|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 20:56 - |
 |
[56-37] [36-17] [16-1]
 -Nem, nem fogtok találkozni-sandított Svenre.-És erről még beszélünk, de most fontosabb dolgunk van-jelentette ki céltudatosan.-Jól összefoglaltad, Kirari. Mivel azonban béta vagyok, elismétlem. Tehát, Castorra ma reggel talált rá Kirari, Ezio és Aurél, törött gerinccel. Démonok ölték meg, egyelőre ismeretlen módon. Őket kell felkeresnünk. Farkasbundát viselnek, talán egyes falkákba is beépülhettek.-Talán ti is köztük vagytok. tette hozzá gondolatban.-Újabb nehézség, hogy nem tudjuk, merre keressük őket. Ötlet?-fordult feléjük.
Immár sikerült rendeznie belső viszályát, magára erőltette a komoly vezető szerepét, és csakis a feladatra koncentrált. |
 Már megszokta, hogy mindenfelé rohangálnia kell, ezért Kirari most kevésbé lihegett, mikor megérkezett. Az egész dologból már csak egy elvonuló vadászt (~Bűzlik a Skoll szagától~ morogta magában a harcos), és Sven megszeppent ábrázatát látta.
- Öhm, az egyik falkatagot, Castort megölte egy démon - magyarázta. - Gondolom most őket keressük... igaz, Yama? - pillantott az őrült bétára, mintha egyetértést keresne a tekintetében. |
 Összerezzent Yama hangjára, és fülei lelapultak. Tudhatta volna, hogy valaki rátalál aki lehordhatja a sárga földig...Sven elnyomott magában egy mély, nagyon mély sóhajt.
-Kösz, Yama-motyogta dühösen, majd meglepetten pislogott. -Démonokat? Mi? Miről van szó? Valaki elmagyarázná nekem is...?-segélykérően Kirari-ra pillantott, Yama háta mögött. Ekkor Gina úgy döntött, távozik, ami elszomorította a hímet. Tetszett neki a lány, szívesen töltötte volna még vele az időt...ugyanakkor elég kellemetlen lett volna a béta előtt ha továbbra is egy Skollos társaságában marad. -Persze...találkozunk -búcsúzott egy mosollyal, és elbambulva meredt Gina után. |
 Egy mosoly jelent meg arcán, majd egy ismeretlen szag csapta meg az orrát. Fölugrott, szőre fölállt a hátán.-Bunkó!-vetette neki oda, majd Sven-hez fordult.-Hamarosan találkozunk!-mondta, majd rákacsintott Yama-ra pedig csak rávicsorított.-Mocskos bolhafészek!-sziszegte a foga között, majd az erdő sűrűjében eltűnt.
// Gina el // |
A félvér komoran ügetett a folyó felé, elvileg nyomában Kirarival, a harcossal. Nem is messze már érezte Sven szagát, ezért gyorsabb tempóban kezdett menetelni. De még hallótávolságon kívül rászólt Kirarira, hogy maradjon csöndben. Nos, mikor meglátta Svent és egy Skollos nőstényt elvigyorodott, mint egy őrült tudós.
-Nem lesz ideje beszédtémát mondani, de még válaszolni se nagyon-zavarta meg gúnyosan az "enyelgést" az őrült, de most nem kívánta leszidni a hímet.-Sajnálom, hogy megzavarom a beszélgetést... Jobban mondva nem sajnálom. Velem jössz, megértetted?-mordult rá agresszíven.-Meg kell találnunk a démonokat...-motyogta szemében eszelős fénnyel.A démonok biztos képesek tüzet gyújtani! |
Hunyorgott, ahogy a vízcseppek az arcára hullottak, majd a bökdösésre visszakúszott arcára a jól ismert farkasvigyor. -Igen, egyetértek.-nyugtázta, majd Gina felé fordult, és az ég helyett a nőstényt kezdte bámulni.
