|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 20:57 - |
 |
[59-40] [39-20] [19-1]
 Megrántotta a vállát, és leült, pár lépésnyire a másik farkastól. Elsőre nem szándékozott maradni, de nem akart ácsorogni miközben válaszolgat.
-A völgy egy kellemes hely, és nem volt jobb dolgom -felelte tömören. -Te sem vagy falkabéli farkas. A hozzánk hasonlót nem köti túl sok felelősség, tehát szabadidőből nincs hiány. -
Nagyon határozottan jelentette ki, amit mondott. Jól ismerte mindhárom falka szagát, és egyiket sem érezte a nőstény bundáján. Persze annak idején elő sem fordulhatott volna, hogy egy falkai csak úgy heverészik, de hát ezekben az új időkben, a gyengemancsúak vezetése alatt...~Eljön még újra a rend korszaka~futott át Hati fején. Gondolatainak egy része mindig Gressil és a rá bízott küldetés körül forgott, akárhol volt és akármit is csinált. |
 - Attól hogy nem veszed el a zsákmányomat még nem fogom elengedni magam mintha 100%-ban biztonságban lennék. - ült fel a fektéből egy halk morgással. Semmi, de abszolút semmi kedve nem volt ahhoz hogy éber és ugrásra kész maradjon. Lassan hátrahajolt a tetemért szépen maga elé emelte majd letette a földre és letörte a nyúl fülét, azt rágcsálta. Imádta a csont és porc ropogásának hangját, mindig megnyugtatta. Most is így volt. - És...Mi szél hozott ide? Persze étkezésen kívül. - mondta egy kis szünet után miután lenyelte a szétcsócsált fület. ~ Egy kis szociális élet csak nem árt meg...~ |
Hati elsőre nem reagált, majd végigmérte a nőstényt, és lustán megbillentette az egyik fülét. A mozdulat, ahogy Anivia maga mögé lökdöste a nyulat, nem kerülte el a figyelmét, és a nagy fehér farkas szája apró, pengeéles mosolyra húzódott.
-Tőlem nem kell féltened a zsákmányodat -közölte a farkassal szárazon. -Amit megeszek, azt magamnak vadászom.
Nem volt biztos benne, hogy miért szólította meg a másikat. Mostanában nem sok farkassal váltott szót, kivéve persze Gressilt. |
A gondolkodásból egy hím illata rántotta vissza. Egyből a szag irányába fordította a fejét, ahol hamarosan meg is pillantotta a fehér bundás farkast. ~ Már csak ez kellet. Még egy gond a nyakamba... ~ Egy halk morgással fel kelt a földről, majd a hím felé fordult, majd újra lehasalt, azonban minden egyes érzékszervével a másikat figyelte. 2 dolgot megtanult. Az első az volt hogy sose bízz senkiben, aki egy kicsit is örültnek néz ki, és a második pedig az hogy sose fordíts hátat senkinek, még a legapróbb féregnek se. Különben holtan találod magad, mielőtt még pisloghatnál. Köszönés képen csak a fülével jelzett a másiknak hogy észrevette. A nyulat pedig maga mögé lökdöste a hátsó lábával. ~Még az kéne hogy elvigyék a vacsorámat. ~ |
Úgy döntött, hogy amíg a fia elintézi azt, amit kell, keres magának egy kis harapnivalót. A völgyet szegélyező fenyők közt sikeresen fogott két mókust. Ebédnek édeskevés lett volna, de arra jók voltak, hogy kicsit feljavítsák a kedvét. Lassú tempóban kocogott ki a fák közül a mezőre, a napfény táncolt hófehér bundáján. A szél egy nőstényfarkas illatát hozta az orrába, és Hati lassított, de végül úgy döntött, hogy nem fordul vissza. Élvezte a simogató meleget, és nem volt kedve visszamenni a fák árnyékába. Hamarosan meg is pillantotta az idegen farkast, de nem szólt hozzá. Emlékezete szerint még nem volt olyan, hogy ő előre köszönt volna valakinek. |
Szájában egy még élő nyúllal ügetett végig a völgyön. Egy pillanatra megérezte a nevelő apja szagát, aminek a hatására egyből a szag irányába kezdett el haladni. Nem veszítette el a reményt, bizton remélte hogy nem csapja be az orra és megtalálja Nautilust. De hiába. Már mindenben és mindenkiben az öreg farkast látta aki felnevelte. Hiányzott neki és mérhetetlenül magányos volt. Mielőtt Nautilus eltűnt mindig ott voltak egymásnak, most pedig teljesen egyedül volt. ~ Nem is értem miért keresem tovább. Itt hagyott, gondolom azért hogy megszabaduljon tőlem. Akkor én miért keressem őt? ~ abbahagyta a futást és körbe tekintett a tájon. Senki. Rajta és a félholt nyúlon kívül senki. - EGYSZER ÚGY IS MEGTALÁLLAK NAUTILUS! - ordította ki a világnak, mire a szerencsétlen tapsifüles kiesett a szájából és nyekkenve a földre esett. Nem mozdult, csak várta azt hogy a ragadozó széttépje. Anivia szánalommal lenézett a nyúlra majd megadta neki a kegyelem döfést és elharapta a torkát. Miután elvégezte a véres procedúrát csak lefeküdt a nyúl teteme mellé és az eget kémlelte. Elment az étvágya. |
 Bólintott Freyának, majd elindult előre követve az egyre halványuló illatot.
