Témaindító hozzászólás
|
2012.03.08. 20:56 - |
|
[56-37] [36-17] [16-1]
-Az a nagy hegy a Ragnar hegység csúcsa lehetett -tippelt Arthur. -Errefelé csak úgy hívják, hogy Csillagfogó, mert a régiek azt tartották, hogy felnyúl egészen az Égi Vadászmezőkig, ami persze nem lehetséges. Egyesek nem hiszik, de az Égi Vadászmező valójában sokkalta messzebb van, mint ahogy azt gondolnánk, hiszen hogyha felmegyünk a hegyekbe, a felhők közelebb kerülnek, de a csillagok látszólag ugyanolyan messze ragyognak... -a vadászmester megköszörülte a torkát, ahogy rájött, hogy elkalandozott a témától.
-Nos, nem lehetett könnyű utad, de őszinte elismerésem, hogy meg tudtad tenni. Ha esetleg visszakívánkozol, talán abban is tudunk segítséget szerezni, de itt a félszigeten valójában tényleg elég jó az élet. Bár Stark farkas nem lennék, elvégre nem születtem s(t)arki farkasnak, az én falkám jól megvan. Legendás halászok vagyunk, és a tavasz beköszöntével mindig egyre több a zsákmány a tóban is. -mesélt lelkesen a nősténynek a Raenről. |
- Rendben! - mosolyodott el Lacee. Örült, hogy máris számíthat valaki segítségére. Valójában egyre inkább kezdett egy falka felé hajlani, főleg, hogy most megtudta, hogy Arthur is egy falka tagja. Mikor a hím Lacee otthonáról kérdezett egy pillantra Lacee szava elállt, majd kicsit halkabban az eddiginél elkezdte mesélni az idejötte történetét.
- Kb. 3 hete felfedeztem a szigetnek a sivár részét. Láttam, hogy nagyobb, mint amit egy nap alatt végig tudok járni, ezért felhagytam vele, hogy átnézzem. Azonban ez nem volt ilyen könnyű. Elképesztő álmaim voltak arról, hogy mik is vannak itt a félszigeten. A kíávncsiságom minden álom után nőttön nőtt és nem bírtam tovább. Azonban nem egy jó időpontot választottam. Egy viharba keveredtem. Vissza akartam fordultni, de már nem láttam merre is van a vissza. Egy hegyen másztam föl és mintha a teteje hívott volna. Tudtam, hogy az odaúton egy hegyet sem másztam meg, de mintha egy jobb élet hívogatott volna a hegy túloldalán. Mire vége lett a viharnak már itt voltam a félszigeten és fogalmam sem volt, hogy hogyan juthatnék vissza és a víz is túl mélynek is túl hosszú útnak tűnt, hogy csak úgy átússzak a hegy másik oldalára. Így maradtam itt. - mesélte el Lacee. Kicsit talán unalmasnak találta monológját, de remélte, hogy Arthur nem unta halálra magát a beszéde közben. |
Arthur nem akart semmit Lacee-re erőltetni, és ez békés viselkedéséből látszott is.
-Ez olyasvalami, amit neked kell eldöntened. Ha szükséged lenne segítségre, közbenjárhatok a falkámnál, de nem muszáj most megadnod a válaszodat. Gyakran jövök ide, szóval ha nem tetszik az egyedüllét, keress meg, és intézkedem -mondta, és egy megnyugtató farkasmosollyal nézett a nőstényre. A világért se akarta itt és most dilemmába sodorni a feketét, inkább témát váltott.
-A szavaidból úgy veszem ki, hogy ragaszkodsz a szülőföldedhez. Ne haragudj, ha megkérdezem...érdekelne, hogy miért hagytad ott. - a borostyánsárga szemek érdeklődve fürkészték Lacee-t. Arthur nem tudta milyen az, ha valakinek van egy szülőhazája, ahova visszavágyhat, hiszen egész kölyökkorát vándorolva töltötte. Talán ezért is érdekelte annyira a nőstény válasza. |
- Éretem. - véste fejébe Arthur szavait Lacee. Végül is eddig is ezt tette. Távol maradt a lehető legtöbb farkasotól, akit megérzett, bár nem volt biztos benne, hogy ezt egész életében tudná csinálni. Azért egy farkasnak mégis egy falkában a helye, nem pedig egyedül kószálni a nagyvilágban, mostani esetünkben pedig egy félszigeten.
