|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 20:41 - |
 |
[13-1]
 Lemondóan meredt Gressil után. Persze nem adta fel a reményt, főleg hogy a szellemlények is az ő oldalán álltak, de azért jobban esett volna a lelkének, ha a fia egy kicsivel...talpraesettebb. No de ahogy a mondás tartja, ez van, ezt dobta a gép. Lelke mélyén Hati nem szerette volna, hogyha Gressil másmilyen. Még magának se vallotta be, de így szerette, ahogy volt. Voltaképpen nem is tudatosult benne, hogy mennyire fontos számára ez a fiú. Egy darabig még figyelte, ahogy a tó felé indul, majd megfordult, és lendületes léptekkel az ellenkező irányba haladt. Sejtette, hogy Sajed visszajön, és nem akarta bevárni. Most semmiképpen nem akar balhét produkálni.
//Hati el// |
 Azonnal felpattant apja parancsára, még, ha kissé ingatag lábakon is állt. Hogy fogok én így vadászni?-kérdezte magától.
-Persze, apám. Semmi komplikáció nem fog fellépni, olyan leszek, mint egy angyal-vigyorgott vidáman.-A hisztis, sebzett nőstények igencsak labilisak, ezáltal könnyedén kibillenthetőek a helyükből. Bár, azért jobb lesz, ha vigyázok...
A szellemlény gondolatára a hideg is kirázta, de, ha apja valamelyest, a maga módján bízott benne, akkor nem volt félnivalója. De azért csak egy szellem. A szellemek pedig nagyon, de nagyon rossz ellenségek.
-Rendben, akkor indulok - bólintott, és elindult lefelé, ami a végén átcsapott bukfencezésbe.
De azért minden méltóságát összeszedve feltápászkodott, és elindult a vonyítás irányába.
//ha Hati nem akar valami mást mondani, akkor folyt.köv. Könnyek tava// |
-Végre- aprót sóhajtott, és megforgatta sötét szemeit. -Talpra, fiam. Noha rettentően sajnállak amiért így kimerültél, nagyobb a tét mintsem hogy tekintettel legyek erre a tényre- szavaival ellentétben Hatin nyoma sem volt az empátiának. A hímfarkas rideg maszkot viselt magán, még a saját vérével szemben is, és néha az is kétségesnek látszott, hogy a bukott vezér álarca mögött van-e igazi farkas.
-Ugye tudod, hogy mennyi minden múlik rajtad? Be kell édesgetned magad a falkába, de nem lesz egyszerű. Szaglásztam ezután a Nyra után. Hisztis, sebzett nőstény...Nehéz lenne megtörni, de nem is kell. Elég ha meggyőzöd, micsoda nagyszerű vadász vagy. Remélem, örökölted a természetes sármomat, mert szükséged lesz rá- Hati hangjában az él egyértelművé tette, hogy a maga módján viccel. Ha a hímről volt szó, még a vicceknek is olyan fanyar ízük volt, mintha Hati a tréfából is ki tudná ölni a humort.
-Miután ez sikerült, újra találkozunk. Tudod, hogy hívj- megtanította Gressilnek, hogyan hívja a szellemlényt. Többen is segítették Hatit, de ő volt a legerősebb. Hogy is nevezte magát? Sinuba.
-Ne kelljen csalódnom- mondta nyomatékkal, és valami arra késztette hogy újra megismételte. Lelke mélyén aggodalom rezdült, noha Hati teljesen biztos volt magában.
-Ha jól hallom, egy másik farkas is ezzel a szándékkal hívja az alfát...-hegyezte hófehér füleit, majd jókedvet nélkülöző farkasvigyort villantott a fiára. -Talán most van itt az esélyed.- |
Nyaktörő iramban vágtázott a szirtre, félő volt, hogy simán legurul, de végül lihegve összeesett apja előtt. Percekig semmit sem tudott kinyögi a lihegéstől, és a földön fekve kapkodta a levegőt.
-Ssssajnálom aaapám a kéééésésemet, dde feltartottak-nyögte ki pár percnyi szenvedés után.
A légzése végre helyre állt, de a szíve még mindig őrült iramban pumpálta a vért az artériákba. Nagy nehezen feltápászkodott a földről, de azzal a lendülettel vissza is esett.
-Azthiszem, inkább itt maradok egy pár évig. |
 -Igazad van. mondta tisztelettel és okosan.
-Engem legyőzöl, de a falkát nem, aki Hatit is elüldözte egykor.- Ismét felemelte fejét, nagyobb rangúnak nyilvánítva magát. Ez a kóbor haszonleső mostmár szinte biztos, hogy Hati nyomdokaiba akart lépni, gondolta Sajed. El is ment szólni valakinek a falkából, hogy megleckéztessék ezt a nyavalyást. Köszönés nélkül hátat fordított.
// Folyt. Könnyek Tava.// |
-Nem vagy valami nagy véleménnyel róla...-mondta könnyedén. -Ő volt a falkád alapítója. Megérdemelne egy kis tiszteletet.- fejét elfordította, ismét a tájat kezdte szemlélni. A béta felszólítására alig reagált, csak megbillentette az egyik fülét.