//folyt. Fényerdő// |
 A suttogásokra alig észrevehetően hegyezte a fülét. Nem akart ő hallgatózni, viszont rettenetesen kíváncsi volt.
- Hát akkor, örvendtem a szerencsének - köszönt el végül kínosnak találva a helyzetet, majd eliramodott a nyúl irányába, de nem ment túl messzire. Tudni akarta, mi folyik itt. Neon tudta, hogy Asgardnak van néhány bizarr lakója, de a rejtélyek néha érdekelték. A kezdetektől kíváncsi természet volt, nincs vita. Ha el akarta volna kapni azt az üregi nyulat, amit kiszemelt, mindent beleadott volna, de most csak lazán ügetett utána, miközben a szeme sarkából figyelte a két idegent. |
  Freya akár egy huncut fiát néző anyuka megcsóválta a fejét. Sosem szerette bátyja állandó udvarlását.
-Tudod, ha nem sietünk, valami még fontosabbról maradunk le!-mondta mogorván, az istenekre célozva.
-Nem várnak meg minket...-mondta ezúttal sokkal halkabban, nehogy Neon meghallja.
Freya felemelte hófehér fejét és nagyot szippantott a levegőből, majd bólintott.
-Kövessük. |
Kissé hirtelen érte Freya hirtelen támadása, és füleit meglepetten hátracsapta.
-Héka!-mondta kissé szemrehányóan a földön fekve, aztán oldalra gördült, és feltápászkodott.
-Sietni, sietni...Minek ez a sok rohanás? Lemaradunk az élet élvezetes részeiről-Neonra nézett, aki úgy tűnt, nem vevő rá. Frey sóhajtott. Ha lenne elég ideje, még lehetne siker a dologból, de így, hogy Freya indulásra noszogatja, és a másik nőstény nem valami lelkes, a hím pillanatnyilag feladja.
-Örültem, hogy találkoztunk, Neon. Talán még látjuk egymást, ki tudja! Minden jót!
Egész közel somfordált Freyához.
-Érzed?-súgta oda. Orra istenszagot szimatolt...Nem túl erőset, és nem tudta megállapítani kicsodáét, de határozottan istenszag volt. |
Frey szavaira kicsit összekavarodott, mert nem szokta meg, hogy ilyen ékesen beszéljenek hozzá. Ugyanakkor ez megerősítette feltételezését, hogy ezek nem farkasok. Azok nem beszélnek ilyen díszesen.
- Neon vagyok - válaszolta egyszerűen és szenvtelenül Frey kérdésére. Rájött, hogy udvarolni akarnak neki, és ez eléggé zavarta. Halványan elhúzta a száját.
- Nem baj, már semmin se csodálkozni - felelt mosolyogva Freyának. - Akkor... viszlát - mondta, majd elvonta a figyelmét egy nyúl, ami a közelben ólálkodott. De annyira nem, hogy még mindig ezekre gondoljon. ~Nem farkasok, de akkor mik? És mit keresnek?~ gondolta.
|
A nőstény összehúzta borostyán színű szemeit, fogait összepréselte, nehogy valami olyat mondjon Neon előtt, amit nem szabad. Majd végül ráugrott a testvérére és leterítette a földre//nem, nem akar harcolni, szóval nem feltételes módban íromXD//, mint ahogy azt játékból szokták a farkasok.
-Megőrültél bratyó! Nem érünk rá ilyesmire-korholta a testvérét, majd leugrott róla és Neonhoz fordult.-Üdv. Bocs a bátyámért, elég kelekótya-nézett szúrós szemmel a másik fehér farkas irányába.-És most, ha megbocsátasz, nekünk sietnünk kellene... Szóval, majd később még találkozunk-mondja kedvesen.
Ha bátyja nem kíván távolodni Neontól, megpróbálja elráncigálni. |
Frey szélesen elvigyorodott, majd bocsánatkérő pillantást küldve Freyának, elindult Neon felé. Végül is, úgymond a nőstény kezdeményezett, így a továbbiakban Frey teljesen ártatlan.