- Még nem tudom... Vagyis nagy is szeretnék, de nem tudom mi lenne, ha újra vissza tudnék térni a szülőföldemre. Nem nagyon akarok cserbenhagyni egy falkányi farkast, de tudom, hogy a mostani esetemben a legésszerűbb dolog lenne egy falkához csatlakozni. - mondta Lacee közben magában is egy vitát folytatott le. Hiszen mi lesz, ha vissza tud térni eredeti otthonához? Csak úgy hagyja cserben a falkáját gondolkodás nélkül? Arra nehezen lenne képes... |
-Ha távol maradsz tőlük, nem lesz bajuk veled -biztosította Lacee-t. -A falkák szigorú törvények szerint élnek, nem bántanának egy vándort ha semmi rosszat nem tett. Csak ügyelj, hogy ne lépd át a határokat. Különösen a hegységhez közel...Ott él a Stark falka. Elég rideg népség, nem hiszem, hogy túl barátságosak lennének, ha odatévednél. Szóval...légy óvatos. -Artur egy kis szünetet tartott, és végigmérte a nőstényt. Magányos farkasnak lenni nehéz feladat...biztos, hogy készen áll rá? Tavasszal még csak-csak, de ha eljön a lombhullás ideje...minden nehezebb lesz.
-Mondd csak. Nem gondolkodtál rajta, hogy csatlakozol egy falkához?- kérdezte hirtelen. |
Lacee észrevette Arhtur arcán, mintha kicsit csalódott lett voln, bár nem nagyon tudta miért. Lehet, hogy abban reménykedett, hogy kicsit többet tud neki mesélni a távolibb vidékekről, de sajna ő sem járt a hegység részétől mtúl messzire, pedig ő is eléggé kíváncsi az ilyen dolgok terén.
- Nem nagyon tudok sokat róluk. Láttam, hogy kb. 2-3 falka van a félszigeten, de egyedül még cask veled egyeledtem beszélgetésbe. Caak távolabbról mertem nézni őket. Nem tudom, hogy fognak reagálni az érkezésemre. - magyarázta el Lacee. Remélte, hogy Arthur-hoz hasonló farkasok élnek a félszigeten, bár volt benne egy klis félelem, hiszen egy falkányi farkas ellen semmi esélye sem lenne és ha úgy nézzük, hogy neki is vadásznia kell és így elveszi az élelmet tőlük, így okokuk is lenne arra, hogy megöljék Lacee-t. De azért remélte, hogy ennek sosem jön el az ideje. |
Arthur egy picit csalódott volt, hisz kiderült hogy Lacee csupán a hegység túloldaláról vándorolt ide. Már felkészítette magát, hogy vadregényes vidékekről fog hallani, de hát Lacee se tehet róla, hogy nem Csodaországból érkezett. A vadászmester szívesen rákérdezett volna arra is, hogy vajon a fekete nőstény miért jött ide egyedül, de úgy döntött, hogy ezt inkább később hozza fel, és előtte rátér a fejében motoszkáló másik fontos kérdésre.
-Na és mennyit tudsz az itteniekről? Úgy értem, a falkákról- pontosított a kérdésen. -Találkoztál már velük?
Ha esetleg Lacee nem tud róluk, mindenképpen figyelmeztetni akarta a nőstényt a Stark falkára. Tudta jól, hogy a Stark harcosokkal nem a legjobb összefutni. Rajtuk kívül igazából csak az ő falkájának alfájától kell tartani, de az igazság az, hogy a Raen falkában Nyra az egyetlen, aki szívesen megtépi a betolakodókat, a falkájának összes többi farkasa okés. Mióta Hati elment, marakodás sem igen esett meg se falkán belül, se a másik két falkával. |
Lacee örült, hogy mesélhet kicsit otthonáról. Kicsit honvágya volt, de mikor visszaemlékezik az ott töltött iudőre mintha egy pillanatra vissza is tudna ugrani otthonához.
- Igen, még eléggé új vagyok. Nem messziről. Valójában annak a hegynek a túloldaráól érkeztem. - mondta miközben fejével a Ragnar hegysé felé bökött. Szeme sarkából még a hegységre is nézett. Valójában ha megtehette volna madárrá változott volna és úgy repült volna vissza szüleihez és otthonához, bár tudta hogy ere fikarcnyi esély sem volt. Bár kezdte megszeretni ezt a helyet, főleg, hogy most már beszélgetőpartnert is talált magával, akiről biztosan tudta, hogy nem fogja megtámadni. |
A vadászmester a méhről Lacee-re fordította a tekintetét.
