba álljak?- mostmár tényleg el is mosolyodott, de ez egy pengeéles mosoly volt. -Ketten vagytok, ez jó alkalom, hogy bizonyítsátok erőtöket. Rajta- leült a földre, és kissé félrebiccentette a fejét. -A győztes velem jön. És hogy ki lesz az? -a mosoly szélesebbé vált. -Valaki közületek ma csúnyán el lesz kalapálva. A győztes pedig természetesen...nem ő lesz. -csendben maradt, és várakozóan nézte a két farkast. Testtartása és arckifejezése egyértelművé tette: ez van, ezt kell szeretni, akinek pedig nem tetszik, az távozhat. |
Ahha, szóval itt jött a bökkenő.
- Úgy hiszem, nem; örömmel állok a próba elé vadászként - válaszolt, és óvatosan felegyenesedett, bár a falkavezér perzselő szemei nem tűntek biztatónak.
A köhintés felkeltette a figyelmét. Egy másik, barnásszürke hím állt tőlük egy-két méterre. Sem szaga, sem kinézete nem volt ismerős Indigo számára, azonban lehetséges riválist látott benne, minthogy mindketten újoncok lesznek ebben a falkában. Legalábbis remélte, hogy kiállja a próbát. |
Ezúttal nem sietett annyira, mint apjához. Nem akarta már a próbatétel előtt újra eszméletlenre fárasztani magát. Így komótos léptekkel haladt, míg végül elért a tóig. Úgy látszik, nem csak ő akart csatlakozni a falkához, és már az alfára sem kell várakoznia! Micsoda szerencse!
-Khmm-köhintett egyet, hogy észrevegyék.-Gressil vagyok, és én is szeretnék csatlakozni a Raen falkához.-hajtotta meg a fejét tisztelettel, de belül csupán megvetést érzett. |
Nyra végigmérte a farkast, kőarcán nem mutatkozott semmi, ami talán jót jelentett. Hiszen a nőstény, ha nem kedvére valót látott, azt nem rejtette véka alá.
-Előbb bizonyítanod kell. Vagy harcosként, vagy vadászként lehetsz a falkám tagja, és mindkettő pozíció tudást kíván. Koloncok nem kellenek a Raenbe, és merem remélni, te nem vagy az. Igazam van? - narancsszemei szinte perzseltek. Szerette az elején megizzasztani az újakat. Itt derült ki, hogy van-e elég vér a pucájukban a folytatáshoz. |
Figyelme egy pillanatra elkalandozott, ahogyan halak körvonalát leste a lágyan ringatózó tóban. Ösztönei azonban talpra ugrasztották, amint meghallotta egy közeledő farkas lépteit.
Végigpillantott a nőstényen: erősnek tűnt, tekintete büszkeségtől sugárzott és tiszteletet parancsolt. Az alfanőstény lenne az egyetlen vezérük? Hát legyen. A nevét kérdték, illett válaszolnia.
- Indigo... öm... hölgyem - Eközben alázatosan lehajtotta a fejét. Igazán nem akart bizalmas lenni, de semmi más megszólítás nem jutott az eszébe. - Békés szándékkal jöttem. Reménykedtem abban, hogy csatlakozhatok a Raen falkához; persze csak az Ön jóváhagyásával. - Óvatosan felpillantott a nőstényre. |
Shae jó messze a barlangtól találta meg az alfanőstényt, aki egyből Indigo keresésére indult. Nem tűrhette, hogy idegenek tartózkodjanak a raeniek földjén jogtalanul. Nyra néha már maga is megijedt tőle, mennyire fontos számára a dominancia, az uralkodás íze. Azonban szégyent sosem érzett. Ő volt az alfa, az ő szava volt a törvény, és el nem tudta volna mondani, mennyire szereti ezt az egyszerű és megingathatatlan tényt.
A vándor farkast könnyű volt megtalálni, mivel akarta, hogy rátaláljanak. Nyra szinte csörtetve közeledett felé, farkát magasra felcsapta, sárga szemei villogtak. Egész mindenéből sugárzott maga az alfaság.
