|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 20:56 - |
 |
[56-37] [36-17] [16-1]
Megértően csillantak a szemei. Hermi belelátott a szívekbe, és a nőstényében semmi jót nem talált.
-Téged a bosszú vezérel- mondta halkan. -Semmit sem fogsz elérni, ha megölöd azért, amit tett... Hidd el nekem, tudom hogy mit érzel. Az én bátyám átvert engem, hazudott, és most miatta...-elakadt, és még halkabban fejezte be.- ...van ez. - Megcsóválta a fejét. -Lennének, akik szívesen tépnék szét azért amit tett, de valaki bölcs azt mondta nekem, hogy a harag útja a sötétségbe vezet. Ez egy könnyű, kívánatos út, de ha elkezdesz járni rajta, a pokolba jutsz. Ahova érdemes elmenni, oda nem vezet rövid út.
Elhallgatott, és zavartan felnevetett.
-Bocs, én....Nem szoktam ennyit beszélni. Végül is ki vagyok én, hogy megmondjam mit tegyél? A te dolgod, a te életed, rád tartozik.
~Tyr kétségtelenül rossz hatással van rám~gondolt vissza egy félmosollyal a költészet nemeslelkű istenére. |
 - Mi? - tekintett fel meglepődötten Hermod kérdésére. - Khm... lehet... dee... - Kicsit zavarban volt. Unott hangon, de azért mégiscsak megmondta. - Ha nem baj, nem mesélem el az egész történetet. Csak annyit, hogy a bátyám cserben hagyott. És égek a vágytól, hogy visszaadjam... - Az utolsó mondatot morogta, és erősen belekarmolt a földbe, ami nyomot hagyott. Végül rájött hogy beszélgetőpartnere furcsán néz rá. - Bocs, csak ideges vagyok. |
Mosolygott Taryon. Eónok óta nem érdeklődött senki az állapota felől.
-Tűrhetően, azt hiszem. Legalábbis, egészséges vagyok, mint a makk- mondta szórakozottan. Az istenek soha nem betegek.
-Na és veled mi a helyzet? Neked is nyomja valami a szíved- oldalra hajtotta a fejét, úgy szemlélte Trayst. Egy olyan farkasismerő elől, mint Hermod, nem lehet elrejteni semmit. A zaklatott gondolatokat még jobban megérezte, mint az egyszerűeket. |
- Hidd el, nem sokminden... - fordult újra Hermod felé. - Itt sokkal szebb... - gondolta, és újra eszébe jutott testvére. Hát igen, itt tényleg jobb. Attól eltekintve, hogy bármikor harcban legyőzhetnek, éhen halhatsz vagy megbetegedhetsz, esetleg eltörik a lábad. Tarys alig észrevehetően megborzongott.
- Egyébként, a gondoktól eltekintve hogy vagy? - kérdezte, de igazából csak azért, hogy kérdezzen valamit.
|
Látta Taryson, hogy meglepte Hermod kijelentése. Valójában a hím nem volt gondolatolvasó, de néha megérezte, mire gondol a többi farkas. Talán ez abból adódott, hogy Hermod az istenek hírnöke volt, és sok helyen megfordult...Egy idő után kiismerte a farkasokat és az érzelmeiket. Csak három egyén volt, akinek a fejébe soha nem látott be: Odin, Loki és Vidar... Amikor Vidar eszébe jutott, a szíve megint megsajdult. Hogy csaphatta így be őt a bátyja?
-Értem-nyugtázta a nőstény mondatát.-Én nem vagyok idevalósi, szóval nem tudom mi van arrafelé-magyarázta. -Eddig nemigen jártam északon.- |
A nőstény egy pillanat erejéig leállt az evéssel. Nem hinné? Tarys ki se mondta amit gondolt! Mégis, ki ez? Mert ha gondolatolvasó, nem farkas az biztos. De ezzel lezárta gondolatmenetét, és feltekintett a zsákmányból.
- Hova valósi vagyok? Ööö... - Felemelte a mancsát, és a folyó folyásiránya felé mutatott. - Onnan jöttem, azt tudom, deee... A hely nevét pontosan nem. - Újra nekilátott a halnak, és miután megette, visszament a folyóhoz, és a sós halra ivott még egy kicsit. |
-Nem hinném-mosolyodott el halványan. ~Nagyon kétlem, hogy egy Asgardi istenség lett volna.~ Végignézte, ahogy Tarys kifogja a halat. Elismerően villant a tekintete, és udvariasan jó étvágyat kívánt. A hal szaga csiklandozta az orrát, és tüsszentett egyet. Nem szerette a halat.
-Én Hermod vagyok-mutatkozott be. -Tarys... Különös név. Hova valósi vagy?- |
- A nevem Tarys - mondta, hátra sem fordulva. ~De még mennyire hogy hasonló helyzetben volt!~ gondolta. Majd mikor egy halat látott sebesen elúszni a folyóval, nagy csobbanással a vízbe vetette magát, majd néhány pillanat múlva büszkén lépdelt ki a vízből, szájában a hallal. Megrázta a bundáját, majd leült és elkezdett enni. |
-Az a farkas, aki ezt mondta, nyilvánvalóan nem volt ilyen helyzetben, mint én-jelentette ki. Végülis, kirekesztett lett a hazájából, az istenek pedig elbuktak- az ő hibájából. Ezen nem lehet túllépni egyhamar.