-Tehát új vagy itt? Az más. -nyugtázta a dolgot. -Honnan érkeztél?- kérdezte kíváncsian. Arthur alapvetően nem csak a közvetlen környezete, de a világon bármi iránt érdeklődött, és remélte, hogy esetleg ez a farkas távoli tájakról érkezett, amelyekről beszámolhat. Azt is meg akarta tudni, vajon Lacee mennyit tud a félszigeten élő falkákról, de egyszerre persze csak egy kérdést tett fel. Még lesz ideje bőven tudakozódni effelől. |
Lacee egyre jobban érezte magát. Örült, hogy nem neki kell beszélnie a legtöbbet, hiszen újabban megismertebbekkel kevésbé jól tud beszélni, mint egy közeli baráttal. Figyelmesen hallgatta végig Arthur mondandóját. Valójában sosem figyelte meg igazán a természetet és örült is kicsit a felvilágosításnak, hiszen akár így is tanulhat. Mikor a hím a folyóra mutatott ő a kéken csillogó vízre nézett. Látott is elúszni egy állatot, féltételezte, hogy egy gőte az, de nem volt benne száz százalékig biztos. Majd mikor Arthur feltett neki egy kérdést a folyórál a hímre nézett.
- Még nincsen. Valójában csak nemrég keveredtem a félszigetre és még nem sikerült teljesen végigjárnom. - magyarázta el Arthurnak a helyzetét. - De eddig talán a folyó tetszik a legjobban. - válaszolt a kérdésre. Nem tudta, hogy talál-e ennél e helynél szebbet és megnyugtatóbbat, de csodák bármikor történhetnek. |
-Szóval, Lacee - Arthur kedélyesen pislogott a feketére. - Nagyon örvendek. - Alighogy köszöntötte Lacee-t, már folytatta is a beszédet. -Mit szólsz, milyen gyorsan beköszöntött a tavasz? Szinte egyik napról a másikra. Ezek az illatok a levegőben...! Szinte új farkas lesz belőlem. Ma már gőtéket is láttam a vízben- mutatott a mancsával a folyó felé. -Hát nem furcsa, hogy a gőte úgy néz ki mint egy gyík, de mégis a folyóban él? A természet varázslatos, és itt a folyó mellett különösen érdekes dolgokat lehet megfigyelni - mondta, és a fejét a mellső mancsára fektette. -Neked hol van a kedvenc pihenőhelyed, Lacee? -érdeklődött, miközben tekintete egy tovarepülő méhet követett. |
- Szia! Igen, nagyon szép az idő. - köszönt Lacee az ismeretlen hímnek. Nagyon barátságosnak találta a még ismeretlen farkast. Kicsit meglepődött, hogy ilyen gyorsan elárulta a nevét. Nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan elárulja, hiszen ha nem kell nem nagyon szokták elárulni a farkasok a nevüket. Úgy gondolta, ha már a hím is elárulta a nevét, így gorombaság lenne, ha ő nem mondaná el a sajátját.- Az én nevem Lacee. - mutatkozott be, majd leült a puha fűbe. Kicsit végigmérte a hímet. Észrevette, hogy valamivel idősebb lehet lána és már a kisugárzásában is érezte, hogy egy eléggé bölcs farkasról lehet szó. Mivel már eltűnt belőle az idegesség, így kicsit kíváncsibb lett a farkasra. |
-Halihó -köszöntötte Arthur a fekete nőstényt, és megbillentette az egyik fülét. -Szép napunk van, nem igaz? Én Arthur vagyok. Ha gondolod, nyugodtan telepedj le...Megígérem, hogy nem foglak megenni. - A legtöbb farkas a nevét se szokta közölni ha nem feltétlenül muszáj, de hát a hím ebben is kivétel volt. Látta a nőstényen, hogy ideges, ezért a legbarátságosabb formáját hozta. Ha nem akart összetűzésbe keveredni, akkor a lehető legjobb farkasba botlott, mert Arthur még a leghevesebb csetepaté során is csak gondterhelten ült, és a fejét csóválta, miközben magában megjegyezte, hogy mennyivel bölcsebb élőlények a gombák a farkasoknál.
