Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 20:41 - |
|
[13-1]
Lemondóan meredt Gressil után. Persze nem adta fel a reményt, főleg hogy a szellemlények is az ő oldalán álltak, de azért jobban esett volna a lelkének, ha a fia egy kicsivel...talpraesettebb. No de ahogy a mondás tartja, ez van, ezt dobta a gép. Lelke mélyén Hati nem szerette volna, hogyha Gressil másmilyen. Még magának se vallotta be, de így szerette, ahogy volt. Voltaképpen nem is tudatosult benne, hogy mennyire fontos számára ez a fiú. Egy darabig még figyelte, ahogy a tó felé indul, majd megfordult, és lendületes léptekkel az ellenkező irányba haladt. Sejtette, hogy Sajed visszajön, és nem akarta bevárni. Most semmiképpen nem akar balhét produkálni.
//Hati el// |
Azonnal felpattant apja parancsára, még, ha kissé ingatag lábakon is állt. Hogy fogok én így vadászni?-kérdezte magától.
-Persze, apám. Semmi komplikáció nem fog fellépni, olyan leszek, mint egy angyal-vigyorgott vidáman.-A hisztis, sebzett nőstények igencsak labilisak, ezáltal könnyedén kibillenthetőek a helyükből. Bár, azért jobb lesz, ha vigyázok...
A szellemlény gondolatára a hideg is kirázta, de, ha apja valamelyest, a maga módján bízott benne, akkor nem volt félnivalója. De azért csak egy szellem. A szellemek pedig nagyon, de nagyon rossz ellenségek.
-Rendben, akkor indulok - bólintott, és elindult lefelé, ami a végén átcsapott bukfencezésbe.
De azért minden méltóságát összeszedve feltápászkodott, és elindult a vonyítás irányába.
//ha Hati nem akar valami mást mondani, akkor folyt.köv. Könnyek tava// |
-Végre- aprót sóhajtott, és megforgatta sötét szemeit. -Talpra, fiam. Noha rettentően sajnállak amiért így kimerültél, nagyobb a tét mintsem hogy tekintettel legyek erre a tényre- szavaival ellentétben Hatin nyoma sem volt az empátiának. A hímfarkas rideg maszkot viselt magán, még a saját vérével szemben is, és néha az is kétségesnek látszott, hogy a bukott vezér álarca mögött van-e igazi farkas.
-Ugye tudod, hogy mennyi minden múlik rajtad? Be kell édesgetned magad a falkába, de nem lesz egyszerű. Szaglásztam ezután a Nyra után. Hisztis, sebzett nőstény...Nehéz lenne megtörni, de nem is kell. Elég ha meggyőzöd, micsoda nagyszerű vadász vagy. Remélem, örökölted a természetes sármomat, mert szükséged lesz rá- Hati hangjában az él egyértelművé tette, hogy a maga módján viccel. Ha a hímről volt szó, még a vicceknek is olyan fanyar ízük volt, mintha Hati a tréfából is ki tudná ölni a humort.
-Miután ez sikerült, újra találkozunk. Tudod, hogy hívj- megtanította Gressilnek, hogyan hívja a szellemlényt. Többen is segítették Hatit, de ő volt a legerősebb. Hogy is nevezte magát? Sinuba.
-Ne kelljen csalódnom- mondta nyomatékkal, és valami arra késztette hogy újra megismételte. Lelke mélyén aggodalom rezdült, noha Hati teljesen biztos volt magában.
-Ha jól hallom, egy másik farkas is ezzel a szándékkal hívja az alfát...-hegyezte hófehér füleit, majd jókedvet nélkülöző farkasvigyort villantott a fiára. -Talán most van itt az esélyed.- |
Nyaktörő iramban vágtázott a szirtre, félő volt, hogy simán legurul, de végül lihegve összeesett apja előtt. Percekig semmit sem tudott kinyögi a lihegéstől, és a földön fekve kapkodta a levegőt.
-Ssssajnálom aaapám a kéééésésemet, dde feltartottak-nyögte ki pár percnyi szenvedés után.
A légzése végre helyre állt, de a szíve még mindig őrült iramban pumpálta a vért az artériákba. Nagy nehezen feltápászkodott a földről, de azzal a lendülettel vissza is esett.
-Azthiszem, inkább itt maradok egy pár évig. |
-Igazad van. mondta tisztelettel és okosan.
-Engem legyőzöl, de a falkát nem, aki Hatit is elüldözte egykor.- Ismét felemelte fejét, nagyobb rangúnak nyilvánítva magát. Ez a kóbor haszonleső mostmár szinte biztos, hogy Hati nyomdokaiba akart lépni, gondolta Sajed. El is ment szólni valakinek a falkából, hogy megleckéztessék ezt a nyavalyást. Köszönés nélkül hátat fordított.