-Hiába az egész. Ha nem adnám fel, azzal se érnék semmit-vont vállat, majd figyelte a folyóhoz ügető farkast. -Amúgy ki vagy?-kérdezte kíváncsian.Egyik falka szagát se érezte a feketén. |
Tarysnak kicsit ismerős volt az érzés: emlékezett még arra a régi, hűvös, őszi éjszakára. Testvére cserben hagyta, és meg is lett a következménye. A múltról való elmerengéséből viszont gyorsan visszatért a jelenbe, és elgondolkodott a farkas válaszán.
- Aha, értem - motyogta. - Tudod, valaki egyszer azt mondta, hogy soha ne add fel. - Csak bátorításképpen mondta ezt, de rögtön ki is húzta magát. - Leginkább azért, mert nem érdemes. - Büszkén leügetett a folyóhoz, ivott egy kicsit, majd azt figyelte, nem jön-e egy hal a közelbe. Már elég éhes volt, két napja nem evett semmit, és már kezdett megváltozni. Kedves lett, ami nem jellemző rá. Uh!
|
Hermi úgy döntött, valamiért őszinte lesz Taryssal. Egy mély sóhajjal felé fordult.
-Hát, elszúrtam valamit, és most az apám miattam haldoklik-összegezte röviden a tényállást.
-Ne csodálkozz hát rajta, hogy nyomorultul festek-közölte fancsali pofával. Olyan régóta nem beszélt senkivel a gondjairól...Nem biztos hogy jó ötlet megosztani őket egy vadidegennel, de az istenek hírnöke határozottan úgy érezte, hogy kedve lenne lelkizni. |
Mivel eléggé unatkozott és látta, hogy az idegen szomorú, leült és érdeklődve hegyezte a füleit.
- Mi a baj? Ne is tagadd, látom - mosolygott halványan. Érzés, az most volt Tarysban - sajnálat és szánalom. De gyorsan megint pókerarcba váltott és idegesen fészkelődött. ~Köszönjük, Tarys...~ gondolta. |
Hermod látványosan meglepődve kapta fel keskeny, barna fejét, mézszínű szemei megcsillantak.
-Ohh. Helló-mondta halkan. Fülei kissé lelapultak ahelyett, hogy barátságosan az idegen felé fordultak volna. Hermi kedves farkas volt, de félénk. Óvatosan méricskélte Taryst...Kétségkívül erősebb volt nála a nőstény, de nem úgy tűnt, mintha ellenséges szándékai lennének. Bár amúgy is mindegy lett volna, hisz a parancsára orkán támad, ha úgy akarja. Nem tudta, miért szólította meg a másik, de arra tippelt, hogy talán társaságot keres. Hermod ironikusan leszögezte magában, hogy a fekete vidámabb társaságot nem is találhatott volna. Na de legalább amíg az idegenre figyel, addig se depizik. |
Egy fekete nőstény kissé rémülten közeledett a folyóhoz, közben hátra-hátranézett, nem követi-e az a nagy fehér hím.... az a Hati. Már tudta, hogy ki is ő, de nem szeretett volna egy nála 13 évvel idősebb ex-vezérrel harcba bocsátkozni. Különben is, ha bosszút akar állni, ha nem, Tarys-t biztosan nem látja szívesen, főleg nem az elátkozott viskó környékén. Nem csodálkozott, hogy Hati ilyen agresszív, hiszen a nőstényben is él még a bosszúvágy. És a bosszúvágy sosem múlik - legalábbis anyja ezt mondta neki, mikor még élt.
Most halványan mosolyogva ügetett a folyó felé, azonban lassított, mikor észrevett egy barna hímet, aki látszólag eléggé reménytelen tekintettel nézett a hullámzó víz felé. ~Még egy, aki elég látványosan szenved ahhoz hogy közbeszóljak...~ gondolta, és forgatta a szemét.
- Khm... üdv! - szólította meg a farkast. |
Egy magányos hím vágott át a síkságon lassú, kimért léptekkel, és néha a levegőbe szimatolt. Amikor a folyóparthoz ért, leült, és melankolikusan bámult a semmibe. Egyedül volt, és szívébe beette magát a keserűség *-* Hogyha néha elfelejtette sajnálni magát, rögtön eszébe jutott, hogy fenséges apja az ő hibájából beteg, és ettól újra kedve lett beleverni valahova a fejét. Hogy lehetett ilyen rettentően, hajmeresztően ostoba, hogy bedől Vidarnak?Sosem kellett volna bíznia képmutató bátyjában.
Hermod keserves sóhajjal úgy döntött, elnyúlik a földön, mert ez a pozíció illik a legjobban nyomorúságos hangulatához. Valami régi dalt kezdett dúdolgatni, miközben a mancsával a folyó felszínét paskolgatta. Hiába, elszúrt mindent, és soha nem fogja tudni helyrehozni. |
[56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Asgard félszigetének földjére léptél, a farkasok világában jársz...Nem is olyan rég váratlan esemény történt, és most isteni farkasok