-Üdvözlet neked is, szép hölgy-mondta egy kecses fejbólintás és egy elbűvölő mosoly kíséretében.
-Ami engem illet, remek napom van, és úgy tűnik, egyre jobb lesz- félreérthetetlen célzását csillogó szemei is egyértelművé tették.-Engedd meg, hogy bemutatkozzam. Frey vagyok, ő pedig bájos nővérem, Freya-intett mancsával a fehér nőstény felé. -És mi a kegyed neve? - az ékes mondatok nem tűntek erőltetettnek vagy eltúlzottnak a hím szájából. Frey teljesen természetesen adta elő magát, ami nem meglepő, hiszen az udvarlás a vérében volt. |
Lazán körbenézett, és észrevett két fehér farkast. Az egyik mosolygott, a másik meg kuncogott, és mondott valamit az egyiknek. Lerítt róluk, hogy keresnek valamit. Neon óvatosan végigmérte a két idegent. Valami miatt olyan érzete támadt, hogy ezek nem farkasok, de nyomban elhessegette a gondolatot. Egy ideig nézte őket, majd unalmasnak találva a helyzetet, óvatosan megszólalt.
- Üdv! - vakkantotta barátságosan. - Ööö... hogy vagytok? - ~Neon, ezen kérdésed olyan ostobán hangzott, mintha nem lenne más ötleted... Nincs is.~ gondolta közben. |
A nőstény még mindig kuncogott, alig bírta abbahagyni. Csoda, hogy a madarak nem kerülték el egy kilóméteres körzetből a völgyet, ahol a furcsa, vihogó istenfarkas sétált. Ő is észrevette Neont, borostyán szemeit rögtön Freyre függesztve, figyelve minden reakcióját.
-Meg ne próbáld-sziszegte, de még mindig nem bírt dühöt erőltetni magára a vidámságtól.
Szerencsére Frey időben rájött, hogy most nincs itt az ideje udvarolni.
-Sehol egy isten-mondta sóhajtva,de vigyázott, nehogy az idegen meghallja. |
A két isten találomra választott útvonalat, és úgy gondolták, átvágnak a völgyön. Frey kedvtelve nézelődött a zöldellő lankákon ballagva. A táj mesés volt, bár még mesésebb lett volna, ha találnak társaságot is. De mindössze csak egy kóbor farkas lézengett nem messze tőlük. Egy nőstény, még sosem látta erre. Frey elmosolyodott, de rögtön gondolta hogy Freya nem rajongana érte ha most kezdene udvarolgatni. Egyébként is, isteneket keresnek, nem farkasokat. Azért elhaladtában rápillantott Neonra, és tüzetesen végigmérte. |
Már kezdett kimerülni, ezért visszavett a sebességéből, és kocogni kezdett. Ezen a helyen még sosem járt, de meg kell hagyni, gyönyörűnek találta. Az alant elterülő tó és a hegyek egy festménybe is illhettek volna. Neon leült egy kicsit, és lihegve körülnézett. Hirtelen meglátott egy nyulat, de túl lusta és fáradt volt most ahhoz, hogy elkapja. Inkább gyönyörködött a mesebeli tájban, élvezve a friss levegőt és a kellemesen hűvös szelet, mely felborzolta a bundáját. |
[59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Asgard félszigetének földjére léptél, a farkasok világában jársz...Nem is olyan rég váratlan esemény történt, és most isteni farkasok
Megrántotta a vállát, és leült, pár lépésnyire a másik farkastól. Elsőre nem szándékozott maradni, de nem akart ácsorogni miközben válaszolgat.
- Attól hogy nem veszed el a zsákmányomat még nem fogom elengedni magam mintha 100%-ban biztonságban lennék. - ült fel a fektéből egy halk morgással. Semmi, de abszolút semmi kedve nem volt ahhoz hogy éber és ugrásra kész maradjon. Lassan hátrahajolt a tetemért szépen maga elé emelte majd letette a földre és letörte a nyúl fülét, azt rágcsálta. Imádta a csont és porc ropogásának hangját, mindig megnyugtatta. Most is így volt. - És...Mi szél hozott ide? Persze étkezésen kívül. - mondta egy kis szünet után miután lenyelte a szétcsócsált fület. ~ Egy kis szociális élet csak nem árt meg...~
Bólintott Freyának, majd elindult előre követve az egyre halványuló illatot.
A suttogásokra alig észrevehetően hegyezte a fülét. Nem akart ő hallgatózni, viszont rettenetesen kíváncsi volt.
Freya akár egy huncut fiát néző anyuka megcsóválta a fejét. Sosem szerette bátyja állandó udvarlását.