-A nevedet -vágta oda, amikor megállt szemtől szemben Indigóval. Ha azt hitte, hogy jóindulatra számíthat, hát tévedett. Nyra maga volt a keménység, és hozzáállásából azonnal tudni lehetett, hogy ingyenélőket nem fogad be a falkájába, ellenben mindenért meg kell dolgozni. |
Indigo lustán lefeküdt, pár percnyi várakozás után. ~Ezeknek sem túl sürgős.~ A lágyan hullámzó tavat figyelte, füleit minden apró hangra hegyezve. Jó élet volt a vándoroké, csak nem igazán izgalmas. Bejárta már a terület egy jó részét, de nem talált semmilyen kalandot. Talán még az Odaáton -ahogyan az itteni farkasok nevezik azt a kietlen pusztát- is izgalmasabb mostanság az élet.
Bundáját kicsit felborzolta, bár ez sem segített a meleget enyhíteni. Sóhajtva felült, és továbbra is várta az alfát. |
 Apró sóhajt hallatott. Persze, hogy ő lesz a futár, ki más?
-Az alfát...Oké, vettem. Azonnal repülök.- mondta nem túl lelkesen, de azért nem vágott fanyalgó arcot, Sajed mosolya kissé megpuhította. Bár nem köszörülte ki a csorbát teljesen az iménti ráncigálásért, de azért számított valamicskét. Bár Shae értette, hogy egy betolakodó veszélyt jelenthet, azért ahhoz képest elég ráérősen indult el. Csak az a gondolat lelkesítette, hogy végre történni fog valami...Az egyik idegent vélhetőleg elverik, a másik meg vagy csatlakozni akar, vagy kihívja az alfát. Shae-nek édesmindegy volt, mindkettő lehetőség éppen elég érdekesnek ígérkezett.
//folyt. Barlang// |
 Felemelt szemöldökkel pillantott hátra Shae-re, és azdtán enyhén elmosolyodott.
-Nem kell mellre szívni! Csak tudod nem bírom a hívatlan vendégeket...-aztán visszafogta magát a helyzettel ellentétben, és sietett tovább.
Hegyezte a fülét, amikor egy vonítás csendült fel, az alfát hívva.
-Most már engem szivatnak, vagy mi van??-teljesen kiakadt, de a fonalat még nem vesztette el, hanem egyből reagált.
Fülig érően mosolygott a nőstényre, hátha hatásos lesz egy kissé.
-Jó lenne, ha inkább megkeresnéd az alfát, én meg nem vesztem szem elől az eredeti "betolakodót".-
Választ nem várva szimatolt az elvesztett kiszemelt után, hogy megakadályozza az esetleges merényletet. |
Egy felemás szemű hím közelített a tóhoz. Egy pillanat erejéig megcsodálta a víz sima tükrét, majd leült. Még sosem csatlakozott eddig falkához, de érezte, hogy az alfának lesznek elvárásai vele szemben. Ráérősen megvakarta a fülét. Két farkast látott eltávolodni, de nem nagyon érdekelte kik lehetnek azok. Úgy gondolta, falkában mégiscsak könnyebb, de remélte, hogy azért majd találkozhat néha Ralhéval.
Körülnézett, és helyzetét jelezni kívánva vonyított, hátha az alfa észreveszi. |
-Egy betolakodó?-eltátotta a száját, majd megpróbált visszaemlékezni.
-Ööö...Hati? Ja igen, a régi vezér. De már meghalt, nem? Akkor hogy pártolhatja őt ez az akárki?-értetlenkedett, majd megcsóválta a fejét. -Jaj már... Túl finom és nőies vagyok ahhoz hogy betolakodók alfelét rúgjam szét-nyafogta, majd mikor Sajed elkezdte cibálni, felhördült, és arrébb ugrott.
-Hé! Megyek magamtól is, nincs szükség erőszakra- mordult rá a bétára, majd nem túl lelkesen követte a hímet. Semmi kedve nem volt csetepatézni, de még az is megeshet, hogy bájos pofival nézi majd végig ahogy a hímek viadalt rendeznek egymást közt. |
-Sokkal rosszabb, betolakodott egy farkas, aki nagyon pártol a régi falkavezér melett Hati mellett, sőt mi több, az a gyanúm, hogy ő az, nagyon hasonlít, vagy tán rokona. -Oktatta ki a szukát.
-Szóval szedd a mancsod, és menjünk vissza a sziklához! Ha nem is Hati, de akkor is betolakodó, és nem bírok el vele!