// Folyt. Könnyek Tava.// |
-Nem vagy valami nagy véleménnyel róla...-mondta könnyedén. -Ő volt a falkád alapítója. Megérdemelne egy kis tiszteletet.- fejét elfordította, ismét a tájat kezdte szemlélni. A béta felszólítására alig reagált, csak megbillentette az egyik fülét.
-Mert különben mi történik?-kérdezte kissé unott hangon, és szemei megvillantak. Nem akart ma verekedni,de hogyha nem bukkan fel ifjú segítője, akkor lehet hogy mégis azt fogja tenni. Nem mintha többre tartotta volna a bőrét mint a büszkeségét...Csupán csak jobbnak ítélte magát Sajednál. |
-Igen, ide tartozom. De azt hagyd csak rám, hogy mit hiszek el és mit nem. Hati nem éppen a példaképem. Cöhh.. -és elhúzta a fejét. Mostmár szinte biztos volt benne, hogy ha nem is ő Hati, de biztos barátja, vagy rokona volt.
-Na idefigyelj, nem tudom, hogy mit keresel itt, de jobb lesz, ha takarodsz innét!- Nyugodt hangnemben folytatta, nem támadott, nem is indult fenyegetésnek, de a másik farkas kihozta sodrából.
|
-Érdekelne, vajon ezt kitől hallottad-mondta könnyedén. Közelebb lépett a farkashoz, csak egy lépésnyire.
-Nem mindent kell elhinni, ami a füledbe jut. A legtöbb pletykát a rosszindulat és a félelem szüli- arcán barátságos mosoly derengett, de a tekintete hideg volt és kemény, akár a gránit. Lám, a farkasok nem felejtették el őt... Hát csak pletykáljanak, élesszék fel a régmúlt emlékeit, mert hamarosan újra eljön Hati ideje. A fehér hím fülei türelmetlenül megrezzentek. Miközben visszabámult Sajedra, azon agyalt, hol késhet már a szövetségese ennyi ideig.
-Na és te ki vagy, Raen falkai?- Hati természetesen feltételezte, hogy a másik nem fog válaszolni erre a kérdésre, de igazából nem volt olyan fontos, csak érdekelte. A hím láthatóan egyrangúnak tartotta magát Hatival, tehát nyilván magasabb pozíciót tölt be. |
Látva a másik farkas önteltségét, látta, hogy nem érdemes vele komolyan foglalkozni. Látta azt is, mintha a másik farkas bizalmat mutatna Hati felé. És hogy idegesítse beszólt, de nem gondolta komolyan.
-Nem, én úgy tudtam, hogy gyávasága miatt bújkál. -Huncut mosoly ment el a szája mellett és várta, hogy mit reagál rá a másik. Nem várt jópofizást, fel volt készülve mindenre. Megfordult a fejében, hogy szólni kellene az alfáknak, de ha itthagyja... ki tudja miben sántikál. Felnézett, hogy a másikkal egy szinten legyen, kimutatva, hogy egyikük sem jobb a másiknál, legalábbis itt nem. A Raen falkánál nem, mert ő csak egy vándor, bár lehet, hogy ő Hati. |
Lusta, ráérős pillantást vetett a bétafarkasra, és felmérte az erőviszonyokat. Úgy ítélte, a másik nem veszélyes számára.
-Furcsa feltételezés, tekintve, hogy Hati meghalt-mondta semleges hangon, bár a hangszín inkább volt rideg, mint barátságos. -Vagy te nem így tudod?
Most már teljes testével Sajed felé fordult, és felhúzta a szemöldökét. Egyenes, büszke tartással állt, amivel szintén a fensőbbrendűségét éreztette az idegennel. |
Sajed arra lett utasítva, hogy szaglásszon körül. Nem is tette hiába, mert észrevette a falka háborgatóját, az egykori nagy vezért, akiről neki csak beszélni tudtak. Nem akarta egyből elzavarni, mert egykor nagy és szilárd farkas volt, félt tőle, de nem mutatta.
-Üdvözöllek. Csak nem te vagy Hati, a régi vezér? mondta nyugodt hangon, nem volt behódoló, de támadó sem. Azonban tekintetében észre lehetett venni, hogy gyanakszik. |
Kimért,de mégis gyors tempóban kocogott fel a szirtre. Megállt kifújni magát, hiszen hiába volt ő a nagy fehér alfa, már lassan kezdett eljárni felette azt idő. Körbepillantott, de egyenlőre nem látta a farkast, aki miatt idejött. Türelmetlenül mordult egyet, majd a szirt széléhez sétált, és lenézett. Alatta szelíd, hömpölygő lankák terültek el, és a levegő tele volt a tavasz illatával. Hati keserű dühvel nosztalgiázott az egykori Hati falka vidéke fölött állva. Nem is olyan rég még büszke alfaként uralkodott ezen a tájon, és most... Gondolatban sóhajtott egyet, majd elfordult a látványtól. |
[13-1]
|