-Mert különben mi történik?-kérdezte kissé unott hangon, és szemei megvillantak. Nem akart ma verekedni,de hogyha nem bukkan fel ifjú segítője, akkor lehet hogy mégis azt fogja tenni. Nem mintha többre tartotta volna a bőrét mint a büszkeségét...Csupán csak jobbnak ítélte magát Sajednál. |
-Igen, ide tartozom. De azt hagyd csak rám, hogy mit hiszek el és mit nem. Hati nem éppen a példaképem. Cöhh.. -és elhúzta a fejét. Mostmár szinte biztos volt benne, hogy ha nem is ő Hati, de biztos barátja, vagy rokona volt.
-Na idefigyelj, nem tudom, hogy mit keresel itt, de jobb lesz, ha takarodsz innét!- Nyugodt hangnemben folytatta, nem támadott, nem is indult fenyegetésnek, de a másik farkas kihozta sodrából.
|
-Érdekelne, vajon ezt kitől hallottad-mondta könnyedén. Közelebb lépett a farkashoz, csak egy lépésnyire.
-Nem mindent kell elhinni, ami a füledbe jut. A legtöbb pletykát a rosszindulat és a félelem szüli- arcán barátságos mosoly derengett, de a tekintete hideg volt és kemény, akár a gránit. Lám, a farkasok nem felejtették el őt... Hát csak pletykáljanak, élesszék fel a régmúlt emlékeit, mert hamarosan újra eljön Hati ideje. A fehér hím fülei türelmetlenül megrezzentek. Miközben visszabámult Sajedra, azon agyalt, hol késhet már a szövetségese ennyi ideig.
-Na és te ki vagy, Raen falkai?- Hati természetesen feltételezte, hogy a másik nem fog válaszolni erre a kérdésre, de igazából nem volt olyan fontos, csak érdekelte. A hím láthatóan egyrangúnak tartotta magát Hatival, tehát nyilván magasabb pozíciót tölt be. |
Látva a másik farkas önteltségét, látta, hogy nem érdemes vele komolyan foglalkozni. Látta azt is, mintha a másik farkas bizalmat mutatna Hati felé. És hogy idegesítse beszólt, de nem gondolta komolyan.
-Nem, én úgy tudtam, hogy gyávasága miatt bújkál. -Huncut mosoly ment el a szája mellett és várta, hogy mit reagál rá a másik. Nem várt jópofizást, fel volt készülve mindenre. Megfordult a fejében, hogy szólni kellene az alfáknak, de ha itthagyja... ki tudja miben sántikál. Felnézett, hogy a másikkal egy szinten legyen, kimutatva, hogy egyikük sem jobb a másiknál, legalábbis itt nem. A Raen falkánál nem, mert ő csak egy vándor, bár lehet, hogy ő Hati. |
Lusta, ráérős pillantást vetett a bétafarkasra, és felmérte az erőviszonyokat. Úgy ítélte, a másik nem veszélyes számára.
-Furcsa feltételezés, tekintve, hogy Hati meghalt-mondta semleges hangon, bár a hangszín inkább volt rideg, mint barátságos. -Vagy te nem így tudod?
Most már teljes testével Sajed felé fordult, és felhúzta a szemöldökét. Egyenes, büszke tartással állt, amivel szintén a fensőbbrendűségét éreztette az idegennel. |
Sajed arra lett utasítva, hogy szaglásszon körül. Nem is tette hiába, mert észrevette a falka háborgatóját, az egykori nagy vezért, akiről neki csak beszélni tudtak. Nem akarta egyből elzavarni, mert egykor nagy és szilárd farkas volt, félt tőle, de nem mutatta.
-Üdvözöllek. Csak nem te vagy Hati, a régi vezér? mondta nyugodt hangon, nem volt behódoló, de támadó sem. Azonban tekintetében észre lehetett venni, hogy gyanakszik. |
Kimért,de mégis gyors tempóban kocogott fel a szirtre. Megállt kifújni magát, hiszen hiába volt ő a nagy fehér alfa, már lassan kezdett eljárni felette azt idő. Körbepillantott, de egyenlőre nem látta a farkast, aki miatt idejött. Türelmetlenül mordult egyet, majd a szirt széléhez sétált, és lenézett. Alatta szelíd, hömpölygő lankák terültek el, és a levegő tele volt a tavasz illatával. Hati keserű dühvel nosztalgiázott az egykori Hati falka vidéke fölött állva. Nem is olyan rég még büszke alfaként uralkodott ezen a tájon, és most... Gondolatban sóhajtott egyet, majd elfordult a látványtól. |
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Asgard félszigetének földjére léptél, a farkasok világában jársz...Nem is olyan rég váratlan esemény történt, és most isteni farkasok
Lemondóan meredt Gressil után. Persze nem adta fel a reményt, főleg hogy a szellemlények is az ő oldalán álltak, de azért jobban esett volna a lelkének, ha a fia egy kicsivel...talpraesettebb. No de ahogy a mondás tartja, ez van, ezt dobta a gép. Lelke mélyén Hati nem szerette volna, hogyha Gressil másmilyen. Még magának se vallotta be, de így szerette, ahogy volt. Voltaképpen nem is tudatosult benne, hogy mennyire fontos számára ez a fiú. Egy darabig még figyelte, ahogy a tó felé indul, majd megfordult, és lendületes léptekkel az ellenkező irányba haladt. Sejtette, hogy Sajed visszajön, és nem akarta bevárni. Most semmiképpen nem akar balhét produkálni.
Azonnal felpattant apja parancsára, még, ha kissé ingatag lábakon is állt. Hogy fogok én így vadászni?-kérdezte magától.
-Igazad van. mondta tisztelettel és okosan.