Továbbá a társaságot sem vetette volna meg. Arthur tökéletesen elvolt egymagában a fűszálakkal meg a hangyákkal, de ha akadt valaki aki meghallgatta, a vadászmester képes volt bármiről, bármeddig elbeszélgetni. |
Lacee a tegnapi nap folyamán a félsziget felderítésén ügyködött. Valamennyire már sikerült behatárolnia a félsziegt nagy részét, bár még vannak ismeretlen pontok. És ami számára talán nagyobb veszélyt jelentett, azok az ismeretlen farkasok a félsziegten. Nem tudta, hogy ki az, akiben megbízhat és ki az, akiben nem. Ma is terveszte, hogy kicsit körülnéz a félszigeten, de előtte a folyót akarta meglátogatni. Eléggé megszomjazott, hiszen tegnap eléggé sokat sétált. Mikor a folyóhoz ért rögötn inni kezdett belőle. Érezte, hogy a friss víz megerősíti lábait. Elégedetten elemte fel a fejét a víztől és beleszimatolt a levegőbe, hátha valami kisebb és könnyű zsákmányt is megérez. Zsákmányt nem érzett, de egy ismeretlen farkast igen. Rögtön ránézett. Nem gondolta, hogy veszélyes lenne kicsit közelebb mennie, így ezt is tette. Halk léptekkel ment a farkas felé, azonban az észrevette. Kicsit megremegett, de amint meglátta arcán a barátságos mosolyt ellágyult. Érezte, hogy nem lesz baj, így kicsit bátrabban haladt az ismeretlen felé. |
A Raen falkai mester jóleső sóhajjal telepedett le egy fa tövébe, és nyújtóztatta ki végtagjait. Mára kimenője volt, Nyra úgy döntött hogy a vadásznak tanuló farkasoknak is rendelkezniük kell alap harci tudással, így mára a harcmester szárnyai alá adta a tanoncokat. Arthur nem bánta, hogy egy kicsit nélkülözik. Rettentően szeretett csak pihenni, és figyelni a természetre. Nem csoda, hogy a tavasz volt a kedvenc évszaka, hisz ilyenkor minden virágzott és új életre kelt, a hím pedig egy tudós gondosságával szemlélte a környezetében lévő apró élőlényeket. Fejét csak akkor emelte fel, mikor egy másik farkas közeledését észlelte. Nem ismerte az illetőt, de barátságosan rámosolygott. Arthur természetéből adódóan mindenkivel barátságosan viselkedett, és bár sokan ezt nem tartották túl bölcs dolognak, a hímet sosem érdekelte a véleményük. |
Kirari javaslatát ő is ésszerűnek találta. Három mogur többet ér mint egy, nem igaz? Ám a Raen falka említésére kissé lesunyta a fülét. Ismerte az alfanőstényt. Vagyis inkább voltak rossz emlékei vele kapcsolatban. Elég volt egyetlen találkozás vele, hogy ne akarja többé látni.
-Nyrával kezdünk?-nem akart túl aggodalmasnak hangozni, de tartott tőle, hogy mégis így sikerült.
-Nos...Ti tudjátok. -megrázta a bundáját, majd a béta és a harcos után eredt.
//folyt. könnyek tava// |
//lemaradt, hogy folyt.köv. Könnyek tava// |
Kirari ötletére majdnem egy mi a frászt képzelsz felkiáltással reagált, de rájött, hogy nem is akkora hülyeség. Tépelődve nézett maga elé, gondolatai fénysebességgel száguldottak.
-Jól van, azthiszem ez a legésszerűbb megoldás-sóhajtotta megadóan.-Kezdjük a Raen falkával.
Nehéz döntés volt, elvégre rossz ötlet mások területére lépni, de most mégis kénytelen lesz. |
A nőstény már megszokta Sven egyenességét, így megrázta a fejét. - Igen is, meg nem is. Aurél a falka egyetlen mogura. Ráadásul, más dolga is van a démonkeresésen kívül a falkában. Biztos, hogy ezek a lények többen vannak, és ha őt is kicsavarják, mint a citromot, akkor nehéz lesz helyette más mogurt találni. - Egy kérdés azonban nyugtalanította, és ő sem tudott rá választ találni. Ha egyáltalán megtalálják azokat az izéket, hogyan győzik le őket? Hiszen szellemek!
- Mi volna, ha ellátogatnánk a többi falkához, hátha az ő mogurjaik tudnak segíteni? - állt elő egy kevésbé részletes, de elfogadható tervvel. |
-Eltört a gerince?-suttogta, és bohókás ábrázata furcsa fintort öltött. Egy ilyen infantilis valaki, mint Sven, nem nagyon tudta hova tenni valaki halálát. Nem túlságosan ismerte Castort, és noha tudta hogy most sajnálnia kéne, még az is jobban zavarta hogy Yama kvázi el akarja tiltani Ginától. Nem igazán tudott mit kezdeni azzal amit elmondtak neki, a démon szóra zavartan billent oldalra az egyik füle.
-Démonok...? Ilyen szellemszerűségek? Ezt Aurél mondta?-kérdezte, majd meg se várva a választ, folytatta.
-Szerintem...Ez úgy hangzik mint valami, amit a mogurokra kéne hagyni. Miért nem keresi őket Aurél? Ő ért hozzá, nem? -Svennek eszébe se jutott hogy kijelentése udvariatlan lehet a rangban felette álló hímmel szemben, egyszerűen csak nem szerette túlbonyolítani a dolgokat. |
[56-37] [36-17] [16-1]
|