Már indult is, az unott szukát csbálva, hogy jöjjön már. Idegesen töprengett, hogy hol vannak ilyenkor az alfák, hiszen ez nem a béta feladata. |
Riadtan kapta fel a fejét a vonyításra, és a tó másik oldalán meg is pillantotta Sajedet. Felvonta a szemöldökét, és ráérősen körbekocogta a tavat, mígnem oda nem ért a bétafarkas mellé.
-Helló, Sajed! Mi a helyzet? Riadókészültség? -pillantott körbe. -Megtámadtak minket, vagy valaki haldoklik? Esetleg hullik a szőröd? -elnyomott egy ásítást. -Nagyon meleg és lusta idő van egy riadóhoz- dünnyögte. |
Miután magára hagyta a háborgatót, hamar elszaladt keresni valakit, és elősször a Tóhoz indult. Vonyítással jelezte a veszélyt, és remélkedett, hogy ha nem is egy alfa, de legalább egy harcos jön. Hármat vonyított, riadót jelezve, betolakodó. Élesen fülelt, hátha válaszolnak, és messze, a folyó másik oldalán meg is látott valakit. |
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Asgard félszigetének földjére léptél, a farkasok világában jársz...Nem is olyan rég váratlan esemény történt, és most isteni farkasok
-Parancsolsz?-kérdezte Nyra éles hangon. A hallottak megrémítették kissé, a nőstény nem szeretett a Vándorokról hallani, különösen nem holmi idegenekről. -Miféle idegenekről beszélsz?
Sven meghúzta magát Yama és Kirari mellett. Azt tervezte, hogy egész idő alatt egy árva szót sem fog szólni, ha nem muszáj, ugyanis tapasztalatból tudta, hogy abból mindig csak a baj van. Ráadásul a Raen falka alfája még annál is barátságtalanabb volt, mint amire Sven számított. ~Elfoglalt? Elnézést, csak épp mind veszélyben vagyunk, de oda se neki.~ gondolta epésen, miközben Nyrára pillantott. Szépnek ugyanolyan szép volt, mint amikor utoljára látta, de az egész összképet tönkretette az a gőgös csillogás a szemében.
Ahogy a vezér célozgatni kezdett a próba tartalmára, Indigo feszülten lesunyta a füleit. ~Most komolyan? Ezzel küzdjek meg?~ Ismét a szürkére pillantott.
Yama, és két kisérője is lassan befutottak a tó környékére. Ahogy meglátta a csapatot, képtelen volt visszafojtani a mosolyát. Gyorsan körbe nézett, igyekezett felmérni, kik lehetnek ők. A fehér nőstény, borostyánszín szemeivel, és pengeéles mosolyával csakis az alfa, Nyra lehetett. Két hím ellenségesen meredt egymásra. Talán csatlakozni akarnak. Illetve ott volt még a legfurcsább jelenség, a nagyon is idegesnek tűnő nőstény, látszólag fájdalmai voltak. Végül tiszteletteljesen meghajtotta a fejét a fehér nőstény farkas előtt.
Ne, ne, ne! visította egy hang a fejében, és magában a magabiztosság felhőkarcolói mind eltűntek, bár ebből a külvilág semmit sem láthatott. Meg kell tennem! Ez a feladatom, és teljesíteni fogom. Belépek ebbe a rohadt falkába, a másik élete árán is. Apám büszke lesz rám, és újra dicső fényben fog ragyogni. ismételte magában, akár egy mantrát. Izmai megfeszültek, és készen állt a harcra, azonban a szürke idegen megzavarta mindebben. Bizonyára ő lehetett a falka mogurja, és kissé agyára mehetett e feladat, így türelmesen várta, mit reagál erre az alfanőstény.
Mancsai nesztelenül érintették a talajt, bundájába belekapott a szél. A feje még mindig szavaktól zsongott, amellyek kergették folyamatos futás közben. A szagot már régóta érezte...Az alfanőstényt kereste, tudatni akarta velea dolgokat...Számára ez halaszthatatlan volt.
Apró sóhajt hallatott. Persze, hogy ő lesz a futár, ki más?
Felemelt szemöldökkel pillantott hátra Shae-re, és azdtán enyhén elmosolyodott.