-Beszélgessünk!-javasolta, majd rögtön folytatta is.-Mivel ezt én javasoltam, nekem kell javasolnom a beszélgetés témáját is. Nos rendben, mondjuk, történt veled valami érdekes mostanában, esetleg a falkáddal? Ha a válaszod nem lenne, akkor tekintsd úgy hogy a következő beszédtémával neked kell előállnod- hadarta el egy szuszra, és megbillentette az egyik fülét, rendületlenül derűs képpel. |
Elnevette magát ismét, majd nyugodtan megrázta a nagy és dús bundáját, ami végig fröcskölte a környékét ahol Sven is lefeküdt.-Huppsz...bocsi!-mondta egy kis zavar, de egy kis játék is volt hangjában. Majd lefeküdt a hím mellé.-Nálunk sem....de most jólesett!-mondta egy mosoly kíséretében, majd orrával megbökdöste a hímet, végül pedig maga is hanyatt feküdt és az eget bámulta. |
Ő is nevetett, és olyan fürgén nyargalt ki a vízből, mint egy szabadnapos kiscsikó. A partra érve megrázta bozontos fehér bundáját, a napfényben megcsillanó cseppek szerteszét repültek, meghintve vízzel Sven környékét. Gina felé fordult. -Rég vízicsatáztam -mondta lelkesen. -Az én falkámban nemigen divat a szórakozás - tette hozzá, majd hanyatt dobta magát, és elterülve a fűben nézte a kék eget. |
Éppen kiakart menni a vízből, mikor hirtelen egy nagy tömegnyi víz csapódott a pofájába.-Héééj...-mondta nevetve, majd a mancsai ahogy megcsúsztak elkezdett dőlni. Ám magával ragadta a hímet is mellső mancsaival megfogva őt. Placccs! Csak ennyit lehetett hallani, ugyanis látni nemigazán. A nagy víztömeg minden fele szétcsapódott, ugyanis Gina nem könnyű súllya alatt azért...khm...na mindegy! :D Majd egy levegő vétel jutott neki végül pedig kikászálódva hátra pillantott, hogy Sven rendben van-e, de a nevetése nem hagyott alább. |
Miután Sven kis híján kiitta a fél folyót, csuromvizes feje levegő után kapkodva bukkant elő.
-Blugy blugy -véleményezte a történteket felháborodottan, majd kiköpte a szájában lévő vizet.
-Ez nem ért -vigyorodott el, és kirázta a füléből is a vizet. Tett egy kört a vízben, és mancsával megpaskolta a folyó felszínét, majd lefröcskölte Ginát.
-Ajaj bocs...direkt volt...-mondta kuncogva, és megismételte a fröcskölést. |
-haha....-nevetett, régen volt már ilyen jó kedve. De ez a kis bohókás hím számára szimpatikus volt beszélgetésre.-Nos....mondhatjuk úgy is!-mondta, majd kacsintott egyett.-Unatkoztam már a területen...se vadászat se semmi, aztán követtem a folyót és eljutottam ide.-mondta, majd mikor a kis hím lehajolt inni, Gina egy ugrással fenéken billentette a hímet, aki valószínűleg a vízben fog kikötni. De ha nem is Gina tuti, hogy beleugrik és ficánkol egyett. |
-Hé! Honnan tudod hogy nem voltam...-Sven összeráncolt homlokkal rádöbbent, hogy ezt az igen fontos információt ki árulta el két perccel ezelőtt az orra alatt motyogva.-Ááá! Sherlock!-kacsintott ő is a nőstényre, majd vállat vont.-Nos mondhatjuk úgy hogy...tulajdonképpen...elfelejtettem-vallotta be, majd egy sóhajjal folytatta.-Főnök bácsi úgy nézett ki, mint aki le akarja harapni a fejem, és kiakasztani a barlang bejáratára egy méretes "This is Sparta" felirat fölé. Gondoltam, járok egyet. Talán meglepő, de az előbb említett dolgot nem karikáztam be az 1001 ötlet a nyári vakációra című könyvben-elvigyorodott, majd a folyóhoz sétált. Lehajolt, és nagyokat kortyolt a hűs vízből, majd felegyenesedve Ginát fürkészte.
-Szóval Gina. Szép név. És te mit csinálsz itt? Sziesztázol?-biccentette oldalra a fejét. |
Egy hangra lett figyelmes, majd egy hangos kacajt hallatott. -Nem vagy ám semmi kölyök!-mondta mosolyogva, majd kacsintott neki egyett.-Gina! Skoll falka és szint úgy vadász.-mondta egy vigyorral a képén. Majd nyugodtan fölállt és oda sétált a hím mellé. -Mi járatban erre? És mi az hogy nem voltál a vadászaton?-kérdezte megjátszott kétségbe ejtett arcal. |
Magában fortyogva ügetett a folyó felé. "Ó, miért nem voltál ott a vadászaton Sveen? Rossz fiú vagy, apuci majd eltángál!" motyogta magában Ezio mély hangját utánozva, majd arra lett figyelmes. hogy valaki figyeli. A fehér(nek éppen jelenleg nem mondható)bundás hím megtorpant, és ráfókuszált a tőle néhány méterre ülő szép farkaslányra. Eltartott pár másodpercig, hogy felfogja: ma már másodszor égeti le magát egy nőstény előtt. Jobb ötlete nem lévén megköszörülte a torkát, majd még mindig ötlet híján, megismételte a műveletet.
-Ööö...Nem szoktam ám magamban beszélni-szólalt meg végül, egy laza mancslegyintés kíséretében. Úgy érezte, nem akar több szót ejteni az imént történtekről, inkább vágott egy aranyos fejet, és bemutatkozott.
-Sven vagyok, a Vadászok starkja. Azaz, Vadász vagyok, Svenből...Stark, a Sven falkából... -meglehetősen biztos volt benne, hogy ennél már nem tudja magát kínosabb helyzetbe hozni, valamint hogyha tovább csinálja ezt, az agya felrobban, esetleg áriázni kezd. Vett egy nagy levegőt, és kinyögte.-Sven, vadász, Stark falka! -bíztatóan pislantott egy-kettőt, amolyan "bocsi, ne hidd hogy őrült vagyok, mert csak ötven százalékban" módon. -És te ki vagy? -hálát adott a sorsnak, hogy ezt a mondatot értelmesen ki tudta mondani. |
Lépései szaporák és egyenletesek voltak, a mai nap úgy döntött, hogy elkalandozik kicsit a falkától úgy sem keresik. ~Nahát...de szép!~gondolta magában, miközben a folyót követte lefelé. Feje közben ide oda forgolódott, nézte a fák tetejét, ahogyan meglegyintette a szellő. Meleg nyári nap volt ez kérem, így a lábai irányt váltottak és elindult a folyó felé. Hatalmas csobbanás következett, amellyet Gina okozott a vízbe való ugrásával. Egy lendüléssel már kint is volt a parton, megrázta szép bundáját, majd leült a folyó fele és várta, hogy a meleg nyári nap megszárítsa. |
 Hermod mosolygása egy cseppet sem változtatott kedvén, és ugyanilyen fapofával követte a másikat, nem tudván, hogy egy istennel beszélget.
//folyt. ott// |
 Még mindig ott volt a mosoly töretlenül az arcán, mikor elindult előre. Néha hátrapillantott, hogy ugyan Tarys megvan-e még, és nem falta-e fel egy kóbor vucli, majd fokozatosan egyre gyorsabb tempót diktált.
//folyt. Tengerpart// |
Halványan elmosolyodott Hermod szavára, majd ő is felállt. De ráeszmélt, hogy még nem ette meg a halat, és gyorsan visszatekintett rá.
- Öhm... szerintem nem - mondta, majd felkapta a hal maradékát, és visszadobta a folyóba. ~Majd biztos megeszik a madarak~ gondolta, majd ivott egy kicsit a friss vízből, hogy ne kínozza a másikat a leheletével.
- Rendben, indulhatunk - szólt némileg egykedvűen. |
-Akkor kvittek vagyunk-egy kis vigyor jelent meg Hermi arcán, amit nem sűrűn lehetett látni nála.Felállt, és kinyújtóztatta vékony lábait, majd állkapcsát is kinyitotta és ásított egyet.
-Van kedved sétálni egyet?-érdeklődött.-Tisztára elgémberedtem. Vagy..megeszed még azt?-bökött mancsával a nem túl étvágygerjesztő halmaradványokra a talajon, Tarys lábai előtt. A hal bűze egyre rosszabb lett, ahogy teltek a percek. ~Oh god, utálom a halat U_U ~ gondolta Hermod némileg kétségbeesetten, de udvarias istenfarkas lévén soha nem tette volna szóvá, hogy lassan a hányinger környékezi.
|
Miközben hallgatta Hermodot, ide-oda mozogtak fülei, és meglepetésében még azt is elfelejtette, hogy le kéne esnieaz állának.
- Már nem is biztos hogy meg tudnám ölni... - mondta halkan. - Viszont ezt senki bölcs nem mondta nekem eddig, szóval... ez van. - halványan elmosolyodott. - Semmi probléma. Én meg egyáltalán nem szoktam beszélni. |
[56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Asgard félszigetének földjére léptél, a farkasok világában jársz...Nem is olyan rég váratlan esemény történt, és most isteni farkasok
-Nem, nem fogtok találkozni-sandított Svenre.-És erről még beszélünk, de most fontosabb dolgunk van-jelentette ki céltudatosan.-Jól összefoglaltad, Kirari. Mivel azonban béta vagyok, elismétlem. Tehát, Castorra ma reggel talált rá Kirari, Ezio és Aurél, törött gerinccel. Démonok ölték meg, egyelőre ismeretlen módon. Őket kell felkeresnünk. Farkasbundát viselnek, talán egyes falkákba is beépülhettek.-Talán ti is köztük vagytok. tette hozzá gondolatban.-Újabb nehézség, hogy nem tudjuk, merre keressük őket. Ötlet?-fordult feléjük.
Már megszokta, hogy mindenfelé rohangálnia kell, ezért Kirari most kevésbé lihegett, mikor megérkezett. Az egész dologból már csak egy elvonuló vadászt (~Bűzlik a Skoll szagától~ morogta magában a harcos), és Sven megszeppent ábrázatát látta.
Összerezzent Yama hangjára, és fülei lelapultak. Tudhatta volna, hogy valaki rátalál aki lehordhatja a sárga földig...Sven elnyomott magában egy mély, nagyon mély sóhajt.
Egy mosoly jelent meg arcán, majd egy ismeretlen szag csapta meg az orrát. Fölugrott, szőre fölállt a hátán.-Bunkó!-vetette neki oda, majd Sven-hez fordult.-Hamarosan találkozunk!-mondta, majd rákacsintott Yama-ra pedig csak rávicsorított.-Mocskos bolhafészek!-sziszegte a foga között, majd az erdő sűrűjében eltűnt.